Sajnos, az élet úgy hozta, hogy már hosszú ideje külön élek az élettársamtól.
Ahogy múlt, múlik az idő, egyre nehezebb a négy fal között élni.
Üres lakásba menni, üres lakásból eljönni.
Még csak köszönni sincs kinek.
Nem kívánok sokat, de őszintén megvallva azért néha jól esne megfogni egy kezet, látni egy csillogó, boldog szempárt, elbeszélgetni bármiről, jól esne csak egy puszta ölelés, az érzés, hogy nem vagyok egyedül.
Nem vagyok kalandor, trófea gyűjtő, csak egy egyszerű ember.