Vidéki kislányként születtem, majd egy re közelebb kerültem, majd férjem halála után végleg Bpesten kényszerből kötöttem ki. Nagyon régen egyedül élek, gyerekeim régen kirepültek. Férjem halálát követően volt 1-2 hétvégi barátom, de maradt a magányom, amit ezidáig nem is bántam meg. Most viszont elértem, hogy keresem a végleges (68-80-ig) a párom. Állítások szerint kedves, szerethető ember vagyok, azt szoktam magamról mondani, hogy hiányzik belőlem az erőszak, ezért is lett vége utolsó kapcsolatomnak. Kértem menjünk valahova, ragyogó szép idő van, meg se mozdult, bámulta a tv-t, egyedül mentem el sétálni, másnap beadtam (8 év után) a felmondásom. Nem szeretem a vizet (nem inni gondoltam) gyermekkori rossz emlékem miatt, de a napozás sem kedves, mivel érzékeny bőrű vagyok, volt is ezzel kapcsolatosan egy apró műtétem. Leírtak szerint sokat voltam, vagyok egyedül, ennek következményeképpen szerető barátom keresem!!! Többit élőszóban.