"Hogy miért nincs valakim?
Mert nem Valakit keresek.Mert a Valaki Bárki lehet, aki kedveset szól, megölel, és betakar.
A Valakivel lehet sétálni, nevetni, kirándulni és szeretkezni, a Valaki éli az életét, időt tölt velem, mikor kedve szottyan, aztán tovább megy.
A Valaki fontos ember, tudja mit akar, rám szól, ha kilóg az ingem ha ottmaradt a morzsa a fogamon.
Valakije Mindenkinek lehet.
Akinek én vagyok a folytatása és ő az én elejem, aki kimondja, amit álmomban gondolok, akit betűkabátba burkolhatok, akinek nem vagyok sok és nem vagyok kevés, se túl hideg, se túl meleg, hanem pont jó.
És ez nem lehet Valaki, csak olyan, akinek a sorsa az enyém tükre, a folt a ruháján az én cérnámhoz való, a lépte visszhangzása altató mesém, illata béke, hangja megváltásom.
Mert a Valakire sohasem kell várni, az jöhet ma, tegnap, holnap, vagy akármikor.A sors-társ az más.
Az akkor jön, mikor pontban jönnie kell és nem érkezik Valakihez vagy Bárkihez... csak hozzám, mert én Én vagyok...."
(Ism.)