Tisztelt Startrandi/Párom.hu !
4 év egyedüllét után végső elkeseredésemben regisztráltam az oldalon, mivel nem vagyok egy buliba járós típus, így nem volt sok lehetőségem az ismerkedésre. Félig viccként fogtam fel, nem gondoltam, hogy pont ilyen módon fogom megtalálni a páromat. Aztán januárban egy sikertelen találkozó után kaptam egy virtuális virágot. Megnéztem a feladóját és valami rögtön azt súgta, hogy most azonnal írnom kell neki, csak az volt a gond, hogy nem vettem észre, már 2 hete kaptam azt a virágot. Azt gondoltam, hogy már biztos azóta "elkelt" a pasi, de próba szerencse, egy levelet megér nekem. Csodálkoztam, mert másnapra ott volt a válasz. Néhány levélváltás történt és minden levéllel egyre szimpatikusabb lett nekem és én is neki. Aztán egy szombat délután találkoztunk, étterembe hívott és moziba. Mikor megláttam, rögtön azt feltételeztem róla, hogy úgyis csak játszani akar, túl jó pasi ahhoz, hogy komoly kapcsolatot akarjon tőlem, úgyhogy nem vettem komolyan, csak élveztem az együtt töltött időt és a társaságát. Aztán csodálkoztam, mikor másnap újra jelentkezett és egyre gyakrabban akart látni. Nagyon hamar kiderült, hogy tényleg komolyak a szándékai, mert nekem hamarosan egészségügyi problémám keletkezett és ő maximálisan megértő volt, segítőkész és türelmes. Természetre is pont olyan, akit mindig is szerettem volna, de sehol sem találtam. Nagyon boldogok vagyunk mostmár 7 és fél hónapja, folyton egyszerre gondolunk ugyanarra a dologra, mielőtt az egyikünk kimondaná, a másikunk már megteszi. Megérezzük azt is, ha baj van a másikkal. Nála tökéletesebb párt sehol nem találtam volna! Én vele képzelem el a további életemet, remélem és úgy érzem, hogy Ő is az övét velem.
Köszönet ezért a Startrandinak!
Mindenkinek további sikeres párkeresést, ne adjátok fel, érdemes keresgélni!
Meli és Csabi (30 és 31 éves)

Én 2010 Decemberében regisztráltam. Írtam pár üzenetet lányoknak de sehol semmi. Mindig azt kaptam vissza hogy hát éppen válok, és van egy gyermekem, és ez nem fér bele a mai nők életébe. :( hmm.... Fel is adtam addig amíg meg nem kerestek engem. ENGEM???? hűha.

24 éves pszichológus hallgatóként tanulok a fővárosban. A tanulmányaim rengeteg időt vesznek el az életemből, s éppen amikor nem valamelyik intézetben töltöm az időmet, akkor könyvtárban ülök.

Ezúton mondunk köszönetet....valaha így kezdtem...mikor még csak bimbózott a kapcsolatunk a férjemmel.
Igen. Ő már a férjem.A Nagy Ő. Akibe a mai napig fülig szerelmes vagyok,és Ő is belém..hiszen érzem.