Muszáj megváltoztatnom a bemutatkozást. Miután volt pár beszélgetésem, az a tapasztalat, hogy idáig mindenki álarc mögé bújt. Én meg az első pár sor után is átlátok rajta, és rettentően lefáraszt, egy ilyen beszélgetés, mert végig reménykedem, egy önmagát adó ember ír. Én lelkileg elfáradok, a másik meg sértődötten távozik, mert, nem fogadom el azt amit ő mutatni akar magáról. Aztán jön a tiltás, letilt minden létező helyen, mint egy kisgyerek mert annyi bátorság nincs benne, hogy szembenézzen saját magával. Mit akarok ezzel mondani, igazából semmit , mert akiknek szólna nem értik. Na ezért nem bírom itt sokáig Eljutok odáig, hogy aki nem válaszol, vagy nem ír az nagyobb öröm mintha írna. Persze örülnék, ha olyan írna aki őszinte, nem bújik egy szerep mögé, nyíltan adja önmagát, mert számára nincs tét, nincs játszma. Létezik egyáltalán?? Vagy én vagyok a fehér holló