Hogy sírtam-e már éjszaka, a párnák között egyedül?
Hogy osztotta-e már az élet a sorstalant rám szerepül?
Voltam-e már elveszettebb mint egy elveszettebb,
és hogy mindig volt-e mellettem valaki aki rendbe szedhet?
Ezek a kérdések jutottak az eszembe,
Elmerengve a könyvön, ami nem rég került a kezembe,
Ráébredtem te vagy a válasz és hogy átélhettem,
Ennek köszönhetem mindazt, hogy a jó útra ráléphettem.
Erről szól az életem, álmokról és célokról,
Hogy boldogságom felépítsem, amit valaki mindig szétrombol,
Mondani könnyű, de én is attól lettem tettre kész, hogy
A szívem ettől erősebb lett és a félelmekkel szembe néz.