Sikertörténetek

jegyezz meg

Kedves Társkereső,


az alábbi néhány történetet egyfajta bátorításként tesszük közzé, hogy Te is elhidd: Veled is megeshet az, vagy valami hasonló, amit az alábbiakban olvashatsz. Sőt, várjuk is az alábbiakhoz hasonló történeteket, amit örömmel közzéteszünk. Leveleiteket a sikertortenet@parom.hu cimre várjuk és az arra érdemeseket ezentúl mindig közzétesszük!


Kedves Parom.hu!

Harminc felett, ha az ember nem akarja keverni a munkát és a magánéletet, bulizni pedig a ritkánál is ritkábban jár, milyen reális lehetőségei maradnak az ismerkedésre?
Szerintem csakis a net, ezért újra és újra ráfanyalodtam, hol hosszabb, hol rövidebb ideig, de minél több tapasztalatom lett, annál szkeptikusabbá váltam.
Hol több, hol kevesebb randi jött össze, de sosem a mennyiségre hajtottam, mégis huszadikra lett meg, akit kerestem. (Nem akarok elveszni a számokban, de a húsz randipartner tizenkét év leforgása alatt jött össze, amibe az első három rossz tapasztalat és egy hosszú kapcsolat miatt nyolc év szünet is beleszámít.)
Ezt csak azért írtam le, mert bármekkora közhely is, de nem szabad feladni (persze rágörcsölni sem).
Igaz, két évvel ezelőtt még én is cinikusan legyintettem volna egy ilyen mondatra: aki már révbe ért, könnyen beszél, de emlékszik-e arra, amikor még ő is ugyanitt tartott?
Én nagyon is és ettől csak még jobban megbecsülöm azt, ami miatt most írok.

Tavaly nyáron megismerkedtem Zsófival: kedvencnek jelölt az oldalon, másnap írtam neki egy levelet, amit egyre intenzívebb mailezés, két és fél hétre rá pedig az első randi követett. Kiderült, hogy csak azért jött fel az oldalra, amikor bejelölt, hogy törölje magát, de a semmiből földobta neki a képemet.
Én ekkor, május végén csak azért voltam még fenn az oldalon egyáltalán, mert amikor április elején (sokadszorra) regisztráltam, egy hónapot adtam magamnak, de elfelejtettem kikapcsolni az automatikusan megújuló előfizetést, így a következő hónap elején újra levonták a kártyámról a havidíjat. Akkor bosszankodtam miatta, utólag nem is lehetnék ennél hálásabb: ha ez nincs, mire Zsófi rám talált, én már hetek óta nem is lettem volna fenn. Kiderült, hogy négy évig ugyanarra az egyetemre, sőt ugyanarra a szakra jártunk, ráadásul még 3-4 közös ismerősünk is van, sőt olyan is előfordult, hogy mindketten ott voltunk egy buliban, mégsem találkoztunk.
Kiderült, hogy ugyanabban a városban lakik, ahol az egyik legjobb barátom lakott és ahová jó tíz éve rendszeresen jártam – még a buszról is ugyanott kell leszállni, csak épp ellenkező irányba indulni (egyébként az a barátom „lóg nektek” egy levéllel, mert ő is ezen az oldalon ismerte meg a feleségét).
Kiderült, hogy egy másik társkeresőn is fenn voltunk mindketten (nekem ezért volt ismerős azonnal, ahogy megnéztem az adatlapját itt).
Szóval annak ellenére „rátok” volt szükségünk a találkozáshoz, hogy hosszú évekig két helyen is lett volna esély rá – csak épp alkalom nem adódott.
Most igen, de mint látható, abszolút egy hajszálon múlt.

Igazából döbbenet ez az egész. Ami viszont egy percig sem az: maga a kapcsolatunk.
Kívül-belül Ő az ideális nő nekem és igazából sosem hittem volna, hogy egy virtuális megismerkedésből ilyen igazi és mély valóságos kapcsolat lehet.
Egyszerűen minden stimmel, magától értetődő, természetes és kölcsönös.
Még csak egy hónapja jártunk, én már olyanokat mondtam neki, most rögtön elvenném feleségül, gondolkodás nélkül (ha belegondolok, akkor meg még inkább), mire rávágta, hogy ő meg hozzám is jönne.
Akkor megbeszéltük, ha egy év múlva is így érzünk, összeházasodunk.
Amikor az ember megtalálta az igazit, azt egyből érzi és tudja, szóval semmi oka várni; egyébként is több mint 31 éve vártunk erre – egymásra.
Tavaly decemberben megkértem a kezét, idén októberben volt az esküvőnk.

Nagyon köszönöm nektek, hogy végül, sok kerülővel ugyan, de megismerhettem Őt. :)

Szeptember végén a lánybúcsúmon :) rituálisan töröltem a - már jó ideje hibernált - tagságomat az oldalatokról. Rá néhány hétre ugyanis hozzámentem életem szerelméhez, akit a Ti oldalatokon ismertem meg.

Régóta kerestem már a társam, több internetes oldalt is kipróbáltam, köztük a Ti oldalatokat is. Sok randin voltam és volt egy-két rövidebb kapcsolatom, de valahogy semmi komoly nem alakult ki. Amikor Miki rám írt két éve, nem voltam túl lelkes, még egy randi, még egy csalódás, ennél többre akkor nem számítottam, de valami annyira megfogott benne, hogy tudtam, legalább egy találkozásnak meg kell adni az esélyt. Az a bizonyos női megérzés lehetett ez, hálistennek hallgattam rá. :)

Ahogy egyre jobban megismertem és egyre több közös élményünk lett, rádöbbentem, hogy akit annyira kerestem, már itt van mellettem. Idővel szépen összefonódott az életünk, összeköltöztünk, összeházasodtunk. Nagyon szeretjük egymást, hálásak vagyunk a másikért. Sokat emlegetjük az első randinkat, milyen idegesek voltunk mindketten és mennyire nem volt kedvünk az - akkor még nem tudtuk - utolsó vak randinkhoz.

Köszönjük szépen a munkátokat, hogy megteremtettétek nekünk a lehetőséget, hogy megismerkedjünk. <3

Orsi és Miki

2016 novemberben regisztráltam előfizettem egy hónapra. Eleinte meglehetősen járatlan voltam hiszen egy hosszú kapcsolatom ért véget. Még sosem használtam netes tarskeresőt. Az önök adatlapjai között találtam sok szimpatikus hölgyet akinek írtam de nem viszonozták a közeledésemet. 2016 december nyolcadikán találtam egy lányt aki szimpatikus volt. Ő már régóta fenn volt és kereste az igazit. És neki egy rózsát küldtem. Ami meglepett hogy, ő is küldött nekem egy figurát amit okostelefonról nem láttam, kiderült hogy ő egy sör figurát küldött nekem. Na innentől beindul egy levelezés közöttünk és egyre szimpatikusabbak lettünk egymásnak. A leveleket Telefonszám csere váltotta fel, majd karácsony előtt randevúztunk is. Minden jol alakult voltunk cukrászdában, a moziban sikerült közelebb kerülni egymáshoz, márciusban wellnessben voltunk együtt és júliusban közösen nyaraltunk Szlovéniában, Olaszországban. Jelenleg fél év után a közös együttélést, házasságot, gyerekvállalást tervezzük, amiben biztos vagyok sikeresek leszünk. Köszönöm nektek, hogy megismerhettem őt!

2017 januárja volt az az idő, ami megváltoztatta az életemet. Fél éve véget ért az előző kapcsolatom, de valahogy nem tudtam zöld ágra vergődni. Többször is próbáltam az évek folyamán különféle "barátkozós" vagy társkereső oldalakat, sikertelenül. Futó kalandok, borzasztó csalódások, érzelmi üresség jellemezte mindet. Egyszerűen nem volt semmi, ami miatt a legkisebb sikernek tudnám elkönyvelni ezeket. Nem is hittem igazán ebben a netes dologban, de "utolsó szalmaszálként" mindig kapaszkodtam bele, bár elég érdektelenül. Januárban döntöttem el, hogy a végső visszaszámlálas jön. Minden regisztrációmat, profilomat töröltem a parom.hu kivételével. Kicsengettem a 30 napot és vártam a csodát. Írkáltam, beszélgettem, de még a találkozóig sem jutottak ezek a dolgok. Üres, színtelen volt mindegyik. Kb egy héttel később jött egy új lány. Nem volt nehéz megtalálni, szűk keretek közt kerestem. Beszélgettünk, rengeteget és mindenről. Sajnos nehéz volt találkozót szervezni de végül sikerült. Álomszép volt. Nem illett semmilyen közegbe. Nemesen egyszerű és csodálatosan gyönyörű volt! Órákig beszélgettünk megint. Se kínos csend, se semmi ami miatt kényelmetlen vagy érdektelenné vált volna a randi. Utána csak ő járt a fejemben... Ha behunytam a szemem, őt láttam és még mindig volt témánk, beszélnivalónk. Hihetetlen volt az egész. Alig vártam a második találkozót. A csókja édes mint a méz. Az illata pedig teljesen megbabonázott. Február 15 volt és csendesen havazott ránk a hideg parkolóban de minket nem érdekelt semmi és senki a másikon kívül. Azóta sokmindent megéltünk együtt. Minden nap és minden pillanat megerősíti a szerelmünket. Olyat élek át, amit előtte soha, senkivel. Közösek az álmok, a tervek, minden rezdülésünk összhangban van. Tervezzük az összeköltözést, esküvőt és már a gyerek is szóba került. Hihetetlen az egész... Az utolsó pillanatban, a legváratlanabb helyről és legváratlanabb helyzetben ért el az, amiről rengeteg ember csak álmodik!
Köszönöm Nektek! És bocs, de többet nem találkozunk! ;)

Kedves Párom.hu!

Sosem gondoltam volna hogy egy nap én is a sikersztorimat gépelhetem, amikor még másokét olvasgattam, miután frissen regisztráltan, 2015 április végén. Egy hosszú (majdnem 7 év) és megfáradt kapcsolaton voltam túl és mint életem során jópárszor, újra egy társkeresőn kötöttem ki, lévén minden ellenpropaganda ellenére, továbbra is ez a módi a legkényelmesebb és legeredményesebb.
A párom szintén sokáig volt egyedül, nem is hitt nagyon az internetes társkeresésben, de egy barátnője unszolására csak felregisztrált ide.
Két magányos szív nagy álmokkal és hittel szinte egy időben érkezett meg ide, pár nap eltéréssel, hogy a jövőjét innen várja jobbá válni.

Szóval javában böngészni kezdtem az étlapot már az első napomon, hátha nem csak a külső és az anyagi helyzet az, amivel a lányok érdeklődését fel lehet kelteni. (rossz tapasztalatok bocsánat :) ) Megláttam egy lányt. Egészen pontosan egy lány adatlapját. Egy lányt a sok másik között, akinek képéből áradt a báj, a szerénység és az érzelmesség. Gyorsan be is zártam a másik 3 félretett reglapot, amiket egyéb érdembeli információk hiányában a dekoltázsok megszemlélése miatt tettem félre és elolvastam minden egyes betűt, minden egyes megjelölést, ami egy kicsit is ad egy picit az összképhez. (Igen, a pasik is szoktak reglapot olvasni :) ) Megláttam hogy a születésnapja pár nap múlva lesz, így vázolódott bennem a haditerv. Amikor eljött a nap, egy egyszerű kis szösszenettel felköszöntöttem. Valami tortában pasikban görögtűzben gazdag szülinapot kívántam neki, a pontos szövegre Ő emlékszik inkább. Jött a válasz hogy az Ő korában költséges a gyertya a tortára (pedig csak 34 volt akkor), így kreatív elmémet munkára fogva javasolgattam neki az ötleteket, mint például a szám alakú gyertya. Vagy az okostelefon tárcsázójába beütni a számot és a telefont a tortába állítani. Meg ilyenek. Nem sokkal később már egymásról is beszélgettünk és kialakult az a zsongás, amit már ismerhet mindenki. Amikor remegve gépeljük az oldalakat, félóránként nézzük hogy villog-e a válaszlevél indikátora, puhatolózó kérdéseinkre keressük a válaszokat a sorok között.

Emlékszem hogy félve árulta el nekem, hogy valójában nem is szegedi, hanem Vajdaságban lakik, csak ugye ilyen opció nem volt a regisztrációkor. (ha még mindig nincs, akkor legyen, sokan lehetnek onnan ám ;) ) Jött a klasszikus klisé, hogy a szerelem nem ismer határokat. Esetünkben tényleg nem. Lassan adtam ki önmagamat, azonkívül az én részemről a szépséghiba az volt hogy az exem még nálam lakott, mert nem talált még albérletet. Egy nap megleptem és átmentem hozzá, így végre látta hogy nem a titkolózó mesterséges intelligencia vagyok, nem is egy kamu pasi aki 4 féle fotót küld magáról és azt hinni mindegyiken más van, hanem élek és virulok és legfőképp létezem :) Onnantól még jobban vágytunk egymásra és naponta irkáltunk oldalakat. Minden tiszteletem az Övé, amiért türelmesen kivárta hogy az exem elköltözzön. Kétszer is ki lett tolva a határidő, de Ő kitartott mellettem és az elképzelt jövőnk mellett, amiben egy családként élünk, összeházasodva és gyerekekkel. Augusztusban végre belevághattunk a randizgatásba, elhárult minden akadály, az exem is elköltözött. Onnantól csak egymásnak élünk, nem törődve az országhatárral, ami közöttünk van :) Minden napunkat úgy éltük meg, hogy nem tudtunk egymással betelni és csak erősödött minden érzés.

Most, ahogyan ezeket a sorokat gépelem, szinte egy évre rá, visszaemlékszem arra a jövőképre, amiben annyira hittünk és ami erőt adott a nehézségek leküzdésére. Család, házasság, gyerekek. Az én kicsi párom a 17. hétben van és most augusztus 6.-án volt az esküvőnk. A boldog család is már csak rajtunk múlik :)
Köszönjük parom.hu és mindenkinek üzenem, hogy kitartás, erős szűrő az idióták ellen és valóra válik mindaz, amiért beregisztrál ide az ember.
És persze óvatosan köszöntsétek fel a nőket szülinapjukon, mert házasságba torkollhat :)

Natália és Csaba
(Nati és Rockeet)
((A Rockeet a Marvel mosómedve és nem a szerszámra utaló méret :D))

Kedves Parom.hu!

Szeretnénk leírni és megosztani sikertörténetünket, hogy sok erőt és kitartást adjunk ezzel a hozzánk hasonló embereknek.

Mindketten körülbelül 2015 nyarán regisztráltunk az oldalra, több más társkereső oldallal együtt. Mindketten fiatalok vagyunk, de ennek ellenére hosszú és fájdalmas kapcsolaton, sőt házasságon vagyunk túl. A válás ténye mindkettőnk vállára terhet rakott, bármennyire is túl voltunk már a múlton lelkileg. Tudtuk és többször tapasztaltuk is, hogy ezzel az információval nem olyan egyszerű az ismerkedés, hiszen sokakat elriaszt. Próbálkoztunk, de valahogy sosem jött össze, valami mindig hiányzott. Aztán az újév új élményeket hozott… Megtörtént az első levélváltás, ami egy párkérdés-teszttel kezdődött. A beszélgetés folyamatos volt köztünk, érződött, hogy nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Már-már hihetetlennek tűnt, amikor kiderült, hogy mindketten hasonló nehézségeken mentünk keresztül és nagyjából ugyanabban az időben. Egy hét után sort kerítettünk a személyes találkozóra is, hiszen az volt a meglátásunk, hogy mégiscsak ott fog eldőlni a lényegi rész, hogy akarjuk-e tovább folytatni, megvan-e az a bizonyos kémia.

Az első találkozás tulajdonképpen hozta a várt formát, végig beszélgettünk, nagyon jól éreztük magunkat. Aztán 3 nap múlva jött a következő, majd a következő és a következő. Az egész annyira természetesen hatott, mintha már nagyon régóta ismernénk egymást. Olyan érzések törtek felszínre, amilyeneket még sosem éreztünk. Mindketten meglepődtünk saját magunkon, hogy ilyen hirtelen ilyen szintű kötődés alakult ki a másik irányába.

Azóta is nagyon boldogok vagyunk együtt, bár még csak 2 és fél hónap telt el, de mindketten úgy érezzük, hogy megtaláltuk a másik felünket.

A válás után úgy éreztük, hogy sosem akarunk már házasságot kötni, de most…. J

Szóval kedves társkeresők: soha ne adjátok fel, mert nem tudhatjátok, hogy hol lapul a nagy Ő!

És kedves Parom.hu: KÖSZÖNJÜK! Ez a legjobb oldal!

Nos, mi mindketten sok mindent láttunk már az életben: én egy hosszú kapcsolat utáni szakításból próbáltam 35 évesen talpra állni, mikor 2015. november első hetében feljelentkeztem a Párom.hu-ra. Balázs is hagyott már maga mögött hosszabb kapcsolatot, és többszöri eredménytelen próbálkozás után kukkantott fel újra a honlapra, mikor észrevette, hogy én megnéztem őt. Akkor nem írtam neki, mert épp mással leveleztem, meg kicsit tartottam is tőle, hogy mit szólna hozzá, hiszen két évvel fiatalabb, mint én. Így aztán nagyon megörültem, mikor nov. 28-án ő írt rám (addigra a másik levelezés „elkopott”).
Már az e-mailezés során megtetszett mindegyikünknek a másik stílusa, de nem mertük elbízni magunkat. Dec. 12-én találkoztunk először személyesen – én próbáltam úgy tenni, mint aki nem izgul, ő pedig –saját bevallása szerint- szintén izgult. Utólag azt mondta, megmozgattam benne valamit, amit régóta nem sikerült senkinek. Aznap vagy öt órát beszélgettünk, mert egyikünk sem vette észre az idő múlását, csak késő este kaptunk a fejünkhöz. (És titkoban elárulom, hogy az első szájrapuszi is elcsattant. :-) Majd Balázs cenzúráz.) A találkozások adták magukat. Viszonylag könnyű is volt megszervezni, mert ő Győr környéki, én meg győri vagyok. Egy hét után már tudtuk, hogy meg fogjuk ünnepelni együtt a Karácsonyt, igaz, egyelőre csak kettesben, 23-án.
Akkor és azóta is egyre csak csodálkozunk, hogy van olyan ember a világon, akivel ennyire közösek a gondolatok, érzések, mozdulatok. Meg azt kérdezzük magunktól, hol bujkált eddig a másik – de bizonyára mindennek megvan a maga oka. Balázs is azt mondta, és én is úgy érzem, hogy „ő a legszebb karácsonyi ajándék”. Azóta a szüleink is és a barátaink egy része is ismer minket (párként), és megható volt –különösen a szüleinktől-, mennyire elsőre elfogadták a másikat, és örültek nekünk. Annyira gyorsan pörögnek az események, hogy csak kapkodjuk a fejünket: másfél – két hónap után nagyban tervezgetjük a közös jövőt (pedig egyikünk sem egy vakon fejest ugró fajta, de ez inkább annak mond valamit, aki ismer minket).
És mivel mi boldogok vagyunk, szeretnénk mindenki mást is annak látni körülöttünk. Ezért bíztatunk Benneteket, hogy reménykedjetek, keressetek és bízzatok, meg fogjátok találni, aki Nektek van rendelve.
A Párom.hu-nak pedig köszönjük, hogy lehetőséget adott nekünk a találkozásra (a sors iróniája, hogy egyikünk sem volt oda különösebben az internetes ismerkedésért. :-P) Köszönetképpen fogadjátok tőlünk szeretettel az újabb „sikersztorit”.
Üdvözlettel

Balázs Andi

Kedves szerkesztőség!

Gábor és én 2015 szeptember 6-án keztünk ismerkedni, mindennap írogattunk egymásnak, majd szeptember 12-én volt az első randink. Sok emberkét megismertem ezen az oldalon, de valahogy egyik sem volt az a valaki, akivel elképzelhettem volna a közös jövőt.
Gáborral már az első találkozásunkkor az volt az érzésünk, hogy megtaláltuk az Igazit. Nagyon jókat tudtunk és tudunk mai napig is együtt nevetni, egy hullámhosszon mozgunk és ez egy nagyon jó érzés – mindig feltöltődök mellette energiával.
Bár sok reményt nem fűztem hozzá, hogy önöknél akadok rá a másik felemre, mégis megtörtént a „csoda”. Vele valahogy minden nap színes – bár nem mindennap találkozunk, mégis olyan érzésem van, mintha mellettem lenne.
Nagyon szépen köszönjük a segítséget, az önök oldala nélkül lehet, hogy soha nem találunk rá egymásra.
Sok sikert kívánunk a többi társkeresőnek is, remélem mindenki megfelelő párra talál!

Kedves Párom.hu!

2013. december 31-én regisztráltam az oldalatokra, pár kattintás után megtaláltam párom, megláttam és tudtam, hogy Ő az, Csabi :) Ő 2013 novemberében regisztrált, de pár érdektelen levelezésen túl nem jutott. A megkeresésemre azonban azonnal reagált, megbeszéltük a személyes találkozót és 2014. január 25. óta mi egy pár vagyunk, ennek lassan 2 éve. Boldogan éljük a jelenünket, tervezzük a jövőnket közösen. Köszönöm, hogy Hozzátok regisztráltam és megtalálhattam Csabit.

Mindketten tudatosan építjük a MI közös Életünket, tudjuk, hogy a sok kudarc után, amin keresztül mentünk, kincsre leltünk egymásban.
Az összes párkeresőnek kívánom ezt az érzést. De ahhoz, hogy szeretni tudj és viszont szeressen valaki, először szeresd önmagad és őszintén bízz!

Dóri és Csabi

Tisztelt szerkesztőség!

A párommal 2015 január végén ismerkedtünk meg az oldalukon. Ő aznap regisztrált, meglátott és csak nekem írt egy kedves üzenetet. Én már lassan 2 éve regisztrálva voltam, de alig néztem fel az oldalra, ha néha fel is néztem, csak olyan üzeneteket kaptam, amik nem fogtak meg, így senkinek nem válaszoltam. Mikor megkaptam a párom üzenetét és megnéztem a profilképét, annyira megmagyarázhatatlanul megfogott, hogy már abban a pillanatban tudtam, hogy ő lesz a férjem. Hivatalosan március 28.-án jöttünk össze, mert akkor csattant el az első csók :) Attól a naptól kezdve együtt is lakunk és teljesen elválaszthatatlanok vagyunk. Október 17-én lesz az esküvőnk és utána mindketten nagyon szeretnénk családot alapítani. Mindketten tudjuk, hogy a másik számunkra az igazi, megéreztük az első pillanatban. Nagyon boldogok vagyunk és hálásak, hogy egymásra találhattunk.

Köszönettel: Noémi és Imi

Megjegyzés: egyes történetek fotói illusztrációk.

Copyright 2003-2017. Minden jog fenntartva. A Párom.hu név és logo az Egyesült Társkereső Szolgáltatások Kft. bejegyzett védjegye.

A nyomtatott oldal webcíme: https://www.parom.hu/sikertortenetek
Nyomtatás dátuma: 2017-12-16 06:25:58