Hiszek benne, hogy bár még nem találtam meg, létezik valahol az a nő, akivel kiegészítjük egymást. Hogy ő milyen?

Gazdag legyen az bizonyos; okos különben nem kell; erényes vagy nem csinálunk boltot; szép, különben rá sem nézek; szelíd, vagy ne jöjjön a közelembe; nemes különben én mondok nemet, még ha angyal is; jó beszédű, kitűnő zenész... (Shakespeare)

A költő szavaiban is van igazság, de ami talán ennél is fontosabb, szeressen úgy, ahogy én őt, legyen olyan akivel lehet beszélgetni, és legfőképpen tervezni, jövőt építeni. Érezze magát jól a pillanatban, de legyenek álmai, tervei is.

Nem érdekelnek egyéjszakás kalandok, nem tartom magam túl komolynak, de szerintem egy kapcsolatnak - meg az életben szinte mindennek - akkor van csak értelme, ha tart valahova.