Sikertörténetek

jegyezz meg

Kedves Társkereső!

Az alábbi néhány történetet egyfajta bátorításként tesszük közzé, hogy Te is elhidd: Veled is megeshet az, vagy valami hasonló, amit az alábbiakban olvashatsz. Sőt, várjuk is az alábbiakhoz hasonló történeteket, amit örömmel közzéteszünk. Leveleiteket a sikertortenet@parom.hu cimre várjuk és az arra érdemeseket megjelentetjük!

2016 novemberben regisztráltam előfizettem egy hónapra. Eleinte meglehetősen járatlan voltam hiszen egy hosszú kapcsolatom ért véget. Még sosem használtam netes tarskeresőt. Az önök adatlapjai között találtam sok szimpatikus hölgyet akinek írtam de nem viszonozták a közeledésemet. 2016 december nyolcadikán találtam egy lányt aki szimpatikus volt. Ő már régóta fenn volt és kereste az igazit. És neki egy rózsát küldtem. Ami meglepett hogy, ő is küldött nekem egy figurát amit okostelefonról nem láttam, kiderült hogy ő egy sör figurát küldött nekem. Na innentől beindul egy levelezés közöttünk és egyre szimpatikusabbak lettünk egymásnak. A leveleket Telefonszám csere váltotta fel, majd karácsony előtt randevúztunk is. Minden jol alakult voltunk cukrászdában, a moziban sikerült közelebb kerülni egymáshoz, márciusban wellnessben voltunk együtt és júliusban közösen nyaraltunk Szlovéniában, Olaszországban. Jelenleg fél év után a közös együttélést, házasságot, gyerekvállalást tervezzük, amiben biztos vagyok sikeresek leszünk. Köszönöm nektek, hogy megismerhettem őt!

2017 januárja volt az az idő, ami megváltoztatta az életemet. Fél éve véget ért az előző kapcsolatom, de valahogy nem tudtam zöld ágra vergődni. Többször is próbáltam az évek folyamán különféle "barátkozós" vagy társkereső oldalakat, sikertelenül. Futó kalandok, borzasztó csalódások, érzelmi üresség jellemezte mindet. Egyszerűen nem volt semmi, ami miatt a legkisebb sikernek tudnám elkönyvelni ezeket. Nem is hittem igazán ebben a netes dologban, de "utolsó szalmaszálként" mindig kapaszkodtam bele, bár elég érdektelenül. Januárban döntöttem el, hogy a végső visszaszámlálas jön. Minden regisztrációmat, profilomat töröltem a parom.hu kivételével. Kicsengettem a 30 napot és vártam a csodát. Írkáltam, beszélgettem, de még a találkozóig sem jutottak ezek a dolgok. Üres, színtelen volt mindegyik. Kb egy héttel később jött egy új lány. Nem volt nehéz megtalálni, szűk keretek közt kerestem. Beszélgettünk, rengeteget és mindenről. Sajnos nehéz volt találkozót szervezni de végül sikerült. Álomszép volt. Nem illett semmilyen közegbe. Nemesen egyszerű és csodálatosan gyönyörű volt! Órákig beszélgettünk megint. Se kínos csend, se semmi ami miatt kényelmetlen vagy érdektelenné vált volna a randi. Utána csak ő járt a fejemben... Ha behunytam a szemem, őt láttam és még mindig volt témánk, beszélnivalónk. Hihetetlen volt az egész. Alig vártam a második találkozót. A csókja édes mint a méz. Az illata pedig teljesen megbabonázott. Február 15 volt és csendesen havazott ránk a hideg parkolóban de minket nem érdekelt semmi és senki a másikon kívül. Azóta sokmindent megéltünk együtt. Minden nap és minden pillanat megerősíti a szerelmünket. Olyat élek át, amit előtte soha, senkivel. Közösek az álmok, a tervek, minden rezdülésünk összhangban van. Tervezzük az összeköltözést, esküvőt és már a gyerek is szóba került. Hihetetlen az egész... Az utolsó pillanatban, a legváratlanabb helyről és legváratlanabb helyzetben ért el az, amiről rengeteg ember csak álmodik!
Köszönöm Nektek! És bocs, de többet nem találkozunk! ;)

Kedves Párom.hu!

Sosem gondoltam volna hogy egy nap én is a sikersztorimat gépelhetem, amikor még másokét olvasgattam, miután frissen regisztráltan, 2015 április végén. Egy hosszú (majdnem 7 év) és megfáradt kapcsolaton voltam túl és mint életem során jópárszor, újra egy társkeresőn kötöttem ki, lévén minden ellenpropaganda ellenére, továbbra is ez a módi a legkényelmesebb és legeredményesebb.
A párom szintén sokáig volt egyedül, nem is hitt nagyon az internetes társkeresésben, de egy barátnője unszolására csak felregisztrált ide.
Két magányos szív nagy álmokkal és hittel szinte egy időben érkezett meg ide, pár nap eltéréssel, hogy a jövőjét innen várja jobbá válni.

Szóval javában böngészni kezdtem az étlapot már az első napomon, hátha nem csak a külső és az anyagi helyzet az, amivel a lányok érdeklődését fel lehet kelteni. (rossz tapasztalatok bocsánat :) ) Megláttam egy lányt. Egészen pontosan egy lány adatlapját. Egy lányt a sok másik között, akinek képéből áradt a báj, a szerénység és az érzelmesség. Gyorsan be is zártam a másik 3 félretett reglapot, amiket egyéb érdembeli információk hiányában a dekoltázsok megszemlélése miatt tettem félre és elolvastam minden egyes betűt, minden egyes megjelölést, ami egy kicsit is ad egy picit az összképhez. (Igen, a pasik is szoktak reglapot olvasni :) ) Megláttam hogy a születésnapja pár nap múlva lesz, így vázolódott bennem a haditerv. Amikor eljött a nap, egy egyszerű kis szösszenettel felköszöntöttem. Valami tortában pasikban görögtűzben gazdag szülinapot kívántam neki, a pontos szövegre Ő emlékszik inkább. Jött a válasz hogy az Ő korában költséges a gyertya a tortára (pedig csak 34 volt akkor), így kreatív elmémet munkára fogva javasolgattam neki az ötleteket, mint például a szám alakú gyertya. Vagy az okostelefon tárcsázójába beütni a számot és a telefont a tortába állítani. Meg ilyenek. Nem sokkal később már egymásról is beszélgettünk és kialakult az a zsongás, amit már ismerhet mindenki. Amikor remegve gépeljük az oldalakat, félóránként nézzük hogy villog-e a válaszlevél indikátora, puhatolózó kérdéseinkre keressük a válaszokat a sorok között.

Emlékszem hogy félve árulta el nekem, hogy valójában nem is szegedi, hanem Vajdaságban lakik, csak ugye ilyen opció nem volt a regisztrációkor. (ha még mindig nincs, akkor legyen, sokan lehetnek onnan ám ;) ) Jött a klasszikus klisé, hogy a szerelem nem ismer határokat. Esetünkben tényleg nem. Lassan adtam ki önmagamat, azonkívül az én részemről a szépséghiba az volt hogy az exem még nálam lakott, mert nem talált még albérletet. Egy nap megleptem és átmentem hozzá, így végre látta hogy nem a titkolózó mesterséges intelligencia vagyok, nem is egy kamu pasi aki 4 féle fotót küld magáról és azt hinni mindegyiken más van, hanem élek és virulok és legfőképp létezem :) Onnantól még jobban vágytunk egymásra és naponta irkáltunk oldalakat. Minden tiszteletem az Övé, amiért türelmesen kivárta hogy az exem elköltözzön. Kétszer is ki lett tolva a határidő, de Ő kitartott mellettem és az elképzelt jövőnk mellett, amiben egy családként élünk, összeházasodva és gyerekekkel. Augusztusban végre belevághattunk a randizgatásba, elhárult minden akadály, az exem is elköltözött. Onnantól csak egymásnak élünk, nem törődve az országhatárral, ami közöttünk van :) Minden napunkat úgy éltük meg, hogy nem tudtunk egymással betelni és csak erősödött minden érzés.

Most, ahogyan ezeket a sorokat gépelem, szinte egy évre rá, visszaemlékszem arra a jövőképre, amiben annyira hittünk és ami erőt adott a nehézségek leküzdésére. Család, házasság, gyerekek. Az én kicsi párom a 17. hétben van és most augusztus 6.-án volt az esküvőnk. A boldog család is már csak rajtunk múlik :)
Köszönjük parom.hu és mindenkinek üzenem, hogy kitartás, erős szűrő az idióták ellen és valóra válik mindaz, amiért beregisztrál ide az ember.
És persze óvatosan köszöntsétek fel a nőket szülinapjukon, mert házasságba torkollhat :)

Natália és Csaba
(Nati és Rockeet)
((A Rockeet a Marvel mosómedve és nem a szerszámra utaló méret :D))

Kedves Parom.hu!

Szeretnénk leírni és megosztani sikertörténetünket, hogy sok erőt és kitartást adjunk ezzel a hozzánk hasonló embereknek.

Mindketten körülbelül 2015 nyarán regisztráltunk az oldalra, több más társkereső oldallal együtt. Mindketten fiatalok vagyunk, de ennek ellenére hosszú és fájdalmas kapcsolaton, sőt házasságon vagyunk túl. A válás ténye mindkettőnk vállára terhet rakott, bármennyire is túl voltunk már a múlton lelkileg. Tudtuk és többször tapasztaltuk is, hogy ezzel az információval nem olyan egyszerű az ismerkedés, hiszen sokakat elriaszt. Próbálkoztunk, de valahogy sosem jött össze, valami mindig hiányzott. Aztán az újév új élményeket hozott… Megtörtént az első levélváltás, ami egy párkérdés-teszttel kezdődött. A beszélgetés folyamatos volt köztünk, érződött, hogy nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Már-már hihetetlennek tűnt, amikor kiderült, hogy mindketten hasonló nehézségeken mentünk keresztül és nagyjából ugyanabban az időben. Egy hét után sort kerítettünk a személyes találkozóra is, hiszen az volt a meglátásunk, hogy mégiscsak ott fog eldőlni a lényegi rész, hogy akarjuk-e tovább folytatni, megvan-e az a bizonyos kémia.

Az első találkozás tulajdonképpen hozta a várt formát, végig beszélgettünk, nagyon jól éreztük magunkat. Aztán 3 nap múlva jött a következő, majd a következő és a következő. Az egész annyira természetesen hatott, mintha már nagyon régóta ismernénk egymást. Olyan érzések törtek felszínre, amilyeneket még sosem éreztünk. Mindketten meglepődtünk saját magunkon, hogy ilyen hirtelen ilyen szintű kötődés alakult ki a másik irányába.

Azóta is nagyon boldogok vagyunk együtt, bár még csak 2 és fél hónap telt el, de mindketten úgy érezzük, hogy megtaláltuk a másik felünket.

A válás után úgy éreztük, hogy sosem akarunk már házasságot kötni, de most…. J

Szóval kedves társkeresők: soha ne adjátok fel, mert nem tudhatjátok, hogy hol lapul a nagy Ő!

És kedves Parom.hu: KÖSZÖNJÜK! Ez a legjobb oldal!

Megjegyzés: egyes történetek fotói illusztrációk.

Copyright 2003-2019. Minden jog fenntartva. A Párom.hu név és logo az Egyesült Társkereső Szolgáltatások Kft. bejegyzett védjegye.

A nyomtatott oldal webcíme: https://www.parom.hu/sikertortenetek/2
Nyomtatás dátuma: 2019-12-07 00:52:23