Társkereső sikertörténet - Manuéla & Viktor

Kedves Parom.hu!

Anyukám folyamatos noszogatására végül 2011. márciusában regisztráltam fel a Párom.hu-ra.
Az igazat megvallva semmi reményt nem fűztem a dologhoz ezért poénként fogtam fel. Ahogy teltek a napok egyre több levél érkezett, de egyik sem fogott meg igazán, senki sem volt szimpatikus. És amikor már épp feladtam volna, a sok levél között megtaláltam a Párom levelét. Elkezdtünk levelezgetni és már az elejétől fogva csomó közös témánk, hobbink volt. Sajnos pont nyár volt és nem tudtunk találkozni, mivel mindketten családi nyaralásokra voltunk hivatalosak. Szeptemberben költöztem Pestre, mivel én akkor kezdtem el a főiskolát. Így adta magát a lehetőség, hogy találkozzunk, mivel a párom is Pesten élt. Már az első találkozáskor nagyon figyelmes volt, kivette a nehéz táskákat a kezemből, udvarias volt. Mivel én nem voltam nagyon tájékozott a fővárosban ezért rá bíztam a döntést, hogy hova menjünk. A Margitszigetre vitt, sétálgattunk, vattacukrot ettünk és néztük a naplementét. Csodás első randi volt, mivel már az elejétől fogva kötetlenül folyt a beszélgetés, sokat nevettünk, mindkettőnk önmagát adta és nem volt az a bizonyos kínos csend sem. Ezután hazakísért és hát mondani se kell, mennyire vártam egy sms-t Tőle. Rá fél órára meg is érkezett: „Nagyon jól éreztem magam Veled, ha holnap nincs jobb dolgod nálam, akkor találkozhatnánk!” Ez a mondat azóta szállóige lett köztünk.
Mivel mindkettőnknek a közös hobbija a természetfotózás volt ezért másnap a János-hegyre mentünk el kirándulni. Az a nap is ugyan olyan jól sikerült, mint az előző, éreztük már akkor mindketten, hogy nagyon egy hullámhosszon vagyunk.
Azóta eltelt másfél év, együtt lakunk, és ugyanannyira szeretjük egymást, mint a legelején.
Szeretnénk megköszönni mindketten a Párom.hu-nak, hogy a segítségetekkel megtaláltuk egymást! Nélkületek nagy valószínűséggel sosem találkoztunk volna, hálásak vagyunk a Sorsnak (és persze Nektek), hogy összehozott minket!

Manuéla & Viktor