Mindnyájan keressük a tökéletes társat. De ha az ember elég sok kapcsolaton van túl, kezdi gyanítani, hogy nincs is tökéletes társ, csupán a tökéletlenségek fokozatai léteznek. Miért van ez így? Azért, mert mi sem vagyunk tökéletesek, és úgy válogatjuk meg társainkat, hogy a tökéletlenségeik kiegészítsék a mieinket. Csak ha megküzdöttünk legtitkosabb démonjainkkal – megoldhatatlan problémáinkkal, amelyek azzá tesznek, akik vagyunk – akkor találhatjuk meg életünk társát, mert akkor fogjuk csak tudni, hogy egyáltalán mit is keresünk. Ezt a tökéletlen személyt keressük, de nem az első szembejövő tökéletlent, hanem az ‘igazit’. Azt, akire szeretettel nézhetünk, miközben azt gondoljuk: ‘Pontosan ilyen problémát akarok magamnak!
Tervezd meg a jövődet, de csak ceruzával!
Komoly kapcsolatot keresek!!