Kedves Szerkesztőség!
Amikor rátaláltam erre az oldalra,az volt az első hogy elolvasgattam a sikertörténeteket.
Az álmom az volt,mint mindenkinek...egy hozzám illő társ- és megfogadtam,hogy ha megtalálom,én is írok majd nektek-hogy még több reményt adjak a többieknek...
Atti és Laura (ezen a néven voltunk regisztrálva)
A történetünk egy éve kezdődött.Nekem már volt egy 4 éves kisfiam,akit egyedül nevelgettem.Hirtelen jött ötlet vezérelt amikor regisztráltam,és kitöltöttem az adatlapomon mindent.Kicsit talán kételkedtem is,úgy voltam vele hogy csendben várok...:-) persze nem sokáig kellett.jöttek a levelek szép sorban. A kedvesem az elsők között volt aki írt,de pár levélváltás után én nem írtam vissza.
Közbejöttek mindkettőnknek magán,és munkahelyi dolgok,(költözködés,üzletnyitás)és én le is töröltem magam az oldalról. Így eltelt egy hónap,mégis valamiért amikor már rendeződött körülöttem minden-Ő volt az egyetlen akinek visszakerestem az e-mail címét...és újra írtam...:-) Mivel nagyon előítéletes vagyok-neki pedig motoros képek voltak fenn- nem reménykedtem semmi jóban... Az első találkozásunk után mégis valahogy minden nap msn-en beszéltünk.Nem volt köztünk csak 70km a távolság,de mindkettőnket kötött az időbeosztás. Egy hét múlva ismét találkoztunk-egy váratlan vacsora meghívást kaptam tőle.
Lassacskán kezdtük megismerni egymást,és jól esett mikor alig egy hónap után Ő is letörölte magát.
Pozitívan csalódtam benne,mert magából mindenből csak a legjobbat adja.
Sokmindenben hasonlóan gondolkodunk,Ő az aki kiegészít....
Azóta eltelt majdnem egy év.Nagyon sokat kirándultunk,volt hogy csak ketten de legtöbbször mindhárman.Nagyon szeretjük egymást minden jó és rossz tulajdonságával együtt...Azt hiszem ilyen társat sokan csak álmodhatnak magunknak. Remélem a következő képünkön már menyasszonyi ruhát is láthattok:-)))
Hisz ami késik,az nem múlik...(és remélem ezt nem fogja elolvasni:-))))))
Köszönöm ezért nektek,és köszönöm annak a "Fenti erőnek"ami egy éve az ujjaimat ide vezérelte:-)
Utószónak még:Boldog Nőnapot mindannyiunknak!!!
Mert én imádok nőnek lenni...mostmár:-)
Üdv: Piroska

Szeptember végén a lánybúcsúmon :) rituálisan töröltem a - már jó ideje hibernált - tagságomat az oldalatokról. Rá néhány hétre ugyanis hozzámentem életem szerelméhez, akit a Ti oldalatokon ismertem meg.

2011 november 17-én regisztráltunk párommal az oldalatokra. Csak ez az
egy nap kellett mindössze ahhoz, hogy megtaláljuk egymást.

Egy rossz házasságon vagyok túl.Itt már próbálkoztam korábban is a társkereséssel, de folyton csalódtam. Reményt vesztve,már nem is foglalkoztam a dologgal amikor...