Már nem szeretem a felszínes dolgokat. Nem akarok bájcsevegni a semmiről, nem akarok panaszt és pletykát hallgatni folyton.
Nem akarom tudni, kinek van rossz napja az eső miatt vagy, mert nem jobbról fúj a szél, hanem balról.
Nem kell több ostoba közhely, hazug kifogás.
Nem érdekel, hogy nem ér rá valaki velem lenni, mert nálam ezerszer fontosabb dolga akad.
Nem akarom tudni, miért késett el, miért nem keresett hetek óta. Őszinte hangra vágyom, simogató szellőre és tiszta napsugarakra.
Arra, hogy, aki szeret, ne keressen kifogást, ne siessen el mellőlem. Érezni akarom, hogy számítok, hogy az életét képes az enyémhez szelídíteni.
Szeretnék az adott pillanatban a legfontosabb lenni, amit nem sodor el egy gyors vihar.
Önző vagyok, mert fogy az idő, és soha nem lesz már a tegnapból tegnap.
Csak a ma van, és ha elér a holnap, nem akarom bánni, hogy elfelejtettem élni, mert mindig más kedvét kerestem.