Önmaga ellenpólusa is tud lenni.
Mellőz paneleket, sztereotípiákat, tehát gondolkodó.
Tud, képes, akar egyéni bemutatkozást írni. Nem maszatol.
Előbbieken, és negyven-ötvenen túl a szocializációs minimumokat tudja hozni.
Sokak nem, azért az említés...
A fontos dolgok nem előre megírt kotta (kilók, színek, centik, számok) alapján szerveződnek.
Önmagát ismerő, önazonos, vitális a drága, valaha volt harmonikus családi háttér, társas szocializáció alapok az egészséges személyiségéhez, képes tágítani a korlátait, ha úgy adódik. Nyitott, nem ijed meg szenvedélyektől, a sajátjaitól sem, sem attól, hogy átalakul az élete. Hogyan másként e nélkül, nemde?
Szellemét, személyiségét és külsejét tekintve sem küzd kihívásokkal.
Lehet szép (nekem), mert a szemet, azt etetni kell! Meg kommunikatív és okos! Írásban, szóban, mert ez egy ilyen műfaj, már itt! Nemcsak a keresgélés, hanem ami az után van, az is! Tehát a szavak embere is!
Csínját karbantartja, kulturált, valamint él a kultúrával, ez részévé vált. Szimpátiadeficit (bármely oldali) esetén nem vágja önnön (vélt) itt deklarált intelligenciáját, kulturáltságát az első sarokba! Értjük, ugye?
Társ az, akivel ha szeretünk, együtt élünk majd. Az összes többi verzió kamu. És nem fikázza a szavakat, próbálva fedni a tehetség hiányát (is) ezzel, hogy ide mindenki azt ír, amit..., hanem megpróbálja összevetni a szavakkal a lehetséges tartalmat.
A társ intellektuális partner is, még ha ez többeket meglep és távol tart, akkor is.
(Nincs tetovált szemöldöke, van képe napszemüveg nélkül is, és nem zodiákusok szerint próbálkozik.)