Sikertörténetek

jegyezz meg

Kedves Társkereső!

Az alábbi néhány történetet egyfajta bátorításként tesszük közzé, hogy Te is elhidd: Veled is megeshet az, vagy valami hasonló, amit az alábbiakban olvashatsz. Sőt, várjuk is az alábbiakhoz hasonló történeteket, amit örömmel közzéteszünk. Leveleiteket a sikertortenet@parom.hu cimre várjuk és az arra érdemeseket megjelentetjük!

A mi sikertörténetünk napra pontosan egy évvel ezelőtt 2010.07.28-án kezdődött, amikor is nagynéném tanácsára (akinek mai napig hálás vagyok ezért,és itt szeretném egyben megköszönni neki) regisztráltam magam a párom.hu-ra. Sokáig ellenkeztem,de végül mégis megtettem. Másnap elég sok levelet kaptam, mégis egy levél volt az, ami igazán megfogott. Azt gondoltam biztosan valami "sablon" levél, olyan hosszúra sikerült a levél írójától, ezért egy kicsit óvatos lettem vele. Elkezdtünk levelezni egymással, mire alig váltottunk néhány sort már a találkozást fontolgattuk. Úgy döntöttem meg kell próbálnom, úgyis a személyes találkozás lesz a döntő mindkettőnknek. Emlékszem talán sohasem izgultam annyira,mint azon a napon,megbeszéltünk egy forgalmas, de egyben nevezetes helyszínt. Ekkor megláttam ŐT, akire egész életemben vártam. Mondanom sem kell, úgy viselkedtünk, mint két gyerek...:). Ahogyan a beszélgetésünk során kiderült a mostani párom (férjem:)), nem volt olyan szerencsés, mint én, ugyanis ő nagyon sok lánynál próbálkozott (szerencsére nem sok sikerrel :)). Ezek után elég érdekes volt azt elmondanom, hogy nekem (mai napig) Ő volt az egyetlen akivel találkoztam a társkereső oldalról (akár veled is megtörténhet!).Egyből bedobtam a mélyvízbe,és a randi keretén belül elmentünk először egy cukrászdába egy kis ismerkedésre (amit ő javasolt), majd ezután jöttem én, hogy invitáljam egy Salsa táncestre (tudom nem egy szokványos randi helyszíne),de eljött velem annak ellenére, hogy nem szeret táncolni. Amikor vége lett az estnek elváltunk egymástól, de mindketten éreztük, hogy most kezdődik minden igazán közöttünk. A következő alkalommal, amikor találkoztunk kértem kísérjen el egy közeli rokonom esküvőjére, ahol az egész családom ott lesz (nem mondott nemet), úgyhogy egyúttal mindenkinek be is mutattam...Itt minden eldőlt, és úgy döntöttünk ez az a pont, ahonnan nincs más hátra,mint előre:), amikor is megkérdezte, ahogyan illik, hogy lennék-e a barátnője. Természetesen örömmel fogadtam (mi több, alig vártam ezt a kérdést). Ezután nemsokára összeköltöztünk, 2010.03.15-én megkérte a kezem a város fölött a levegőben, mire én örömmel igent mondtam. Azóta 2010.05.28-án megtörtént a hivatalos polgári házasságkötésünk,és úgy tervezzük jövőre ugyanezen a napon,mint a mai 2012.07.28-án (ami történetesen épp egy szombati napra esik) sort kerítünk a templomi szertartásra is,és az azt követő lakodalomra. Ha szóhoz hagytam volna jutni most a páromat, még többet tudtunk volna mesélni :). Talán annyit még, hogy velünk 1 év alatt annyi minden jó történt, mint mással 10 év alatt. Kívánjuk mindenkinek, aki regisztrál ezen az oldalon, hogy legyen olyan szerencsés és boldog, mint amilyenek mi vagyunk (a férjem is azt mondta,hogy megérte annyit próbálkozni)!!! Mondanom sem kell, hogy mindez nem is jöhetett volna létre, ha nincs ez az oldal, amiért külön hálásak vagyunk mindketten. Köszönjük párom.hu.:Edina és Laci

Ezúton mondunk köszönetet....valaha így kezdtem...mikor még csak bimbózott a kapcsolatunk a férjemmel.
Igen. Ő már a férjem.A Nagy Ő.Akibe a mai napig fülig szerelmes vagyok,és Ő is belém..hiszen érzem.
Miután megírtam az első köszönetnyilvánító levelemet,azután egy hónappal már össze is költöztünk.Szóval a távolság nem volt akadály.
A kislányom rajong a páromért a mai napig,és apaként szereti.Néha még féltékeny is voltam rá,hiszen amíg nem ismertem meg Zolit,addig csak én voltam a számára,és minden szeretetét én kaptam.Utólag viccesnek tűnik a dolog,de ez azt hiszem természetes reakció volt.
Sosem felejtem el hogy milyen csodálatos érzés volt amikor,és ahogyan megkérte a kezemet a csajszikám jelenlétében.Gréta elpityeregte magát és csak annyit mondott: "teljesült az álmom",és megölelt.Nem mondhattam nemet :) .Mindig is ilyen embernek képzeltem el a gyerekeim apját.
Gyönyörű esküvőnk volt,nagyon jól éreztük magunkat.Azon a nyáron sok eső volt,de aznap verőfényes napsütés.
Lassan egy éves házasok vagyunk,és egy picike fiúcskával is gyarapodott a családunk.
Boldog vagyok, szerelmes, két egészséges gyönyörű gyermek édesanyja, feleség, lelki társ, valakinek a másik fele...nincs ennél jobb érzés.
Ezerszer, és ezerszer hallottátok már biztosan, de még sokszor fogjátok:KÖSZÖNET nektek mindenért.....

A mi történetünk pont fél évvel ezelőtt kezdődött.
Túl egy házasságon és több kapcsolaton, 37 évesen úgy hittem, hogy számomra már nem jár szerelem, társ… Mégis, esélyt adva a szerencsének, regisztráltam a párom.hu-ra, bár hinni már rég nem hittem a mesékben.
Pár nap…, pár levél… Aztán egy, egyetlen… Az egyetlen. Csupán egy röpke hét alatt. Hogy történt? Magam sem tudom, hisz annyi kétség gyötört. Egy megbeszélt randevú, pár nap után? Kétség, még mindig a kétség…
– Mégis? Mit veszíthetsz? – kérdeztem magamtól, így hát mégis belevágtam. Randevú… Hogy is kell? Menni fog. Egy kellemes vacsora. Egy kellemes beszélgetés. Egy kedves szempár. Mit mondjak? Nos, megbabonázott. Még aznap éjszaka leregisztráltunk mindketten. Egy hónap múlva már együtt éltünk, mert úgy éreztük, és persze azóta is így érezzük, hogy egymás nélkül valahogy nem teljes semmi. Négy hónap múlva gyűrűvel pecsételtük meg a szerelmünket, jegyben járunk. És igen, most a májusi esküvőnket szervezzük éppen. Köszönet hát nektek, hogy egymásra találhattunk általatok!
Judit és Péter

T. Párom.hu,
én 2008 augusztusában regisztráltam fel hozzátok mert a barátnőim rádumáltak. Sokan írtak nekem de egyik levélre sem válaszoltam. Egy szeptember végi napon írt nekem egy kedves mailt Zoli ami az első érdemleges levél volt a sok közül. Egy kis idő múlva felvett MSN-re s mire észbe kaptunk már napi 3 órát írogattunk egymásnak. Kis idő múlva találkozót beszéltünk meg a Margit- szigeten ami jól sikerült ugyan de akkoriban volt barátom így szó sem lehetett többről köztünk. Sokat beszélgettünk, találkoztunk. Ő LETT A LEGJOBB BARÁTOM. Ő egy idő után szerelmet vallott Nekem de ez csak még jobban erősítette a barátságunkat.
Ő volt a partnerem a szalagavatómon. Ruhát is eljött velem próbálni. Sokat keringőztünk együtt.
Neki akkoriban volt egy barátnője és rajtam kívül mindenki tudta, hogy milyen féltékeny vagyok rá. Ekkoriban már nem voltam együtt a barátommal így szabad volt.
Karácsonyra egymás tudta nélkül Fondü készletet vettünk egymásnak mivel nagyon megtetszett mindkettőnknek mikor egyszer csoki szökőkútat rendeltünk a Kakas Étteremben. Elhívott Magukhoz, hogy Fondüzzünk egyet. Este felmentünk filmet nézni a szobájába, beszélgettünk s egyszer csak megcsókolt. Akkor és ott éreztem minden porcikámba, hogy nagyon szeretem Őt. 1 év és 3 hónap barátság után beteljesedett a szerelmünk. Nem volt könnyű harc a számára de minden tiszteletem az Övé a kitartásáért.
2010. január 22.-én jöttünk össze. Azóta összeköltöztünk és van egy aranyos cicánk is.
Hasznos a társkereső oldal használata, ha az ember tud különbséget tenni vágy és akarás között. Ha ez az oldal nem lett volna sosem ismerhettük volna meg egymást.
Köszönjük Párom.hu!

Heni & Zoli

Megjegyzés: egyes történetek fotói illusztrációk.

Copyright 2003-2020. Minden jog fenntartva. A Párom.hu név és logo az Egyesült Társkereső Szolgáltatások Kft. bejegyzett védjegye.

A nyomtatott oldal webcíme: https://www.parom.hu/sikertortenetek/9
Nyomtatás dátuma: 2020-09-30 20:34:50