62 éves vagyok, 10 éve rokkant nyugdíjas. Egy hosszadalmas betegségnek köszönhetően kényszerültem nyugdíjba, pont akkor, amikor 30 évnyi házasság után a férjemet is eltemettem. Van két fiam, s három unokám, s nekik köszönhetem, hogy új társra találtam ennek az oldalnak köszönhetően. Én már öreg vagyok ehhez az internet dologhoz, s a fiam segített abban, hogy itt ismerkedjem. Az egyik legfontosabb szempont a keresés során az volt, hogy közel lakjon a lakóhelyemhez, mivel a betegségem okán nehezen tudok közlekedni. Nagyon tetszett a távolság szerinti kereső, így csak olyan férfiakkal vettem fel a kapcsolatot, akit az otthonom melletti tíz kilométeres körzetben laknak. Így találtam rá Sándorra, aki szintén nyugdíjas, s nagyon megértő ember. Meséltem neki a betegségemről, így eljött meglátogatni. Talpig úriemberről lévén szó, virággal kedveskedett, én pedig vendégül láttam egy finom ebédre. Hosszas beszélgetés után kiderült, hogy neki is vannak gyermekei, s hat unokája, aki nagyon messze laknak tőle, ezért is örülnek , hogy a nagypapa a környékbeli településeken keres magának társat. Sándor rendszeresen eljön meglátogatni, segít a kert körüli munkákban, én pedig finom ebédekkel, süteményekkel és kedvességgel hálálom meg neki a fáradozásait. Igazi társra találtam benne öreg napjaimra.

2017 januárja volt az az idő, ami megváltoztatta az életemet. Fél éve véget ért az előző kapcsolatom, de valahogy nem tudtam zöld ágra vergődni. Többször is próbáltam az évek folyamán különféle "barátkozós" vagy társkereső oldalakat, sikertelenül.

Én 2010 Decemberében regisztráltam. Írtam pár üzenetet lányoknak de sehol semmi. Mindig azt kaptam vissza hogy hát éppen válok, és van egy gyermekem, és ez nem fér bele a mai nők életébe. :( hmm.... Fel is adtam addig amíg meg nem kerestek engem. ENGEM???? hűha.

Ibolya története házassággal és gyermekáldással vált egésszé - de ne szaladjunk előre, ismerjük meg a teljes történetet!