Szombat esténként a haverokkal mindig azzal szórakozunk, hogy felmegyünk a netre és Pisti barátunknak csajt keresünk . Regisztráltunk az oldalatokra, és mustráltuk a nőket, végül néhány csajjal levelezni kezdtünk, persze Pisti nevében, de neki igazán egyik lány sem tetszett, s csak jókat nevetett az egészen. A nagy lánykeresés közben felfigyeltem Melindára, persze ezt nem mertem bevallani a haveroknak, de amikor hazamentem úgy döntöttem, hogy regisztrálom magam az oldalra, és megismerkedek közelebbről is a csajjal. Levelezni kezdtünk, s mivel én Zala megyében lakom egy kis faluba, s ő is a közelben, ezért hamar megegyeztünk egy találkozóban. Abban biztos voltam, hogy a külsejével nem lesz gond, mert nagyon dögös volt, már csak arra voltam kíváncsi, hogy mennyire jövök majd be én neki. Beültünk egy sörözőbe, majd jót dumáltunk, végül megegyeztünk, hogy a hétvégén újra találkozunk és elmegyünk egy moziba. Persze közben folyamatosan ment a levelezés, meg a telefonálás, és aztán jött a mozi. Egy jó kis akciófilmet néztünk meg, majd beültünk megint a sörözőbe, és a nagy dumálás közben már látszott Melindán is, hogy bejövök neki, ezért úgy döntöttem, hogy bátor leszek és megfogom a kezet, majd jöhet a többi is. Hát így is lett. Azóta is együtt vagyunk, ennek már másfél éve, s ha nem regisztrálom magam az oldalatokra, akkor most nem ismerném Melindát, s még mindig keresném az igazit. De én már megtaláltam, szóval köszi nektek.

2012. május 3.-án regisztráltam az oldalon, majd 1-2 félresikerült üzenetváltás után kaptam egy következőt, mindent megváltoztató levelet Tőle. Már az első sor mosolyt csalt az arcomra, nagyon szimpatikus volt nekem a feladó.

Az időpont 2003... Június eleje... Nem tegnap volt :-)
Életem párjával nagyjából ugyanakkor regisztráltunk az oldalra, nem sokkal egy-egy hosszabb kapcsolat szomorú vége után. Talán egy nap és néhány óra elteltével Orsi kiszúrt engem a "tömegben", és írt egy kedves üzenetet.

A megismerkedésünk olyan történet, amit „utolsó esélyes"-nek lehet mondani; mind a ketten a nagybetűs „Társat” kerestük, egy olyan társat, akit szerethetünk, aki szeret és akivel kézen fogva haladhatunk az úton tovább. A kérdés kezdettől fogva ott motoszkált mindkettőnkben: létezik ilyen?
A válaszunk: igen.