Keresem azt az férfit, akivel egy háromperces beszélgetésből is simán lesz három óra. Akivel nem kell azon gondolkodni, hogy mit írjak vagy mit mondjak, mert valahogy mindig jön magától.
Szeretem, ha valakinek van saját véleménye. Nem kell mindenben egyetértenünk, sőt. Néha pont abból lesznek a legjobb beszélgetések. Csak legyen benne kíváncsiság, ne az, hogy mindenáron igaza legyen.

Jó lenne valaki, aki egy random keddi napon benne van abban, hogy menjünk valahova, csináljunk valamit, vagy éppen semmit. Aki nem kifogásokat keres, hanem élményeket.

Keresem azt a férfit akivel lehet nevetni a legrosszabb helyzeteken is. Aki érti a félmondatokat, a belső vicceket, a tekintetek mögött megbújó történeteket. Aki mellett néha úgy érzem, mintha régóta ismernénk egymást, még akkor is, ha valójában nem telt el sok idő.

Hiányzik az a fajta kapcsolódás, amikor elküldenél valakinek egy teljesen értelmetlen képet vagy gondolatot, és tudod, hogy érteni fogja, miért jutott eszedbe róla.