A külső világ egyre inkább harctér; odafigyelés, bensőséges gondolatok együttese lehetne menedék, elindulás előtti megpihenés.

A találkozások sosem véletlenek; inspirálók az elvárások nélküli együttlétek.

Milliónyi kirakóból áll össze a világ, s az ember, akiknek tettei és találkozásai - megírt szerepeinek megfelelően -, orsóról tekerednek, fékezők vagy bőven engedők, ennek a nagy szőttesnek a darabkája.

Legjobban szeretek meglepetés erejével élni, ritkábban latolgatni. Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy legyek. (Viszont papírallergiám van. Rögtön maszatolódom, és belém kap a legkisebb szél.)

Naponta szakaszokban egy órát mosolygok. Falra, égre, vagy csak úgy magam elé. Egy idő után kész vagyok, ébred az egész.