Kedves szerkesztőség!
Gábor és én 2015 szeptember 6-án keztünk ismerkedni, mindennap írogattunk egymásnak, majd szeptember 12-én volt az első randink. Sok emberkét megismertem ezen az oldalon, de valahogy egyik sem volt az a valaki, akivel elképzelhettem volna a közös jövőt.
Gáborral már az első találkozásunkkor az volt az érzésünk, hogy megtaláltuk az Igazit. Nagyon jókat tudtunk és tudunk mai napig is együtt nevetni, egy hullámhosszon mozgunk és ez egy nagyon jó érzés – mindig feltöltődök mellette energiával.
Bár sok reményt nem fűztem hozzá, hogy önöknél akadok rá a másik felemre, mégis megtörtént a „csoda”. Vele valahogy minden nap színes – bár nem mindennap találkozunk, mégis olyan érzésem van, mintha mellettem lenne.
Nagyon szépen köszönjük a segítséget, az önök oldala nélkül lehet, hogy soha nem találunk rá egymásra.
Sok sikert kívánunk a többi társkeresőnek is, remélem mindenki megfelelő párra talál!

A megismerkedésünk olyan történet, amit „utolsó esélyes"-nek lehet mondani; mind a ketten a nagybetűs „Társat” kerestük, egy olyan társat, akit szerethetünk, aki szeret és akivel kézen fogva haladhatunk az úton tovább. A kérdés kezdettől fogva ott motoszkált mindkettőnkben: létezik ilyen?
A válaszunk: igen.

Szombat esténként a haverokkal mindig azzal szórakozunk, hogy felmegyünk a netre és Pisti barátunknak csajt keresünk.

A barátnőm több hónapi unszolására tettem fel magam egyik nap a parom.hu-ra, erre az egy társkereső oldalra regisztráltam hirtelen felindulásból.