Itt vagyok…és miért? ..mert társra vágyom… nem tudom megmondani, milyen legyen, mert azzal skatulyákba szorítom önmagam, és nem látom meg a lényeget. Fontos a tekintet, ahogy megszólal, a gondolatai, az érdeklődése, a hozzáállása a dolgokhoz, a helyzetekhez, ahogy rám néz, van-e varázs? Szükségem van a nyugalmára, hogy támaszt kapjak, és ne szálljak el, néha vissza kell húzni a földre…Szükségem van arra, hogy lehessek gyenge, ne mindig erős, aki mindent kibír, és megold.
Lehet ezek álmok, de álmodjunk együtt , itt a földön… Változatlanul....
Hiszek a sorsban, hiszek a mosoly erejében, hiszek önmagamban...
hiszek a körülöttem levő világban, a néha zűrzavarnak tűnő harmóniában....