Sikertörténetek

jegyezz meg

Zsófi és Zsolti

Kedves Parom.hu!

Harminc felett, ha az ember nem akarja keverni a munkát és a magánéletet, bulizni pedig a ritkánál is ritkábban jár, milyen reális lehetőségei maradnak az ismerkedésre?
Szerintem csakis a net, ezért újra és újra ráfanyalodtam, hol hosszabb, hol rövidebb ideig, de minél több tapasztalatom lett, annál szkeptikusabbá váltam.
Hol több, hol kevesebb randi jött össze, de sosem a mennyiségre hajtottam, mégis huszadikra lett meg, akit kerestem. (Nem akarok elveszni a számokban, de a húsz randipartner tizenkét év leforgása alatt jött össze, amibe az első három rossz tapasztalat és egy hosszú kapcsolat miatt nyolc év szünet is beleszámít.)
Ezt csak azért írtam le, mert bármekkora közhely is, de nem szabad feladni (persze rágörcsölni sem).
Igaz, két évvel ezelőtt még én is cinikusan legyintettem volna egy ilyen mondatra: aki már révbe ért, könnyen beszél, de emlékszik-e arra, amikor még ő is ugyanitt tartott?
Én nagyon is és ettől csak még jobban megbecsülöm azt, ami miatt most írok.

Tavaly nyáron megismerkedtem Zsófival: kedvencnek jelölt az oldalon, másnap írtam neki egy levelet, amit egyre intenzívebb mailezés, két és fél hétre rá pedig az első randi követett. Kiderült, hogy csak azért jött fel az oldalra, amikor bejelölt, hogy törölje magát, de a semmiből földobta neki a képemet.
Én ekkor, május végén csak azért voltam még fenn az oldalon egyáltalán, mert amikor április elején (sokadszorra) regisztráltam, egy hónapot adtam magamnak, de elfelejtettem kikapcsolni az automatikusan megújuló előfizetést, így a következő hónap elején újra levonták a kártyámról a havidíjat. Akkor bosszankodtam miatta, utólag nem is lehetnék ennél hálásabb: ha ez nincs, mire Zsófi rám talált, én már hetek óta nem is lettem volna fenn. Kiderült, hogy négy évig ugyanarra az egyetemre, sőt ugyanarra a szakra jártunk, ráadásul még 3-4 közös ismerősünk is van, sőt olyan is előfordult, hogy mindketten ott voltunk egy buliban, mégsem találkoztunk.
Kiderült, hogy ugyanabban a városban lakik, ahol az egyik legjobb barátom lakott és ahová jó tíz éve rendszeresen jártam – még a buszról is ugyanott kell leszállni, csak épp ellenkező irányba indulni (egyébként az a barátom „lóg nektek” egy levéllel, mert ő is ezen az oldalon ismerte meg a feleségét).
Kiderült, hogy egy másik társkeresőn is fenn voltunk mindketten (nekem ezért volt ismerős azonnal, ahogy megnéztem az adatlapját itt).
Szóval annak ellenére „rátok” volt szükségünk a találkozáshoz, hogy hosszú évekig két helyen is lett volna esély rá – csak épp alkalom nem adódott.
Most igen, de mint látható, abszolút egy hajszálon múlt.

Igazából döbbenet ez az egész. Ami viszont egy percig sem az: maga a kapcsolatunk.
Kívül-belül Ő az ideális nő nekem és igazából sosem hittem volna, hogy egy virtuális megismerkedésből ilyen igazi és mély valóságos kapcsolat lehet.
Egyszerűen minden stimmel, magától értetődő, természetes és kölcsönös.
Még csak egy hónapja jártunk, én már olyanokat mondtam neki, most rögtön elvenném feleségül, gondolkodás nélkül (ha belegondolok, akkor meg még inkább), mire rávágta, hogy ő meg hozzám is jönne.
Akkor megbeszéltük, ha egy év múlva is így érzünk, összeházasodunk.
Amikor az ember megtalálta az igazit, azt egyből érzi és tudja, szóval semmi oka várni; egyébként is több mint 31 éve vártunk erre – egymásra.
Tavaly decemberben megkértem a kezét, idén októberben volt az esküvőnk.

Nagyon köszönöm nektek, hogy végül, sok kerülővel ugyan, de megismerhettem Őt. :)



Bianka és Andris
Gyula története
Manuéla & Viktor
Ágnes és István
Ádám és Niki
Zsuzsa és István kapcsolata
Erzsébet és Sándor
Heni & Zoli
Mariann és Zoli
Edina és Laci

További sikertörténetek »

Megjegyzés: egyes történetek fotói illusztrációk.

Copyright 2003-2018. Minden jog fenntartva. A Párom.hu név és logo az Egyesült Társkereső Szolgáltatások Kft. bejegyzett védjegye.

A nyomtatott oldal webcíme: https://www.parom.hu/sikertortenet/Zsofi_es_Zsolti_114.html
Nyomtatás dátuma: 2018-12-18 16:06:10