Az online ismerkedéstől a hideg futkos a hátamon, mégis támadt az a remek ötletem, hogy újra nekifutok. Hátha belebotlok egy olyan férfiba, aki nem merül ki a „szia, mizu?”, „Tecel” és hasonló, irodalmi Nobel-díjra érdemes társalgási remekművekben, hanem lehet vele jókat beszélgetni, hülyülni és normálisan kapcsolódni is.

Ez az a rész, ahol el kéne adnom magam, de inkább csak felvázolom a repertoáromat.

A humorom meglehetősen sötét, a számon pedig nem mindig van szűrő. Ez van. 😁

A nyugalmat többre értékelem a felhajtásnál, az öniróniát a nagyképűségnél, a tetteket a nagy szavaknál.

Egy intelligens, humoros, határozott és tisztességes férfi társaságára vágyom, aki felnőtt módjára tudja, mit akar, akinek a hűség nem csupán egy jól hangzó szó, és aki nem fut ki a világból, ha egy nőnek véletlenül vannak saját gondolatai (meg kutyái).

Megjegyzés:
A távkapcsolat nem az én műfajom.