Ma még szép az ősz… jólesett a napsugár melege, amíg a kávéházhoz sétáltam. Derűs arccal nézek az üvegen át, ki az utcára… nem várt senki, de úgy teszek, mintha én várnék valakit… valakit, aki mindjárt benyit az ajtón… kinek nevetős szemében rejtőzött el a nyár, aranyló búza és napraforgótáblák és tekintetében a fényes vadgesztenyék barnasága ragyog…
Mosolygok… pedig csak játszom… és eszembe jut az idén még nem is szedtem gesztenyét…
Telve vagyunk vággyal… épp oly szépek, fényesek, akár a gesztenyék… melegítik szívünk… tenyérsimogató érzés…

Egy esély, egy lehetőség… talán összetalálkozunk… aki hasonlóan érez… hogy nem jó a magány, hiányzik a kedves szó, a meleg ölelés, a jóízű beszélgetés, a nevetés… az együtt.
Azt keresem, aki hasonlóan játszmáktól mentes, érzelmi kötődésen alapuló kapcsolatot keres.
Jó lenne megtalálnunk egymásban a kölcsönös vonzalmat,