Blogok

jegyezz meg

Viktor blogja: Utak, elágazások...

A Blogot eddig 617 alkalommal nézték meg, legutóbb (ismeretlen, külső látogató) látta.
14. Viktor [VIP+] 2019-09-07 14:29:40
Üdvözöllek!

Dolgozom... hétvége van. Szombat. Kicsit csepereg, olyan... olyan csöndes, nyugodt ma mindenki.
Kicsit panaszkodnak, hogy vége a nyárnak. Ez ilyen. Ez is kell.
Én is ilyen vagyok ma. Kicsit nyomott a hangulatom. Nem, nem a nyálkás hűvös idő miatt. Az nekem rendben van. Ez is kell.
Nem, nem amiatt.
5 hét. Már csak annyi van.
5 hét múlva, október közepén indulik.
Indulok a Caminora. Hogy várom-e?
Lélekben már rég ott vagyok. Elzarándokolok, kilépek a komfortzónámból. Megyek fájni. Ez is kell.
Fájni, mert az első harmada a testemet kínózza, majd az elmém harcol, mire megnyugszik a lelkem. Ez is kell.
De tudom, hogy csodálatos lesz. És nem adom fel.

Egy-két dolgot még vennem kell, de nagyjából már minden megvan. Persze biztos van amire nem gondolok. Ez is kell? :-)
Ez is kell. :-)

Január volt amikor meghoztam a döntést, és bele is tudtam állni, hogy... hogy ez is kell.
Január volt... 9 hónapja.
5 hét....

9 hónapja bíztam még abban, hogy... hogy lesz aki várjon, lesz kihez haza jöjjek. Hogy Őt pillantom meg itthon először reptéren.. Hogy Ő mosolyogva vár majd. Hogy lesz Valaki, aki... Valaki.

Dolgozom... hétvége van. Szombat. Kicsit csepereg... kicsit fájok. Nem, nem az idő miatt.
... akkor még bíztam.

Ez is kell...
Módosította: Viktor [VIP+], 2019. szeptember 7. 14:43:16
Indok: (nincs kitöltve)
13. Viktor [VIP+] 2019-06-09 07:06:31
Van, amire nem lehet felkészülni...
Mindegyik ügyelet más. Nem igazán lehet felkészülni. Esélytelen.
Olyan ügyeletem még nem volt, ahol ne történt volna valami váratlan esemény, amire egyáltalán nem voltam felkészülve.
Nem lehet felkészülni.
Az, hogy egyfolytában erős külső ingerek érnek, az már megszokott. Megszokott mi? Nem, nem az, de erősnek kell lenni.
Szoktuk mondani, hogy "eseménymenteset. Napersze.
Most kb. 180-an vannak a szállón. Állíthatom, hogy szinte kivétel nélkül Mindenkihez fűződik valamilyen sztori.

... 1 óra van. Hajnal 1 óra. Megáll előttem. Bűzlik az alkoholtól, a cigitől. Összetört.
Rögtön látom, valami történt. Zokog. P bácsit még nem láttam ilyennek. Taknya-nyála folyik. Rágóizmai megfeszülnek.
Érzem, hogy nagyon fáj. Legbelül őrjöng. Haragosan néz rám. Látom a szemében azt a mély, gyötrő őrlő fájdalmat, amit... amit már én is átéltem.
- Meghalt. Érted? Elment, vége.
Valakik begyógyszerezték párját. Már nem tudták megmenti.
Éreztem a keserű ízt a számban, gombócot a torkomban.
Csak annyit tudtam mondani, sajnálom.

Reggel van. P bácsi kint ül. Csak mered maga elé. A cigi már rég leégett az ujjai között. Könnyei halkan potyognak.

Erre nem lehet felkészülni. Erre nem lehet...

Ma este gyertyát gyújtok.




Módosította: Viktor [VIP+], 2019. június 9. 07:11:14
Indok: (nincs kitöltve)
12. Viktor [VIP+] 2019-04-20 08:24:20
Húsvét van. Illetve szombat... de húsvét.
Ma is ügyelek. Egy olyan kollégát váltottam aki holnap, vasárnap reggel jön vissza. Gondoltam kicsivel korábban jövök. Hadd menjen haza korábban pihenni. Tudom milyen. Rohadt fárasztó.
Kb. 2 mondatot váltottunk, és már ment is. Megértem.

Szóval húsvét van. Ünnep.

Most is meglepivel készültem a lakóinknak. Már megszokták.
Mikulás, Karácsony, Húsvét... csoki. Mert a csoki jó.
A kínaiban kapni bon-bont. Olyan szép nagy zacskós bon-bont. Szokásomhoz híven, most is hoztam 2 zacskóval.
Talán elég lesz.
Jönnek- mennek, csokiznak, mosolyognak. Egy kis törődés.
Megérdemlik.

És ennek fényében kívánok Mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket.
Nagy ölelés Mindenkinek. :-)

11. Viktor [VIP+] 2019-04-15 13:19:57
Tegnapi nap, egy (nem) átlagos vasárnapom. 2/2


Az első boltban rögtön összefutottam egy nagyon kedves eladóval, aki már megjárta a zarándokutat.
Érdekes egy faj vagyunk. A zarándokok között van egy nagyon érdekes kapcsolat. Ezt Ő mondta.
Sok mindenről beszélt, sok tanáccsal látott el. Én meg hallgattam rá.
Azonnal meg is vettem a bakancsomat (ami az egyik legfontosabb kellék), bízva abban, hogy nem fog lerohadni benne a lábam.
A váltócipőmet, a túrabotomat, egy polárpulcsit, és egy lecipzározható szárú nadrágot.
Kérdése: - Bicskád van már? Mert az fontos, hogy dugóhúzós legyen.
Igen, ezt már hallottam. Ugyan nem vagyok nagy ivó, de Spanyol borokat meg kell kóstolni.
És vannak ott olyan emberek, akik gyakran dugóhúzó hiányában is vesznek bort. Na, ilyenkor lehet felajánlani a saját eszközünket. Tuti megkínálnak, és ismerkedésnek sem utolsó.
És igen, ennek szellemében vettem meg a kis bicskámat.
Az is érdekes volt. Az eladó megkérdezte, hogy mire lesz. Mondtam Neki, hogy zarándoklat stb,,
- Jaaa, hát akkor dugóhúzósat kell vegyél. :-D

Mikor az első boltban végeztem, még kaptam egy nagy ölelést, és a jó kívánságot
- Buen Camino
Mi tagadás, mosolyogva távoztam a boltból.

És már haladtam is a következőbe, de ott nem találtam semmi hasznosat. Lapozzunk.

Node. A villamoson ültem, hazafelé tartva, amikor szembejött egy hirdetés. 20%-os akció a Mountexben!!!
Hogy tessék? Hm... pont náluk néztem ki a hátizsákomat, ami alapból sem olcsó, de legalább drága.
Rögtön hívtam a boltot, hogy van-e abból hátizsákból, hogy arra is érvénye-e az akció.
Egy nagyon fáradt hang vette fel. Két szóban válaszolt. Igen van. Igen érvényes.
Hááát akkor nem megyek haza pihenni, mert csak ma van akció.
Egyébiránt egy North Face Terra 50L-es zsákot néztem ki.

Megérkezve rögtön tepertem fel a tetőtérbe, a kemping osztályra, lévén már csak másfél óra van zárásig.
Másfél óra! :-) Ippenhogycsak belefértem az időbe. Hogy miért? Mert a bakancs után a másik legfontosabb a hátizsák.
De közelebbről megnézve, 1-2 dolog nem tetszett. A derékövön lévő kis zsebek hálósak voltak, tehát tuti beázik, ha elkap az eső. Na azt már nem.
Egy dologban biztos voltam, hogy olyan hátizsákot szeretnék, amibe nem csak a tetején keresztül lehet ki-bepakolni, mert a francnak lesz kedve kipakolni az egész zsákot, ha valami az aljáról fog kelleni.
Persze erre azt mondják, hogy pakolj tudatosan.
Aha, persze. Én pont olyan vagyok. Nem, nem vagyok olyan. :-D
Szóval mindenképp olyan hátizsákot néztem ki, aminek az elejét körbezipcárózva, hozzájutok a táska tartalmához, és az a táska pont olyan volt, de... de az a fránya zsebek.
A francba. Hát akkor nem az lesz. De akkor melyik?
Volt ott egy párocska, akik valami hatalmas gigatáskát próbálgattak. És ahogy láttam, Ők értenek is hozzá.
Odasompolyogtam hozzájuk, hogy tudnának-e segíteni. Tudtak. :-)
- Oké. 1. ez a kis zseb az első alkalommal be fog ázni. 2. a hátrésznél lévő háló ugyan nagyon hasznos, mert nem izad a hátadra a táska, de ha el foszlásnak indul, továbbszakad, és mehet kukába a táska. 3. Nincs alul hálózsákzsebe. Ami hasznos dolog.
Viszont tök jó, hogy körbecipzározható. De ennyi.
Aha. Basszus. Akkor most mi a francot csináljak?
A következő 1 órában futkároztunk a boltban.
Ez azért nem jó. Azt azért nem ajánlják. Az jó lenne, de kicsi. Az is jó, de az nagy...
Élveztem, jó volt a szakértőkkel diskurálni. Közben beszélgettünk a Caminoról, mert persze már Ők is megjárták.
És a legvégére meg is lett a legfontosabb útitársam. És nem az amit kinéztem.
És még a beállításba is segítettek.

Szóval nincsenek véletlenek. Jó-jó, persze vannak, de... :-)

Pont volt egy kupon, hogy az első boltban lévő eladó is zarándok, hogy pont akkor volt ott a párocska.

A nap végére + 10 km-t tettem a lábaimba, így 26 km volt mögöttem, és ma nincs izomlázam.

Most megyek, felkapom a kis bakancsomat és betöröm. :-)
10. Viktor [VIP+] 2019-04-15 13:17:22
Tegnapi nap, egy (nem) átlagos vasárnapom. 2/1

Ügyelet után, ami viszonylag nyugodtan telt, elszaladtam még a Tescóba, vettem egy kapucnis pulcsit, mert majd szétfagytam. Az meg ugye nem túl egészséges.
Találkoztam egy barátommal, mert Vivicitta. Tudjátok, az a futkosós nap, amire sok-sok ember kimegy futkározni, mert nincs jobb dolguk. Ja. Mi is kimentünk. :-)
Évek óta önkéteskedem a PálFeris közösségben, úgyhogy annak égisze alatt, PálFeris pólóban róttuk a km-t.
Szóval találkoztunk, út közben még beszélgettünk erről-arról.
Szóba jött az El Camino is. És mi történt? Pont volt Nála egy 20%-os kupon a Hervisbe, amire már nem volt szüksége. Ellenben velem.
Futkároztunk egy laza 16 km-t, mert az jó. Kicsit megpihentünk a Margit szigeten, mer ugye az volt a célállomás, kicsit cseverésztünk a többi futóval, pihegtünk.
És utána kezdődött a nagy üzlettúra, mert csak vasárnapig tartott az akció.
Elszaladtam... na jó, nem szaladtam, csak úgy nyugodtan eltömegközlekedtem a MOM-ba, Ott gyorsan szert tettem a:
Túrabakancsomra... is
Őőő. Jut eszembe. Érdekel Valakit, hogy mit viszek, hogyan készülök a Caminóra?
Akit igen, tegye fel a kezét.
És most nyugodtan tedd le, mert úgysem látom. :-D
Komolyan. Volt Valaki aki feltette a kezét? Az írja meg privátban. :-D

Akit ez a téma nem érdekel, csalódni fog, mert ez a blogbejegyzés a Caminoról fog szólni. Jobban mondva, a felkészülésről.
De hallgasson egy kis jót. Persze akit érdekel, az is meghallgathatja.
És nem, továbbiakban sem tudok hivatkozást linkelni, ezért csak bemásolom a linket. Én ezt hallgatom. :-)

ZAZ – Qué vendrá (Clip officiel)

https://www.youtube.com/watch?v=6THHrPyZQuQ

Folytatása következik...
9. Viktor [VIP+] 2019-04-14 06:33:28
Csak egy kis szösszenet.

Érdekes ez a görbetükör dolog, hogy mit látunk a másikban.
Hogy más emberek által változunk, változhatunk. Változik, változhat a világnézetünk.
Hogy a saját kis elakadásaim, problémáim mennyire jelentéktelenné válik, válhat.

Itt vannak ezek ez emberek, akik a társadalom periférián élnek, léteznek.
Élik a kis szürke mindennapjaikat. Szürke? Fenéket szürke. Azért tesznek arról, hogy mozgalmas legyen.
Tudjátok, ha nincs baj, majd csinálok. Nagyjából ez a hozzáállás megy itt a szállón, mert olyan nem lehet, hogy minden rendben van. Ha netán úgy is lenne, majd biztos lesz valami... lesz valami baj. Mert olyan nincs, hogy ne legyen.
Magyar mentalitás? Igen, talán egy kicsit depresszív nép vagyunk. Egy kicsit borúlátóak. Ez itt kiváltképp igaz.

Ma reggel beszélgettem egyik lakónkkal, "F" bácsival. Nem rég került át egy másik szobába. Eddig az volt az egyik problémája, hogy hangosan horkolt a szobatársa, nem tudott tőle pihenni.
Most azt sérelmezte, hogy "J" bácsi nyitogatta a szekrényét éjszaka, ami nyikorgott.
Jó, lássuk be, ez utóbbi kezelhetőbb, csak be kell olajozni a zsanérokat. Amíg a horkolás már más dolog.
Ha valamibe vagy Valakibe bele akarunk kötni, bele is fogunk. Sapka szindróma. Ha éppenséggel nem a szekrényt nyitogatja, akkor hangosan eszik, büdös a lába, korán megy, későn jön, hangos a tv, hangosan beszél... X 3.
Hiszen többnyire 4 ágyas szobában laknak.
Mondta "F" bácsi, hogy addig csinálja "J", amíg előbb vagy utóbb kinyílik a bicska a zsebében.
Kérdeztem tőle, hogy mi lenne, ha ezt talán mégsem várná meg, és beszélne Vele?
Ő ugyan nem fog.
Oké. "J" bácsi úgyis most ment el, kenje be a zsanérokat. Hiszen ez csak Őt zavarja. Bekente. Ennyi.

Mai szentencia: Ne a problémára fókuszálj, lásd megoldást.

Kicsit össze-vissza, kicsit kaotikus, kicsit korán reggel van. Most ez jött ki belőlem.
Ne keressetek összefüggéseket. Vagy de. :-)

8. Viktor [VIP+] 2019-04-13 10:07:48
- Meg kellene már halni.
- Mi történt?
- Hagyjuk!

... még láttam elsétálni a hideg éjszakába.
Tavaly tavasszal tiszta, és vidám volt... a maga módján. Keveset ivott, csacsogott. Beszélgettünk.
Többnyire csak hallgattam. Mesélt. Mesélte, hogy egykoron tanított még. Szerette csinálni.
De... de mostanra már elfáradt. Belefáradt az életbe, a nélkülözésbe, a családja elvesztésébe. Belefáradt a fájdalomba.
Mindig, amikor kórházba került, és nem tudtam meglátogatni, küldtem Neki csokit és gyümölcsöt. Mindig felhívott, hogy megköszönje. Vikinek szólított.
- Vikikém! Mi a francot csinálsz? Ne költsél már rám! Nem érdemlem meg.
- Pista bácsi ezt hagyja rám. Megérdemli.
- Jól van. Köszönöm.

Nem szeretem, ha Vikinek szólítanak. Kettő embernek engedtem meg. Nagynénémnek, és Pista bácsinak.
Most már csak egy embernek. :-(

Menjen békével Pista bácsi. Odafent már várják.

Módosította: Viktor [VIP+], 2019. április 13. 10:16:52
Indok: (nincs kitöltve)
7. Viktor [VIP+] 2019-04-08 13:52:30
... "M" néni 72 éves, és kb. egy hete szakított a párjával.
Bevallom, ma egy kicsit félve jöttem be, mert szegénykémet nagyon megviselte a szakítás.
Nagyon egymásra voltak utalva. Párja egy másik szállón lakik, mindezek ellenére szinte minden nap meglátogatta "M" nénit.
Jó volt látni, ahogy egymásra néznek, hogyan élnek "egymás mellett". Ritka békés kapcsolat volt.
Szóval... reggel szinte rögtön megkeresett "M" néni, és elpanaszolta, hogy vége, Ő ugyan nem ad Neki több esélyt.
A szakítás oka, a megbízhatatlanság volt. Párjának csak hébe-hóba volt munkája. Mindig megtalálta az indokot, hogy miért hagyja ott az épp aktuális munkahelyét. Lássuk be, ez egy "kinti" világban is okot adhat az összefeszülésre, szakításra.
Nem egyszer volt, hogy "M" nénivel együtt kerestünk munkát a párjának. Volt amikor bejött, volt amikor nem.
Belefáradt. Kiadta az útját. Sokáig hallgattam panaszait.
Majd ma, kicsit később elmesélte, hogy ad egy utolsó esélyt... de megbeszéltük, hogy ez már a sokadik utolsó.
Így megy ez. De legalább mosolygott. Náluk, nála valóban nem hal meg a remény.
- Tudod Viktor, Ő egy nagyon jó ember. Nem iszik, nem játssza el a pénzt, nem vert meg soha, de... de lusta.
De "M" néni végre mosolyog... vagy legalább nem sír, ami megnyugtató.

Párkapcsolat. Nem könnyű.
Sok párocska jelentkezik hozzánk. Nálunk az dívik, hogy a beköltözés után 1 hónapot külön szobában töltenek. Amennyiben minden rendben alakul, és van üres páros szoba, összeköltözhetnek. Ellenben volt olyan eset is, amikor a pár Hölgy tagja kérte, hogy ne költöztessük Őket össze, mert nem érzi magát biztonságban a párja mellett. Azóta is külön szobában laknak.

Egy szakítás eléggé... eléggé komplikált lehet itt a szállón.
Gondoljatok csak bele. Nem annyira egyszerű. Volt rá nem egy példa.
Adott Béla és Gizi. Tegyük fel, hogy csak simán elhidegültek, elszürkültek egymás mellett, szakítanak.
Tehát nem áll fent a fizikai tettlegesség, ami miatt egyiküket el kellene küldeni, akkor bizony szét kell költözniük.
1. Mert más párok is várnak a páros szobába.
2. Így azért mégis békésebb. Elkerülendő az esetleges összezörrenések.

És mi történik a szétköltözés után? Mindketten átkerülnek egy másik szobába, ahol bizony több emberhez kell alkalmazkodniuk, ami olykor piszkosul nehéz.
Nem is oly rég volt egy párocskánk, akik amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban éltek. Sokat vitatkoztak. Olaszos temperamentummal. Verekedés ugyan nem volt, de zengett tőlük a ház. Na, szét is mentek. Békülni nem akartak, arról szó sem lehet. Oké. Szétköltöztek. Node mi történt? Na vajon mi?
Kibékültek. És követelték vissza a szobájukat. A szobájukat, amiben már egy másik pár lakott.
Nem, nem. Ilyet nem játszunk. Volt "békítő" tárgyalás. Kötötték az ebet a karóhoz. Ennyike. Maradtak a több ágyas szobában. Ami a sorsukat illeti, azóta már albérletben laknak. Mivel utógondozás nincs, nem igen járunk ki hozzájuk, ezért csak pletykákat hallok róluk. Viharosan, de éldegélnek.






Módosította: Viktor [VIP+], 2019. április 8. 18:45:19
Indok: (nincs kitöltve)
6. Viktor [VIP+] 2019-04-03 10:43:44

Több vagy, ha Adsz!

Hallgassatok egy ki zenét. Nem, nem tudom hogyan kell URL hivatkozást másolni, ezért csak idemásolom a linket. :-)

We Found Love - Lindsey Stirling (VenTribe):

https://www.youtube.com/watch?v=0g9poWKKpbU

Talán ennek szellemében önkénteskedem.

Holnap meló van. Utána, az ügyeletem után a kötelező körök. Remélem péntek reggel találkozom a nagy túlélőimmel. Most pulykát kapnak.
Mai tervem: Bolt (pulykaszárny, csoki, gyümölcs), sütés-főzés, hátizsák és bakancs cseking (erről mindjárt), talán egy mozi is belefér, valahol ebéd a városban (imádok új helyeket felfedezni), utána Nemzetközi Önkéntes Találkozó...

Emlékek... emlékek az első önkéntességemről, ha lehet így fogalmazni. Márpedig miért ne lehetne? :-D
Még kisiskolás voltam, amikor aktívan sportoltam. Atlétizáltam. Ennek okán gyorsan futottam.
Emlékszem, a szünetekben mindig odamentem a "nagyokhoz", akik a kisebbeket szekálták. Magamra vontam figyelmüket, és elfutottam. Soha nem kaptak el... az udvaron. Persze volt amikor később megtaláltak, oszt jött a szájkarate. De legalább engem piszkáltak, nem a kicsiket. Így kezdődött. Hehe. :-)
Majd a középsuliban folytatódott. Mivel volt némi sportkarrierem, kicsiknek segítettem az edzésben.
Később, amikor megtehettem, elmentem dolgozni. Suli mellett takarítottam, nyári munkát vállaltam.
Akkoriban (is) nagyon sokat sétáltam. Sokszor volt, hogy a kis megtakarított pénzemből bevásároltam és szendvicseket csináltam az utcán élőknek.
Most mosolygok. Eszembe jutott egy emlék: 15-16 éves lehettem. Bevásároltam, kimentem a Ligetbe (mindig oda jártam szendvicseket készíteni. Volt egy jól bejáratott padom), majd körbejártam a várost. A Blahán volt egy szitu. Odamentem a kis hálózsákos emberekhez, megkérdeztem, hogy vannak. Jött is a válasz:
- Takarodj innen Te kis geci (vagy valami hasonló)
Nem adtam fel (nem olyan vagyok). Eltakarodtam... pár méterrel odébb, beletúrtam a kis hátizsákomba, előkaparásztam egy-két szendvicset, odadobtam Nekik.
Mire egyikük felpattant és utánam eredt. Nem néztem hátra, csak a másik kajabálását hallottam:
- Hagyjad már, csak kajával dobálódzik.
Futás közben még jó étvágyat kívántam Nekik. :-)

Na, haladjunk a sztorival. Hátizsák, bakancs cseking:

Nyár végén nekiveselkedem az El Camino francia szakaszának. Tudom-tudom, van még addig idő. Van bizony. És készülök is rá. Megyek, körbelesem a hátizsák, bakancs piacot (is).
Jahj. Már nagyon várom.

Este pedig Önkéntes találkozó. Kíváncsi vagyok merre sodor az élet. A Bátor tábor szinte biztos. Jó lenne idén külföldre is kijutni kicsit segíteni. Meglátjuk. :-)

... folytatása következik



5. Viktor [VIP+] 2019-04-02 22:29:28
A vasárnap nagyon nehéz volt.
Szépen lassan, szokatlanul csendben indult. Mindenki tette a dolgát. Főztek, pletykálkodtak, kicsit hangoskodtak... csak a szokásos.
Majd megérkezett az este, és vele egy két részeg lakó. Egy-két ember amikor iszik, nagyon hülye tud lenni. De részegen nem mehet be.
És elkezdődött egy végeláthatatlan játszma. Sírás-rívás, alkudozás, fenyegetőzés, alkudozás, fenyegetőzés, és így tovább.
Akkor telt be a pohár, amikor felemelte a kezét. Onnan nincs visszaút. Ha azt hagyom, a következő lépés a tettlegesség.
Addig pedig nem hagyhatom, nem hagyom. Nem hagyom elfajulni a dolgokat.
Ugyan nem ütött meg, de hangoskodás közepette kapálózott az arcom előtt. Ez sajnos elég volt ahhoz, felfüggesszem jogviszonyát 24 órára. Ez azt jelenti, hogy 24 óráig nem léphet a szálló területére. Ilyenkor el tudnak menni egy esti fapadosra. Fel szoktam hívni néhányat, hogy ugyan ittas az emberünk, de ez az első megmakkanása, amúgy nem egy balhés alak. Szóval számítsanak rá, hogy hamarosan érkezni fog.
Nem, ez nem tartozik a munkaköri leírásomba. Nem kellene a fapadosokat hívogatnom. De, ha már ennyire embertelenek a körülmények, igyekszem minimálisan megkönnyíteni a dolgukat.
"R" sajnos az áldozat típus. Ha részegen bemegy, tuti, hogy "elcsúszik". De ezt Neki nem mondhatom, és úgysem értené meg.
Szóval ez volt vasárnap.
Majd reggel az ügyelet után még meglátogattam a kis pártfogoltjaimat. Már vártak... illetve várt, mert Gábort sajnos nem találtam a szokott helyén. De nem messze Gábor helyétől találkoztam Istvánnal, Ő kapta a kis fasíros, csokis, gyümölcsös szeretetcsomagot.
Istvánnal még nem ismertük egymást. Épp aludt amikor megláttam. Nyugodt hangon felkeltettem, nehogy megijedjen, nehogy támadásnak vegye közeledésemet. Megkérdeztem, hogy nem bántom-e meg, hogy elfogadja tőlem a kis szeretetcsomagot.
Fogatlanul mosolygott, de látszott rajta, hogy most nem kíván társaságot. Hagytam pihenni.
Aznap senki nem volt "otthon". Otthon? Ezt a hülyeséget. Senkit nem találtam. A másik két pártfogoltam sem volt ott, ahol lenni szokott, csak a cuccaikat találtam. Ott hagytam Nekik a kis csomagjaikat. Fogyasszák egészséggel.

Szóóóval. Fárasztó és kimerítő volt a vasárnap, de nagyon vártam a hétfő reggelt, hogy találkozzam a nagy túlélőimmel.
Módosította: Viktor [VIP+], 2019. április 2. 22:33:43
Indok: (nincs kitöltve)
4. Viktor [VIP+] 2019-03-31 13:47:44
... meló hegyek a szállón, utána (egy kis) önkénteskedés.

Minden nap, amikor jövök, előtte betérek a környékbeli Tescóba, vásárolgatni. Reggeli szeánszok egyike, a pogácsa. Az a reggelim. pár darab (konkrétan 6 db) cerbona szelet, narancs, alma.
No meg persze az otthoni kaja. Ez az aznapi adagunk. Adagunk, mert.. na, de ez maradjon a végére. :-)

Ma reggel megérkezem, átveszem az ügyeletet. Kollégával (ma kolleginával) váltunk pár mondatot, mi történt, mire, Kire kell odafigyelni. Jelenleg 189 lakónk van. Ebből 145 fő állandó, többiek a krízis részen laknak.
A szállónak van egy krízis része, ami november elejétől, április végéig "üzemel".
Itt azon lakók laknak, akik alapból a nappali - éjszakai szállók vendégei (erről már írtam korábban).
Október végén felvételiznek, amennyiben felvételt nyernek, április végéig maradhatnak. Ugyanazt az ellátást kapják, mint mindenki más, csak Ők az alagsori szobák (10-12 ágyas) egyikében laknak, de Nekik is jár a napi egyszeri meleg étel, tisztálkodási lehetőség stb... Ellenben Ők ezt ingyen tehetik meg, amíg állandó lakónknak 11e-be kerül havonta.
Szóval átveszem az ügyeletet, oszt nosza, indul a nap.
Ma vasárnap van, minden, Mindenki nyugodtabb. Egy dologra nem számítottam... az óraátállításra. Még munkába sem álltam, de már jön az egyik kedvenc lakóm, "E", hogy segítsek Neki, mert Ő nem ért ezekhez a modernekhez.
2 perc és már ott is a telóján a pontos idő. Lerójuk a kötelező köröket. Én érdeklődöm hogy van, Ő boldogan, mosolyogva mesél, de nem tudja befejezni mert jön a következő lakó, "M" ugyanazzal. Ő sem ért a telefonjához. "E" vigyorogva közli, hogyha Valaki én tuti megoldom azt is. Meg is oldom. 2 telefon, pipa.
Több sem kell Nekik, gyorsan terjed a hír... nem számoltam. Du. 1 óra van, és mostanra már a sokadik telefonon, tableten molyoltam. Így megy ez. :-)
Közben persze adomány érkezik, pékárú. A nap fénypontja. Sáskajárás. 4 rekesz pékárú, percekig tart csupán.
Elkapkodják. Ha már nem fér több a kezükbe, ráharapnak... egyel több.
Közben rendet tartok. Kedvesen, szelíden szólok, hogy:
1.: - Ne fogdossák össze, gondoljanak a másikra is.
2.: - Nem szándékosan rúgtak magába Béla bácsi, csak útban volt egy picit. De nézze csak, ott a kedvence, kakaós csiga... :-)
Béla bácsi csak egy kicsit hisztizett. Kakaós csiga látványa megenyhítette.
Távozáskor még eldicsekszik, hogy reggel vett finom tejet, azzal elnyammogja.
Imádom Őket. :-) Persze nem mindig. Olykor olykor nagyon hülyék tudnak lenni. Főleg amikor isznak.
Picivel több mint 1 éve dolgozom itt. Megfigyeltem, hogy alapvetően 3 archetípusa van az itt lakóknak, alkohol fogyasztás után:
1.: Van, aki iszik, és mosolygósra issza magát. Ő bemegy, lefekszik aludni.
2.: Van aki iszik, és nem tudja befogni. Általában olyankor Ő az áldozat a szobában. Befenyítik, és sajnos néha tettlegességig is fajulhatnak a dolgok.
3.: Van aki iszik, és Ő a parancsnok. Általában miatta "csúsznak el" az áldozatok.
Farkastörvények vannak.
Persze erről mindenki hallgat... de azért Mi sem vagyunk hülyék. Tudjuk ki melyik táborba tartozik.
Igyekszünk a deviáns, agresszív embereket "kiszórni".
Tudom, durván hangzik, de valóban a többség védelmében tesszük ezt.

Vissza a mai napra. Hétvége van. Ilyenkor összegyűlik a nép a konyhában, együtt főznek, pletykálkodnak, kicsit hangoskodnak. Ennek okán, ma még csak egy sebet kellett ellássak. Húsvagdosás közben kicsit megcsúszott a kés. Volt is anyázás rendesen. Kézmosás, fertőtlenítés, kötözés... mentőt nem kellett hívni. :-)

Aki éppen nem főz, vagy sziesztázik, azzal beszélgetek. Mindig van Valaki, de ez így van rendben.
Nem sokára jön "Cs", Vele önéletrajzot írunk, mással munkát keresünk, mások pedig csak egy kis figyelemre vágynak.

... Az "adagunk" téma folytatása.
Szóval mindig úgy főzök otthon, hogy jusson is, maradjon is.
Nem messze innen, az egyik aluljáróban héderel Gábor. Őt (is) szoktam meló után meglátogatni, és meglepni egy kis szeretetcsomaggal. Ritka értékes ember.
Mai (illetve a holnap reggeli) szeretetcsomagja: 2 (házi) fasírtos zsemle, 2 pogácsa, 2 cerbona szelet, 1 alma, 1 narancs, 1 üveg ásványvíz.
Ugyanezt a kis szeretetcsomagot kapja Misi is, aki nem messze "lakik" tőlem.
Mindkettőjükkel megállapodtunk, hogy piát és cigit nem kapnak tőlem. Azt oldják meg, ahogy tudják.

... folytatása következik. :-)


Módosította: Viktor [VIP+], 2019. április 3. 11:20:41
Indok: (nincs kitöltve)
3. Viktor [VIP+] 2019-03-31 09:42:58
Ma is ügyelek...

Többnyire 24 órás ügyeleteket adok 8-tól 8-ig. Ugyan másnap, meló után pár órát pihegek, de kezelhető a helyzet.

Arra gondoltam, hogy elmesélem milyen itt az élet a szállón, hogyan működik, mik történnek.

Huh... nem egyszerű az élet. Kiváltképp itt nem.
Hogyan kell elképzelni egy ilyen szállót? Több féle szálló van.
1. Nappali melegedő:
Oda többnyire az utcáról mennek be az emberek. Reggel 8-tól van beengedés, este 8-ig maradhatnak.
Hosszú sorban állnak, várják a beengedést. Szondáztatás után, ha nem túl részegek, elfoglalhatják a kis helyüket.
Ott van tisztálkodási, mosási, főzési lehetőségük.
Amennyiben van némi adományruha, ott lecserélhetik elnyűtt gönceiket is.
Ellenben legkésőbb, este 8-ig el kell hagyniuk a szállót.

2. Esti fapados szálló.
Oda is az utcáról mennek be. Este 8-tól reggel 8-ig maradhatnak.
Azért fapados, mert gyakorlatilag valóban csak egy ágyat kapnak, semmi mást. Mármint nincs Billerbeck paplan, ergonómiai párna, memória matrac.
Viszont van fűtés, egy ágy amin pihenni tudnak, és nem kell kint a padon, a fa alatt aludniuk.
És nem utolsó sorban ott is tudnak tisztálkodni.
Egy - két szabály van, amit be kell tartaniuk.
1. Alkoholt nem vihetnek be! Ittas állapot kizáró tényező!
2. Balhé nincs. Aki agresszívan viselkedik, be sem engedik. Vagy, ha már bent van, akkor ennyi volt, mehet vissza az utcára.
Elsődleges a többiek biztonsága!
Régebben, amikor még nem volt rálátásom erre e szociális közegre, bennem is megfogant, hogy mi a francért nem mennek be a szállóra?
Mert szabályok vannak, amiket be kell tartani, és... és bizony sokuknak ez nem megy. (erről írok később)

Na, és vannak az átmeneti szállók, ahol én is dolgozom.

Ilyen szállókra csak egy felvételi elbeszélgetés után lehet bekerülni, ha van érvényes orvosi igazolása, és negatív tüdőszűrő lelete.
Jogviszonyt meghatározatlan időre kötünk, de maximum 2 évre. 2 év után sajnos át kell menniük egy másik szállóra.
Természetesen agresszív viselkedés miatt, azonnal megszüntethető a jogviszony. És sajnos ilyen van bőven.
Nagyon ritka az olyan ügyelet, amikor ne kellene rendőrt és/vagy mentőt hívni, :-(
Ellenben az is ritka amikor egyszerre kell mindkettőt kihívni, de előfordult már. (erről későbbiekbe írok)

... szóval most meló van. :-)

2. Viktor [VIP+] 2019-03-29 00:48:01
... felállok a kis székemből. Melegem van, kinyitom az ablakot. Mellettem halkan duruzsol a rádió. Valami lagymatag zene csörömpöl. Nem illik az alkalomhoz. Tulajdonképpen nem is tudom milyen zene illene most eme sorok alá. A nagy komponisták biztos valami lassú vonóst képzelnének ide. Valami megrázó komótos melódiát, hogy Te, az olvasó tudd, valami meghatározó történik. Valami jelentőségteljes, valami... valami mélyről gyökeredző igazság, valami megfoghatatlanul fájdalmas.
Gépelek... kényelmesen, két ujjal. Nem kell sietnem. Még 6 óra van az ügyeletből. Igen, az ügyeletből. Ügyelet, műszak? Mosolyognom kell. Rideg, merev az arcom. Fagyos a mosolyom. Szavakon rugózom. Szavak jelentésén. Nem teljesen mindegy? Egyáltalán nem számít. Nem számít, mert... mert ma találkoztam a halállal. Itt járt a kaszás. Nem ez volt az első randevúnk. Igaz, egykoron értem jött el, de visszaküldött. Ma más volt. Az első 24 órás ügyeletem alatt meghalt Valaki. Azon gondolkodom, hogy helyes-e amit érzek, hogy... hogy ezt kell, ezt kellene éreznem? Semmit? Illetve valami biztos motoszkál bennem, mert érzem, ki kell írjam magamból, különben... különben nem tudom mi történik. Nem tudom. Mi történik, ha bennem marad? Olybá tűnik, már soha nem tudjuk meg.
Van egy barátom, aki belgyógyász volt. Minden egyes alkalommal amikor ügyelete alatt meghallotta a mentőautó szirénáját, valami összeszorult benne. Tudta, hogy most egy élet függhet Tőle. Érezte, hogy egy nyomó érzés lesz úrrá a mellkasában, holott biztos volt a szaktudásában. Bízott magában, ahogy a betegei is bíztak benne. Éveken keresztül praktizált. Sok életet mentett meg, és sokakat már nem tudott itt tartani. Míg egy napon már nem jött az érzés. Már nem volt nyomás, nem volt semmi. Ahogy Ő mondta, felfalta a nihil. Üresség volt a nyomás helyett. Közönnyel vette tudomásul a közeledő sziréna hangját. Akkor hagyott fel a hivatásával. Akkor amikor a halál gondolata már egyáltalán nem érintette meg.
Észrevétlenül, látatlanul osont be a kaszás. Elképzelem, ahogy lassan, diadalittasan sompolyog a hajléktalanszálló piszkos, koszos szagú folyosóin. Körbenéz. Nem kell keresse áldozatát, pontosan tudja merre kell mennie. De előtte kémlel. Ideje van, ráér. Uralja az időt. Nem késhet. Pontosan akkor érkezik meg, érinti meg a kiválasztott lelket, amikor annak eljő az ideje.
Nem, nem a fekete lepelben kezében a kaszájával sunnyog. Most nem. Egy ismerős alakjában vegyül el a lakók között. Árad belőle a büdös alkohol szag, kopottas flanelingben, hugyfoltos farmerben flangál. Időnként meg-megállva cseverészik a még élőkkel. Minden egyes lélegzettel kiszippantva az emberek egy cseppnyi esszenciáját. Kóstolgat, érezni akarja az élet ízét. Az életét, ami már soha nem lehet az övé. Sóvárog. Kényezteti halott énjét. Tobzódik. Irigységgel vegyes értetlenség tombol benne, mint mindig. Nem érti miért haragszanak rá az emberek. Ő csak eleget tesz rendeltetésének. Eljön, elvisz magával Valakit, akinek lejárt az ideje. Nem Ő választ, Ő csak végrehajt. De az emberek ezt soha nem érthetik meg. Valakire haragudniuk kell. Elviseli a terhet. Tegyék.
Eljött az idő.
- Fájni fog?
- Csak a testednek. Csak egy pillanatra. A lelked már tudja. Békére lelt.
1. Viktor [VIP+] 2019-03-29 00:38:47
... egykoron írtam már ide, de... de valamiért alábbhagyott a lelkesedésem.
Most ismét belevágok, nekiveselkedem.
Ahogy az a bemutatkozásomban olvasható, szociális segítő vagyok egy hajléktalan szállón. - Most is ügyelek -
Általában az emberek első megjegyzésük, hogy ez nehéz lehet. Majd jön a kérdés:
- Szereted csinálni?
- Szeretem, és gyűlölöm.
Szeretem, mert... mert segítek. Gyűlölöm, mert... mert nem segíthetek.
Nem érted? Zavaros? Az.
Mindent megteszek, amit megtehetek.Mindent, de... de az kevés.
Olykor a legtöbb amit tehetek, hogy meghallgatom, hallgatok. Meghallgatom, mennyire szar, hogy mennyire fájdalmas, hogy... hogy nem bírja. Meghallgatom, hogy Ő csak egy csöves, egy... egy koszos, büdös csöves.
Nem! Nem csöves! Ember!


Beállítások

Rendezés
Sorrend
Hozzászólás / lap
Automatikus moderálás (illetlen szavak kicsillagozása)
Spéci kódok megjelnítése a szövegben
Spéci kód súgó
Válasz módja



Copyright 2003-2019. Minden jog fenntartva. A Párom.hu név és logo az Egyesült Társkereső Szolgáltatások Kft. bejegyzett védjegye.

A nyomtatott oldal webcíme: https://www.parom.hu/main.tars
Nyomtatás dátuma: 2019-10-19 14:34:23