62 éves vagyok, 10 éve rokkant nyugdíjas. Egy hosszadalmas betegségnek köszönhetően kényszerültem nyugdíjba, pont akkor, amikor 30 évnyi házasság után a férjemet is eltemettem. Van két fiam, s három unokám, s nekik köszönhetem, hogy új társra találtam ennek az oldalnak köszönhetően. Én már öreg vagyok ehhez az internet dologhoz, s a fiam segített abban, hogy itt ismerkedjem. Az egyik legfontosabb szempont a keresés során az volt, hogy közel lakjon a lakóhelyemhez, mivel a betegségem okán nehezen tudok közlekedni. Nagyon tetszett a távolság szerinti kereső, így csak olyan férfiakkal vettem fel a kapcsolatot, akit az otthonom melletti tíz kilométeres körzetben laknak. Így találtam rá Sándorra, aki szintén nyugdíjas, s nagyon megértő ember. Meséltem neki a betegségemről, így eljött meglátogatni. Talpig úriemberről lévén szó, virággal kedveskedett, én pedig vendégül láttam egy finom ebédre. Hosszas beszélgetés után kiderült, hogy neki is vannak gyermekei, s hat unokája, aki nagyon messze laknak tőle, ezért is örülnek , hogy a nagypapa a környékbeli településeken keres magának társat. Sándor rendszeresen eljön meglátogatni, segít a kert körüli munkákban, én pedig finom ebédekkel, süteményekkel és kedvességgel hálálom meg neki a fáradozásait. Igazi társra találtam benne öreg napjaimra.

Kedves Olvasó!
A címben szereplő kisfiú 2011 november végén született meg Budapesten egy szerelem gyümölcseként, ami bearanyozza az életem lassan 3 éve...

Kedves Parom.hu!
Harminc felett, ha az ember nem akarja keverni a munkát és a magánéletet, bulizni pedig a ritkánál is ritkábban jár, milyen reális lehetőségei maradnak az ismerkedésre?
Szerintem csakis a net, ezért újra és újra ráfanyalodtam, hol hosszabb, hol rövidebb ideig, de minél több tapasztalatom lett, annál szkeptikusabbá váltam.

Nagyon boldogok vagyunk, hogy egymásra találtunk ezen az oldalon. Mindketten sokszor és sokféleképpen kerestük már a társunkat, de amíg nem regisztráltunk ezen az oldalon addig egyikünknek sem sikerült.