Nem születtem mesemondónak nincs is hozzá tehetségem.Egyszerűen csak a társat keresem. Nem a nagy őt, az talán akkor válik azzá és én is az az ő számára amikor a szürke hétköznapok valamelyikén egymás szemébe nézve őszintén vágyakozva talán szavak nélkül is mind a ketten azt érezzük.És ezek a szürke hétköznapok tartanak talán addig amíg meg nem halnak.
Na ez tényleg a régi meséket vagy romantikus filmeket idézi.Talán még is létezhet?