Szeretem, ha egy férfival nő lehetek, hogy bújhatok, dorombolhatok, simogathatok, gondoskodhatok, hogy lehetek vadmacska, vagy törleszkedő cica, és lubickolhatok az összes női szerepemben. Szeretem, ha lehetek vele befogadó, odaadó, homlokránc-elsimító pihenőhely, és lehetek egy dög, aki a saját örömére is gondol. Milyen jó érzés vele csak úgy belezuhanni a szenvedélyszerelembe, mint perzselő nyári napon a hűs, simogató tó vízébe, és nem mérlegelni, nem agyalni, nem félni fatális szívtörésektől és nem félteni jajongva egot, önbecsülést. Szeretem, ha testünk illeszkedik, és boldogan vagyok kiskifli újra, ha kezét a csípőmre helyezi, úgy alszunk el. Azt is szeretem, ha jön a reggel, és nekem végre nem kell az arcomra sminkálarcot húznom, lehetek az, aki vagyok, rajta hagyhatom az álom barázdáit, a lepedő nyomát, az életem vonalait. Szeretem, amikor a nyitott teraszajtón beárad a friss, eső áztatta fűillat, ő reggelit készít nekem, és akkor végre valóban érzem az élet ízét
(Király Eszter)