Aszoc egyedként a társasági életet (mérsékelten) messziről kerülöm, hacsak nem egy hegycsúcsról van szó. Ott nincs zaj és ember. Az energiámat inkább írásba és festésbe öntöm, vagy épp barkácsolok és szerelek, mert a fa és a fém megmunkálása nyugalmat hoz. Az utazás nálam a tömeg elkerülését jelenti: minél távolabb mindenkitől, annál jobb a hangulatom. Meglehet, az ebekkel könnyebben szót értek, mint sok emberrel. Legalábbis a tapasztalatom erről tanúskodik. Keresem azt, akivel együtt tartjuk majd a távolságot másoktól.