2008. áprilisában regisztráltam az oldalra. Felvilágosult és modern anya, valamint nagyanyaként, úgy gondoltam nem vagyok még annyira öreg, hogy ne ismerkedhetnék én is az interneten. Pedig már elmúltam hatvan, s a koromról legyen is elég ennyi! A nagyobbik lányom megmutatta, hogy is kell ezt a társkeresős dolgot kezelni, így aztán egy szép nap úgy döntöttem, most aztán keresek magamnak egy tökéletes, udvarias, megnyerő modorú, modern gondolkodású, s mindenekelőtt jóképű férfit a saját korosztályomban. Nem is gondoltam, hogy ennyi facér hímnemű keres magának társat ilyen formában. Két férfit találtam elsőre szimpatikusnak, az egyik Imre volt, s hát mindjárt két vasat is tartottam a tűzbe, mivel mindkét férfivel felvettem a kapcsolatot. Imre fehér rózsával érkezett az első randevúra, udvariasan lesegítette a kabátomat, miután meghívott egy elegáns cukrászdába. Mindenféléről beszélgettünk, s már elsőre megfogott, hogy van humorérzéke, s tetszik neki, hogy ilyen fiatalos és laza a gondolkodásom. Következő szombaton újra találkoztunk, elmentünk a Széchényi fürdőbe, sétáltunk a Hősök terén, és elmeséltük egymásnak az életünk történetét. Kedvesen megfogta a kezemet, kezet csókolt, s azt mondta, lehetne, hogy jövő szombaton újra velem, ugyanitt? Azóta minden szombaton, velem, újra, ugyanott, s van, hogy már hétköznapokon is. Köszönöm szépen, hogy elmesélhettem mindezt a párkeresők számára, mint egy sikertörténetként.

Kedves Parom.hu!
Harminc felett, ha az ember nem akarja keverni a munkát és a magánéletet, bulizni pedig a ritkánál is ritkábban jár, milyen reális lehetőségei maradnak az ismerkedésre?
Szerintem csakis a net, ezért újra és újra ráfanyalodtam, hol hosszabb, hol rövidebb ideig, de minél több tapasztalatom lett, annál szkeptikusabbá váltam.

Mát több éve tagja voltam a társkereső oldalnak, nagyon sok potenciális jelölttel találkoztam,de sajnos minden férfiban találtam valamit, ami nem tetszett, ezt a belső tulajdonságokra értem.

Nagyon boldogok vagyunk, hogy nektek köszönhetően így 40 évesen megtaláltuk egymást. Én egy váláson túl, és egy kislány anyukájaként úgy gondoltam, nekem már nem terem babér.