62 éves vagyok, 10 éve rokkant nyugdíjas. Egy hosszadalmas betegségnek köszönhetően kényszerültem nyugdíjba, pont akkor, amikor 30 évnyi házasság után a férjemet is eltemettem. Van két fiam, s három unokám, s nekik köszönhetem, hogy új társra találtam ennek az oldalnak köszönhetően. Én már öreg vagyok ehhez az internet dologhoz, s a fiam segített abban, hogy itt ismerkedjem. Az egyik legfontosabb szempont a keresés során az volt, hogy közel lakjon a lakóhelyemhez, mivel a betegségem okán nehezen tudok közlekedni. Nagyon tetszett a távolság szerinti kereső, így csak olyan férfiakkal vettem fel a kapcsolatot, akit az otthonom melletti tíz kilométeres körzetben laknak. Így találtam rá Sándorra, aki szintén nyugdíjas, s nagyon megértő ember. Meséltem neki a betegségemről, így eljött meglátogatni. Talpig úriemberről lévén szó, virággal kedveskedett, én pedig vendégül láttam egy finom ebédre. Hosszas beszélgetés után kiderült, hogy neki is vannak gyermekei, s hat unokája, aki nagyon messze laknak tőle, ezért is örülnek , hogy a nagypapa a környékbeli településeken keres magának társat. Sándor rendszeresen eljön meglátogatni, segít a kert körüli munkákban, én pedig finom ebédekkel, süteményekkel és kedvességgel hálálom meg neki a fáradozásait. Igazi társra találtam benne öreg napjaimra.

Szeptember végén a lánybúcsúmon :) rituálisan töröltem a - már jó ideje hibernált - tagságomat az oldalatokról. Rá néhány hétre ugyanis hozzámentem életem szerelméhez, akit a Ti oldalatokon ismertem meg.

Szeretném megosztani Veletek a történetünket, hogy lássátok, igenis meg lehet találni egy társkereső oldalon, talán éppen ezen a keresőn azt az embert, akiből igazi Társatok válhat!

T. Párom.hu,
én 2008 augusztusában regisztráltam fel hozzátok mert a barátnőim rádumáltak. Sokan írtak nekem de egyik levélre sem válaszoltam. Egy szeptember végi napon írt nekem egy kedves mailt Zoli ami az első érdemleges levél volt a sok közül.