azt a világot amit én is látok...keresek, űzök, áhítok. Körbevesz egy valóság amit tűrök...de nem elég. A fizikai sorsommal erővel megalkudhatok, de a fantáziám itt ücsörög tétlenül.
Csak ennyit keresek....egy másik agyat-elmét-lelket-fantáziát, aki szintén unatkozik egyedül....mert pont az nem fogta kézen még, aki viszi magával...föl-le-égbe-pokolba-messze-ésmagábamélyen....együtt látni-nézni-érezni abban a világban amit mind a ketten ismerünk vagy megismerni akarunk ezután.
Normális, átlagos, vállalható
külsejű lény vagyok, ..(csak ott bent ne ordítana a hiányérzet, hogy még valakit meg kell ismernem, mielőtt lemegy a nap)
