Bármi megtörténhet. Az is, hogy sikerül, az is, hogy nem. Az is, hogy az utadon vagy, az is, hogy nem. Az is, hogy minden félresiklik, meg az is, hogy szép lassan, de biztosan összeállnak azok a kockák, amik boldoggá tesznek. De ahhoz, hogy az életedet élhesd, azt, amire születtél, áldozatot kell hoznod. Nem nehéz, semmi bonyolult sincs benne: fel kell vállalnod magad, és merned kell igent mondani az útra, arra, amit a magadénak érzel. Csatástul, veszteségestül, összeomlásostul, ugyanis ahogy a mondás tartja, “akadályokon át a csillagokig” - a csillagok távol vannak. Bármikor jöhet egy vihar, ami az oda tartó útról letaszít. De tudod mit? Tegye meg. Tegye meg milliószor, törjön darabokra mindent körülötted, de ne add fel. Semmi áron se add fel, menj tovább, tedd a dolgod, mert egy életed van, és ha tényleg csak ez az egy van, miért ne csinálnád azt, amit szeretnél?