Az igazi férfi játszik.
Nem rohan ajtóstul a házba.
Lassan közelít és puhán.
Vadászik.
Csak úgy mellesleg megérint.
Mögénk lép, nyakon csókol, a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol.
Az igazi férfi nem siet.
Tudja, hogy idő kell a vágyhoz.
Megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk.
Nem elveszi, hanem odaadjuk.
Nem eltűrjük, hanem befogadjuk.
Az igazi ölelés visszafogott.
Úgy kúszik végig a testen, mint a napfény.
Lassan és puhán, időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék.
Nem kell hozzá más, csak egy férfi, aki szeretni tud, s egy nő, aki hagyja, hogy szeressék.