Hát ide bármit is lehet írni.
Én a személyes találkozásban hiszek, mert úgy is az dönt el mindent.
Normális rendezett életem van, amelyből csak egy társ hiányzik.
"Mindnyájan keressük a tökéletes társat.De ha az ember elég sok kapcsolaton van túl, kezdi gyanítani, hogy nincs is tökéletes társ, csupán tökéletlenségek fokozatai léteznek. Miért van ez így? Azért, mert mi sem vagyunk tökéletesek, és úgy válogatjuk meg társainkat, hogy a tökéletlenségeik kiegészítsék a mieinket.Csak ha megküzdöttünk legtitkosabb démonjainkkal-megoldhatatlan problémáinkkal, amelyek azzá tesznek, akik vagyunk- akkor találjuk meg életünk társát, mert akkor fogjuk csak tudni, hogy egyáltalán mit is keresünk. Ezt a tökéletlen személyt keressük, de nem az első szembejövő tökéletlent hanem az "igazit". Azt, akire szeretettel nézhetünk, miközben azt gondoljuk:"Pontosan ilyen problémát akarok magamnak!" 😀
/A. Boyd/
Hát a többit majd személyesen megbeszéljük.
Szép napot.