A barátaim egyre fogynak, így társaságba is már ritkán hívnak, akkor is csak muszájból. A sípályán csetlek-botlok, a tánc se az én világom. Túrázni, bringázni mennék, de oda már nem is hívnak. Így leginkább a TV előtt kushadok.
A gyerekeim már nem hallgatnak rám (mondjuk tényleg 😂
.Hobbim nincs, a munkámból meg menekülnék, mielőtt elküldenek.
Intelligens beszélgetésre alkalmatlan vagyok, mert egy többszörösen összetett mondatnak elfelejtem az elejét, mire a végére érsz (mondjuk tényleg 😂
.A képeim elavultak, csak nosztalgiából tettem fel őket, meg hogy ne látsszak olyan szánalmasnak, mint manapság.
