De az ember egy bizonyos kor után már nem változik. Azt hiszem, 50+ esetén a kölcsönös elfogadás egy kapcsolat alapja.Meglehetősen önálló, független, alapvetően introveltált vagyok. Igyekszem úgy élni, hogy a végén ne bánjam az elszalasztott lehetőségeket. Sok mindenről van véleményem.
Aktív vagyok - a kerékpár nekem nem sportszer, hanem egy életérzés. A természet közelsége, a szabadság...
Jól elboldogulok egyedül, de talán létezik más, hozzám hasonlóan zakkant, aki szerint az évek száma nem egyenlő a korral, és az élet tele van apró örömökkel, csak észre kell venni.
A "zakkantságaim": nem vagyok a fogyasztói társadalom foglya. Nincs autóm, mikróm, klímám (és még folytathatnám). Nem festem magam, nem járok műkörmöshöz. Mert nincs rá szükségem. Az évek alatt rájöttem, a boldogság kulcsa önmagunk elfogadása.
Hozzám hasonlóan "zakkant" az, aki ki van békülve önmagával ?s engem sem akar megváltoztatni.
