Te, aki most véletlenül olvasod ezt a blogot, talán... Talán pont Te vagy az, talán pont Te ismered Őt...

Olvasd hát figyelmesen e szöveget, hogy megtudd...

"Keresek egy lányt

Kedves ...,

keresek egy lányt, aki másmilyen.

Az utcán a leszegett fejű, fülhallgatóval eltorlaszolt fülűek közt egyenesen jár, szemébe néz a szembe jövőnek, olykor mosolyog magában. Érti is, nem is a többieket, de érdeklődik. Kérdez, figyel, meghallgat. S bár az Élet Őt is megkarcolta párszor, haragot nem táplál szívében, a múltat letette, és hiszi, hogy az ezután jövő jobb lesz - még ha a jelen nem ezt vetíti is előre.

Keresek egy lányt, aki tiszta.

A szemközt ülő kisgyermekre visszamosolyog, keze önkéntelen nyúl felé, megsimítja arcocskáját, tekintetét annak nyílt szemei közé veti, őszinte szeretettel nézve a rá, míg másik keze önkéntelen saját hasára téved, ott megpihen. Tudván, hogy lesz neki is sajátja hamarosan, akit nem kell visszaadni, nem kell integetve, és puszit küldve elköszönni tőle. Magával viheti akármikor akárhova, nem kérve beleegyezést mástól, hiszen az, aki e döntések felett irányít, Ő maga.

Keresek egy lányt, aki vár.

Utazáskor kitekintve belemerül a szépségbe amelyen keresztül száguld, s arra gondol, milyen is lenne eközben a Férfi vállára hajtva fejét csendesen hozzábújni. Arcát annak nyakába fúrni, dús hajába ujjaival belefésülni, arcát, állának vonalát szeretettel végigsimítani.

Keresek egy lányt, aki tán szereti az életét.

Talán élvezi a munkát, amit végez, talán csak csinálja, hogy életben maradhasson, de eszében csak az zakatol, hogyan lehetne egy Igazit, egy Nagyot kigondolni, eltervezni, és valóvá tenni, kettesben, közösen. Egy Emberhez méltót, egy Dicsőt létrehozni, megmutatva ezzel, hogyan kell, hogyan érdemes ÉLNI.

Keresek egy lányt, aki nem olcsó.

Az ostromlók hadának szilárdan ellenáll, magát könnyen prédának nem adja. Nem kelleti magát ennek-annak, Ő magát annál jobbra-többre tartja. Inkább vár, hogy a Rá váró boldogság tiszta és nemes lehessen.

Keresek egy lányt, aki Művész.

Talán írogat, fest, vagy rajzol, esetleg csak dalolgat, vagy halkan egy hangszeren hangokat simít. Nem tudom, hol, mit, hogyan tesz, vagy próbál tenni, esetleg csak álmodik róla, de lelke legmélyén a Művész él, lélegzik, és arra vár, hogy kibontakoztathassa mindazt, amit még maga sem sejt tán.

Keresek egy lányt, aki nem éri be félmegoldásokkal, pótlékokkal.

Aki azt az Egyet várja, akivel a kettő nem kevesebb, hanem több az Egynél. Mert vannak, kik olyan mellett senyvednek, akitől nem többek lettek, hanem kisebbek, kevesebbek. Lépni nem mernek. Keresem a lányt, aki vágyja, hogy egy másik által többé-jobbá, szebbé-sugárzóbbá váljon, nem gyengébbé, fénytelenebbé. Akivel egy egész életet biztosan végig lehet, érdemes, és KELL is élni. És akiből Ő is többet, erősebbet, "Férfibbat" tud csinálni.

Keresek egy lányt, aki a Béke Szigete.

Aki tudja, hogy a Férfi dolga az Életben az irányítás, a Nőé a béke, biztonság, és megnyugvás.

Kedves ...,

keresem a lányt, aki jobbat, értékesebbet akar, és képes rá.

Hajlandó szembenézni hibákkal, munkálkodni azon, hogy egyre javuljon, és másokat javítson. Nem hajlandó beletörődni abba sosem, hogy egy egész élet végül nyom és érték nélkül tűnjön el az utolsó sóhajtással. Vannak céljai, álmai, sosem adná fel őket semmi, és senki kedvéért, legyen ez bármilyen logikusnak, okosnak, vagy bölcsnek tűnő is. Saját maga dönt, vállalva azt, amit választott, sosem visszafordulva az útról, amire egyszer a lábát rátette. Aki hű - első sorban saját magához - hiszen enélkül semmihez és senki máshoz nem lehet többé hű soha.

Keresem a lányt, aki utódai sorsát és jövőjét nem tenné bárki kezébe.

Mert sok lány van, kik meggondolatlan, a pillanat nyomása alatt haszontalan, valódi Emberi értékkel nem bíró férfinak ajándékoztak gyermeket-gyermekeket, később rádöbbenve, hogy helyrehozhatatlan hibát követtek el... Keresem a lányt, aki hajlandó és képes a figyelmét az igazán fontos dolgokra helyezni, nem mások értéktelen "értékrendjét" gondolkodás nélkül továbbvinni. Aki egy igazi családot mindenek elé helyezni akar, és ezért megteszi, amit szükséges.

Keresem a lányt, aki játékos.

Akivel butaságaink, hibáink, és gyengeségeink közösek, akivel ugyanazon a viccen tudunk nevetni, ugyanazon a filmen tudunk sírni, ugyanazt a könyvet akarjuk rongyosra olvasni, ugyanazt a dalt választjuk a boldogító "igen" kimondásához, ugyanazt az utat választjuk nászútra a katalógusból, a csókot ugyanakkor akarjuk elkezdeni, és befejezni, a szerelmet ugyanúgy ölelnénk, ugyanazt a húst választanánk a hűtőpultból, ugyanazt a tévét, lakást, autót, rugdalózót, hálószoba-függönyt akarnánk, ugyanazt a táncot lejtenénk szilveszter éjjel, a távirányítót ugyanakkor nyomnánk tovább, a lefekvést, a felkelést ugyanabban a pillanatban akarnánk, nem gondolva azt, hogy ez lehetetlen, ugyanazt az életet vágynánk, és mindent csak és kizárólag együtt, egymással...

.....

.....

Keresem a lányt, aki Társam lesz. Mindenben.

Figyelmes, meghallgat. És öröm őt meghallgatni. Kedvesen, szeretettel beszél velem, és másokkal. Sokan szeretik és becsülik. Jó a kapcsolata a körülötte lévőkkel, és időnként segít nekem hogy kijavíthassam a hibáimat. Aranyos. Szeret, és tisztel engem, hallgat rám, és megfontolja, amit mondok. És az ő észrevételei is hasznosak és előre vivők, nem bántóak.

Szereti, ha megérintem, és szeretem, ha megérint. Ugyanolyan fontos neki az intimitás, mint nekem. Jobb embernek érzem magam mellette, és rendkívüli módon inspirál. Mindketten szebbek, jobbak, sikeresebbek, és boldogabbak vagyunk, mint külön-külön. A környezetünk őszintén csodál ezért minket!

Okos, értelmes és tudatos. Készül a családalapításra, gyermek(ek) világra hozatalára. Meglátja bennem gyermekei apját, és ebben nincs semmi kétség, vagy bizonytalanság. Elhiszi, megérti, és tudja, hogy bízhat bennem, hogy stabil és sziklaszilárd társa vagyok és leszek. Biztosak vagyunk abban, hogy életünk végéig élvezni szeretnénk egymás társaságát. Nagyon sokban egyezik az értékrendünk. Szereti a zenét, a táncot, a sportokat, és aktívan foglalatoskodik ezekkel (nem csak mondja).

Nagyon egészséges, figyel magára, és rám, tudja, hogy még nagyon sokáig boldogok leszünk együtt. Folyamatosan fejleszti, képzi magát. Beszél idegen nyelveken, tud főzni, sokat, és értékes dolgokat olvas, amiktől jobban érvényesülhet az életben. Az én törekvéseimet is támogatja ezen a téren.

Szereti a klasszikus táncokat, és a salsát. Egy igazi érzéki tündér, aki csak engem szeretne elbűvölni, és ebben roppant sikeres! Van benne egyfajta kislányos báj. Igazi NŐ, hű szerető, megbízható barát, TÁRS.

Az egész életünk kész csoda, álomvilág, romantikus regény.

Elegáns, fenséges, tiszteletre méltó. Kiváló stílusérzéke van, és engem is ügyesen irányít a megjelenéssel kapcsolatban. Ügyel a hibátlan külsőmre, igazi férfiszépségnek tart - mivel az is vagyok mellette!

Részt vesz az ideális környezetünk megteremtésében, jó ötletekkel járul hozzá a közös fészek kialakításához. Egyetért a tudatos egészséges és önellátó életmód kialakításával.

Rengeteget utazunk, izgalmas kalandokat élünk meg együtt, és változatos helyeket ismerünk meg ebből a csodálatos világból.

Kedves ...,

nem tudom, Te vagy-e ez a lány, vagy valaki más. Vagy ismered Őt, akit én nem, de keresem már jó ideje.

Nem tudom azt sem, milyen, és miféle értékrenddel rendelkezel, vannak-e álmaid, s ha vannak, milyenek, és mifélék? Hagytad-e, hagyod-e, hogy lelkedet, és szándékaidat mások bepiszkolják, kitartasz-e mindenek ellenére a boldogság mellett, vagy lelked meghalt már, és pusztán a test életben tartásán munkálkodsz nap mint nap? Akarsz-e szépet és jót élni, vasárnap reggel szemeid kinyitva kigondolni, merre menj, mit csinálj, akarsz-e száguldani a reptérre, megvéve a legközelebb induló gépre a jegyet életed párjával, és ott ebédelni, ahol épp leszállsz, legyen az Párizs, Róma, vagy éppen Moszkva, sétálni egyet a városban, kigondolva, mi legyen délután, hol, hogyan teljen az éjjel: hazamenni, vagy inkább egy hotelben megszállni, szerelmesen összebújni, nem törődve a visszaúttal?

Szeretnél-e úgy, és oda költözni, ahogyan, és ahova éppen neked tetszik? Kiválasztva egy lakást, egy helyet, bekopogni udvariasan, felajánlani a gazdának bármit, amit azért kér cserébe, hogy átengedje azt, majd mindent, amit csak szeretnél, szépnek, fontosnak tartasz, berendezni, majd üres kézzel a tökéletes lakásba lépni, a rajtad lévő ruhákat a szemetesbe dobni, magad mögött hagyva minden korábbit, este egy teljesen új lakásba, új ágyba, új éjszakába lefeküdni, hogy a másnapot egy teljesen Új Élettel kezdhesd?

Szeretnéd-e megtudva, hogy valami, ami a szívednek kedves - egy koncert, kiállítás, egy különleges esemény közeleg - eldönteni azonnal, hogy ott leszel, átszervezni mindent, ami ezzel szemben áll, megszerezni jegyet, megszervezve utazást, megfizetve bármit, ami mindehhez kell, első sorból nézve, hallgatva, érezve azt, amit vagy akit csak szeretnél? Akarsz-e úgy élni, ahogyan keveseknek sikerül csak, vagy beletörődsz az átlagba, a lemondásba, az álom nélküli létezésbe?

Kedves ...,

mondhatni, semmit nem tudok Rólad, de szeretnék minél többet megtudni. Hogy megtudjam, érdemes-e megállnunk egymás mellett, vagy jobb, ha elsétálunk, minta mi sem történt volna? Van abban, amit írtam, valami, ami megérintett, amire önkéntelenül rábólintottál?

Mit gondolsz TE most?

Itt van Neked egy igazán kedves dal, ha elolvastad az írásomat, talán ez is tetszeni fog:
Josh Turner - Would You Go With Me

T. András Zsolt

Meg vannak számlálva a perceim...

Ma végre volt egy jó munkás napom, de úgy tűnik, lesznek még kiesések a héten. Egyelőre a holnap-holnaputáni birtok-látogatás a biztos, a többi teljesen kiszámíthatatlan...

Nemsokára elkezdem pakolni a cuccaimat, és holnap elindulok az első adaggal az Új Életem felé.

Végülis úgy döntöttem, hogy utolsó bejegyzésként bemásolom az én "bemutatkozó levelemet". Úgy tűnik, egyelőre nincs meg a megfelelő jelölt, aki miatt ez az egész megérte volna, dehát... Most talán nem is ennek van itt az ideje. Maga az érzés megállíthatatlanul és feltartóztathatatlanul érik bennem: hamarosan eljön a Társas Boldogságom pillanata. Az Új Életemben rengeteg szeretni való kisebb-nagyobb részlet lesz, és egyre több, és több. Egyszerűen lehetetlen, hogy ennyi öröm nyugalom, és harmónia ne hozza meg azt a Nőt, akit már olyan nagyon várok!

Nos hát akkor András Zsolt blogja mostantól máshol lesz elérhető...

Hamarosan jön hát a levél, és utána...

Kalandjaim...

Csak hogy tudd, amúgy tele van a bucim ezzel az egésszel.

Okos Lány 1

Kezdésnek levelezgetünk, aztán beszól, hogy nem levelezőtársat keres. Folytatom a levelezést, kérdezgetek. Nem VIP, mégis 3 levelet a 7-ből nekem ír... Furcsa. Magabiztosnak mondja magát, de valójában egy naagy-naaagy kérdőjel az egész lány. A nehezebb kérdéseim után szó nélkül letilt. Aztán eltelik 2-3 hét, és mit látok: újra felkeresi az adatlapomat. Minek??? (A letiltás azóta is megvan, én nem tiltottam vissza.) A kérdés, ami erre bennem megfogalmazódik: hüüülyevaaagy, kislány???

Okos Lány 2

Arra kér, hogy küldjek neki emailt, mert a levelét állítólag visszadobta a rendszer. Küldök. Válaszol rá, szembe dicsér, micsoda egy férfi vagyok én. (Kicsit óvatos vagyok azokkal, akik azonnal rutinból dicsérnek.) A google fiók adatai szerint a neve eltér az ittenitől - ez nem gond. A face profilján szép félvér kisfiút tart a kezében, rengeteg kép van róluk - furcsa. Az itteni adatlapja szerint NINCS GYERMEKE. Ilyent azért inkább fiúkban tudtam volna elképzelni, nade gyerektelennek vallania magát egy édesanyának, háát nem tudom. A következő levelemre semmi válasz. Eltelik kis idő, írok megint - semmi. Harmadik üzenet - semmi. Eltelik 3 hét, és válasz jön. Síelni volt, most ért haza, azért nem írt... (Biztosan fapados síelde volt wifi nélkül.) Ennek a negyedének a tizedének a századát sem hiszem el.

Túl vagyok a fodrászaton. Annyira kedves volt a fodrász, hogy végül adtam jattot is (pedig nem úgy készültem). Megtudtam, hogy a hajamban hátul Marcell-hullám van, méghozzá teljesen természetesen, magától. Állítólag az ilyent a fodrász suliban tanítják, hogyan kell csinálni, nekem meg eredetiben ilyenem van Nem vágattam rövidre a hajamat, ez most jó csajozós lesz. Egy darabig mindig szeretem, ha kicsit hosszabb a hajam, aztán nyárra elfogy a türelmem. Olyankor levágatom csutka rövidre. Dehát annak örülök, hogy még mindig rengeteg hajam van. Majd ha befestettem, lefényképezem, és felteszem profilképnek. Vagy ki tudja. Elegem van ebből a macska-egér játékból. Ennél azért többre-jobbra számítottam ennyi próbálkozás után. Mondhatnám, hogy bekaphatják, de... nem. Tudtam, hogy kevés értelmes nő van, akivel érdemes ismerkedni, nade hogy ennyire???

Egyébként a múlt héten kiemelkedően sokan látták az adatlapomat - és ami lényeges, hogy leginkább olyanok, akiknek én írtam levelet. Csak éppen az eredmény nem azt igazolja, hogy annyira nagyon érdemes volt törni magamat.

Fáradt vagyok. Ma időben lefekszem. Még azzal a bemutatkozó levéllel sincs kedvem bíbelődni. Lehet, hogy inkább mégiscsak hagyom a ............

Ahogy a hétvégén rákanyarodtam az utolsó negyvenes hónapomra, úgy közelít a VIP-em az utolsó 24 órájához...

Annyi minden történt...

Tegnap ismét kint voltam a birtokon. Az új szomszédommal nagy lett az összhang. Igaz, hogy sváb bálba nem akar velem jönni, de sebaj...

Szombaton volt egy kettesem a lottón!

Szóval tegnap a birtokon voltam. Kaptam szerszámokat kölcsön a szomszédtól. Kivágtam két akácfát, levágtam két vastag ágat, ha jól sejtem, cseresznyefa volt... "Megmetszettem" a szőlőt, és a rózsákat (később vettem észre, hogy van még máshol is elszórva rózsatő, de az majd legközelebb)... Örömmel vettem észre a fenyőfák alatt nyiladozó ibolyákat. Egyszerűen imádom! Egy ház, aminek a kertjében vadon nő az ibolya, és az egész az enyém, csak az enyém! Mindig is egy ilyenre vágytam. Menthetetlenül beleszerettem!

Miközben gyűjtögettem a fenyőtobozokat, amit a tűzre szedegettem - nagyon jó begyújtáshoz - egyszer csak eluralkodott rajtam egy végtelen nyugalom, és azt éreztem, hogy IGEN, VÉGRE BOLDOG VAGYOK! Hosszú-hosszú idő óta először zavartalanul és teljesen tisztán, egyszerűen csak boldog vagyok. Nem függök senkitől, nem kell elviselnem elviselhetetlen idegbajos embereket, sem a gyereküket, senkit. A magam ura vagyok, és ott vagyok, ahol szeretek lenni, ahol nyugalomban és békességben élek. Már most ezt éreztem: ez a hely az én helyem!

A kandalló kezdte elfogadni az irányításomat, már csak rövid ideig füstölt begyújtás után. Estére teljesen átforrósodott, bár a levegő és a falak ezt még nem nagyon vették át. De sebaj, az is rendben lesz hamarosan. Tudom.

Szombaton váratlanul felhívott az apám. Még a ház kulcsainak átvételekor írtam nekik egy rövid tömör emailt, hogy mit csináltam, hova fogok költözni, azóta semmi válasz nem jött. Nem izgatott különösebben. Nem akartam semmit tőlük, sem velük, elég volt az eddigi "segítségből", aminek utólag rendszeresen felemlegetés lett a következménye. Szóval elmondtam a helyzetet, és elkezdett aggódni. Hogy fogok ott élni, miből, meg hogyan, és mi lesz, és honnan lesz berendezés meg ilyenek. Mondtam, hogy majd meglesz. De hallhatóan nem nyugodott meg. Kitalálta, hogy van nekik egy csomó holmijuk, amit nem használnak: konyhai felszerelések, kempingágy, tévé, stb. Az előbb ismét hívott, hogy elhoznák csütörtökön. Nem így terveztem, de mindegy, a pénteket és a csütörtököt felcserélem, és akkor majd csak szombaton költözöm. Nem nagy ügy... Csütörtökön pedig még egyszer alaposan befűtök.

A szomszéd egy őrült. Még nálam is lököttebb. Bármit mondtam, vagy kérdeztem, mindenre volt AZONNALI válasza. Tüzelő? Hát azt lehet szerezni ingyen. Van egy akácos erdősáv, amit ki kellene vágni, és a fele fát el lehet hozni. Ha ketten vágjuk ki, akkor osztozunk a fán. Ez előfeltétele a költözésnek, hiszen jelenleg csak annyi tüzelőm van, amennyit tegnap kivágtam! Ágy? Odaát szemben az egyik házban egy tanárnőnél van egy franciaágy, ami nem kell neki, ingyen el lehet hozni. Nő? Hát ööö... arra is van megoldás. Munka? Özön mennyiség! Például van egy idős asszony, akinél lehet dolgozni akár minden nap, de csak kajában tudna fizetni. És van két lánya is... Majdnem egyidősek, az idősebb szebb, a kisebb szégyellős, és már látta mindkettőt bikiniben. És nagyon jó alakúak Ja és a néninek van egy felesleges fagyasztója is. Mire elkezdenek teremni a fák, és vágni lehet az első csirkéket, addigra kell, hogy legyen egy fagyasztóm. És lesz is. Pénz? Az önkormányzatnál lehet kérni pár hónapra egy kis támogatást, amíg a dolgok beindulnak. Vízszerelés? Megoldja a haverokkal! Matek korrepetálás? Lesz kit. Tudok táncolni? Miért nem tartok táncórákat? Tud szerezni helyet a kultúrban! Egyszerűen nem tudtam semmi olyant előhozni, amire ne lett volna ötlete. Zseniális a fickó!

Ma volt egy pokoli munkám. Még szerencse, hogy csak fél napos. A pasas másfél órán keresztül ott állt csípőre tett kézzel, és azt nézte, hogyan ások. De jó az Isten, adott erőt, hogy ne kelljen agyonvernem az ásóval Most még megy a mosógép, hamarosan végez, akkor elmegyek fodrászhoz végre. Utána lesz majd hajfestés, meg borotválkozás is... Úgy döntöttem, az új lakóhelyem megérdemli, hogy rendes emberi külsővel vegyem birtokba. És ugyebár szombaton lesz a sváb bál is... Várom már nagyon! Idejét sem tudom, mikor táncoltam utoljára. Közeleg az én időm. Naés ki kell váltanom a hatalmas lottónyereményemet is

Most ennyi. De nagyon erősen gondolkodom, hogy felteszem ide is a "bemutatkozó levelemet", hogy mielőtt elveszítem a blogomhoz való hozzáférésemet, meglegyen még utoljára itt is. Sose lehet tudni...

Hamarosan búcsúzom.

A VIP tagságom 3 nap múlva lejár. Egyelőre nem látom értelmét meghosszabbítani. Rendeznem kell az új lakóhelyen a dolgaimat, rengeteget dolgoznom, és emellett nem látom értelmét hosszabbítani (tulajdonképpen ha tudtam volna, mi vár rám, már az előző karácsonyi hosszabbítást sem rendeltem volna meg) - de akkor még nem tudtam, hogy mi fog bekövetkezni az év elején. Mindegy is, talán azért jobb ez így.

Általában jó éreztem magam itt, és bár párbeszédre nem nagyon került sor, azért éreztem azt, hogy sokan vannak, akik figyelemmel kísérik az életem alakulását. Kicsit hiányozni fog a blogolás, ezen még gondolkodni fogok, hogy mi legyen vele... Van egy másik blogom, amit egyszer elkezdtem, de nem volt se kedvem, se ötletem folytatni. Nem tudom, a gugli kidobja-e, ha érdekel, próbálkozz vele Szerintem az András Zsolttal érdemes próbálkozni. De az se biztos, hogy akarom azt folytatni. Majd kigondolom.

Ma volt ugyan munka, de nagyon nem lettem boldogabb tőle. Csak olyan félnapos műszak lett, a bevétel nagy része el is ment kajára. A pénz sehogyan sem lesz meg a jövő hétvégéig. Igaz, lett egy újabb ötletem...

A Tüzépes leendő szomszéd elárult néhány dolgot magáról tegnap. Már az is nagyon jól esett, hogy amikor meglátott közeledni, széles mosolyra húzódott a szája. Szemmel láthatólag örült nekem, annak ellenére, hogy egyetlen alkalommal találkoztunk és összesen nagyjából 10 percig beszélgettünk. Amit most megtudtam tőle, abból azt sejtem, hogy megtaláltam az első barátomat az új lakóhelyen.

Némiképpen csalódott arccal mesélte, hogy tavaly elhagyta a felesége, és elvitte a két - 6 és 8 éves - gyermeket. Pontosan ki kell derítenem, hogy akkor most mi is a helyzet, ezért holnap az első utam hozzá fog vezetni. Ha igaz, hogy egyedül él a fenti házban, akkor jövő hétvégére elrángatom sváb bálba. Ideje lesz csajozni egy igazit. Szerintem fogunk mi még együtt "bandázni".

Mellesleg... a biológiai tavasz kezdetét vette, elkezdtek a hormonjaim mocorogni... Neeeem, eszemben sincs megint ész nélkül menni bele a világba. De egy kis játék, egy kis flört, egy kis izgalom az jó lesz most már. Jövő héten tatarozni viszem a fejemet is, és a sok felesleges arcszőrzettől is megszabadulok. Az legalábbis nagyságrendi változást fog eredményezni, ebben biztos vagyok.

Az utolsó hónapba lépek a mai napon ebből az "évtizedből"... Vegyesek az érzelmeim. Most éppen nem annyira örülök neki, dehát szembe kell néznem a valósággal, hogy az eddigi életem felét gyakorlatilag elpocsékoltam. És az nem feltétlenül megnyugtató, vagy vigasztaló, hogy hűdesok remek tapasztalatom van az Életről. Na mindegy. Lesz még alkalmam az önsajnálatra...

A mai nap igencsak tanulságos volt. A gazdaboltos öregnél voltam, akivel voltak már szervezési nehézségek - most is idő előtt elküldött, de tulajdonképpen nem is sajnálom. Az a fajta munka volt, amit nagyon nem szeretek, mégpedig amikor ott van a megbízó, és magyaráz... És ő igazán a rosszabbik fajtába tartozik, akinek be nem áll a szája. A birodalom hatalmas. A Mecsek oldalában egy meredek rész, igazából 3 telek van egyben, egy erőd méretű ház, 3 pincével, és egy saját kilátóval, és "némi" kerttel... 3 féle cédrus, rengeteg füge, egyéb gyümölcsfák, és mindenhol katonás rend - hiszen az öreg a gazdabolt tulajdonosa. Persze megpróbálta félremagyarázni, hogy ő ott csak nyugdíjas kisegítő - és mint olyan, egészen véletlenül lakik ebben a pár százmilliós birodalomban, ahol nyáron a meredek déli fekvése miatt gyakran 50 fokos a hőmérséklet

A munka közben megjelent az öreg fia is, aki szemmel láthatóan igen nehezen bírta az öreg lekezelő és hibáztató modorát vele jóval gorombábban bánt, mint a fizetett segéderőkkel). Dehát ugye... akinek az egész orvosi képzését az apja fedezte, és emellett egy ki tudja, mekkora vagyon várományos örököse, az legalábbis fogja be a száját... Ezt a gondolatot lehetett érezni a levegőben - és én nem szeretek ilyen légkörben ott lenni... Úgyhogy valószínűleg ez a mai munka volt náluk az utolsó. Szerintem olyan szánalmas az ilyen emberek élete, akik a pénz hatalmának engedelmeskedve folyamatosan megalázkodnak. Sosem tudnék ilyesmit elviselni.

.....

.....

Ja, nem meséltem még a legnagyobbik itteni sikeremről

A harmincas korosztály célba vételének eredményeképpen lett egy igen aktív levelező kapcsolatom. A szerencse a dologban maga a TÁVOLSÁG - ami jelen esetben több országhatárnyi. Ilyen messziről legalábbis nagyon nehéz elhamarkodott rossz döntést hozni - és ez így most pont jó is. Az egyetértés viszonylag sok témával kapcsolatosan megvan, bár az alapelvekben találni bőven eltérést. De legalább már van értelme annak, hogy nagyjából 200 levelet küldözgettem ki az elmúlt hetekben-hónapokban. És őszintén megmondom, nekem most jobban jön egy normális barátság, mint egy elcseszett szerelem...

Na megyek relaxálni egy kis nyugtatós zenére. Hallgassatok ti is igazi művészetet. Nem mai, de jó

Andreas Vollenweider - 1986 Down to the Moon

Két nap alatt teljesen lenulláztam magam.

Tegnap dolgoztam a modellezős bácsinál. Kertrendezés, kerti tó megtisztítása, bozótirtás, és egy kiszáradt tuja is eldőlt kezem nyomán... Végre jó idő volt! Meg is fogott a rendesen. Sajnos bár munka még maradt utánam, de a pénzük elfogyott erre a hónapra. Végigtelefonáltam mindenkit, de mára senki nem tudott semmi munkát adni. Ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek a birtokra...

Lelkesen, izgatottan ültem reggel buszra. Út közben jöttem rá, hogy nincs nálam a házikóm kulcsa ... Újratervezés...

Volt nálam egy jó adag szóróanyag, az este kigondoltam, hogy a matek korrepetálást is elkezdem végre hirdetni. Most már lesz értelme. Eddig nem mertem foglalkozni vele, mert úgyis tudtam, hogy nem lesz eléggé stabil a lakáshelyzetem. Most viszont az lesz Órákon át jártam a szomszéd kisváros utcáit, és közben gyűjtöttem az infokat is. A Tüzép telepen megtaláltam jövőbeli szomszédomat, aki percek alatt legalább 4 olyan munka lehetőséget elmondott, amire stabilan alapozni lehet az elindulást. Csak ki kellene jutni végre valahogyan. Merthogy a tüzelő még a tervezettnél is többe fog kerülni, és mivel az időjárás nem akar rendbe jönni, nem tudom, hogyan lesz ez az egész...

Szokásomhoz híven megint stoppal jöttem vissza Pécsre, nagyon tetszik a dolog, hogy közben mindenféle emberekkel lehet gyorsan megismerkedni. Ez segíti felelevenedni a régi rutint, amikor még olyan lazán ment az ismerkedés. Ezúttal ráadásul a kevesebb, mint 40 kilométert három autóval tettem meg

Teljesen átfagyva jöttem meg, úgyhogy villámgyorsan forró gulyáslevessel kezeltem a helyzetet. Azután leültem, és... úgy maradtam majdnem két órán át. Ájulás-szerű álomba zuhantam, alig bírtam összeszedni magam.

Sok minden megfordult a fejemben az elmúlt napokban. De amilyen gyorsan megjelentek a gondolatok, ugyanolyan gyorsan elillantak. Emiatt lett ez a bejegyzés most ennyire csupasz. Némi idő múlva lelket csiholok magamba, és ismét jelentkezem. Addig is imádkozzatok buzgón, hogy legalább holnap tudjak menni dolgozni, mert eléggé szar a helyzet. Ha ez így megy tovább, a gólyák és a fecskék tavasszal visszafordulnak Afrikába...

Fáradt vagyok, kedvetlen, és gondterhelt. Még blogolni se nagyon van kedvem. Legközelebb jobb lesz, ígérem

Holnap dolgozom. Végre. Csak szólok.

Már csak 10 adatlap megtekintés, és elérem a korábbi heti-rekordot. Utána meg már túllépem azt. Csak azt nem tudom, ki lesz az, aki ennyiszer fogja nézegetni az adatlapomat. Mert nem az számít, hogy hányan és hányszor nézegetik. Az a fontos, hogy az az Egy látja-e végre...

Ma pizzát sütöttem vacsorára. Kettőt is. Csirkemelles-ananászos-camembertest. Az elsőt túlsütöttem. A második szebb lett.

A tegnapi fényképemből mém lett. Facen elindult a megosztás-lavina. Lehet, hogy majd te is szembe találod magad vele...

Nemrég beszéltem apámmal. Hetek telnek el, hogy semmit nem kommunikálunk. De azt hiszem, ez nem baj. Legalább most eljutottunk addig, hogy már apám hív. Mióta anyámtól elköszöntem karácsonykor, azóta többet beszéltem vele (a nem túl gyakori telefonálások ellenére!), mint az elmúlt tíz évben összesen.

Akadoznak a levelezések. Néha megugranak, mint mikor darázs csípi meg a lovat, majd lelassul... meg-megáll. Nem baj. Jó az úgy...

Készül a "terméklistám". Eddig 30 féle zöldséget írtam össze, amiket termeszteni szeretnék... A bőség zavara... lesz - ha minden sikerül.

Rájöttem egy régi-régi problémámra. Még csak nem is tudtam róla! Megdöbbentem. Nagyon-nagyon régóta nem éltem már olyan helyen, ahol jól éreztem magam, ahol azt tehettem, amit akarok, ahol biztonságban tudhattam magam, ahol tudhattam azt, hogy hosszú távra tervezhetek! Hogy ez miért fontos? Nos...

Sosem éreztem azt, hogy olyan helyen élek, amit örömmel megmutathatnék a leendő páromnak. Amire büszke lehettem volna. Ami olyan volt, ami nekem is tetszett. Ahol otthonosan-szabadon éreztem magam. Egyik helyre sem tudtam könnyű szívvel vendégeket, barátokat, vagy éppen a leendő páromat elhívni. És... Most 2003 óta először lesz egy ilyen helyem! Ha csak belegondolok egyetlen pillanatig is, szinte a sírás kerülget. Még magam is nehezen hiszem el.

2003-ban költöztünk be egy kis faluból Pécsre. 4 év falusi élet után. Azóta csak Pécsen több, mint 10 helyen éltem! És még fél év Veszprém, fél év Florida...

Soha azóta még csak közelében sem voltam annak, hogy egyáltalán boldog és nyugodt életem lehessen... Olyan ez most nekem, mint egy megvalósult álom...

Ez a legfőbb oka annak, hogy most úgy érzem, hogy azt az életet fogom élni, amibe úgy tud beilleszkedni az életem párja, hogy az valami csoda. Hogy mindent úgy fogok tudni alakítani, ahogyan az egy idilli szerelem legfinomabb kerete lehessen, hogy ebben a csodában semmi, de semmi ne tudja megakadályozni egy boldog és szép család kivirágzását...

Elképesztő mértékben izgatott vagyok, és várom a jövőmet - a jövőnket!

Bréking nyúz

Most azonnal szét kell szórjam gondolat-magvaim.

Egy rég nem hallott dalt hallgatok éppen.

Whitney Houston - My Love Is Your Love

Mindig is szerettem őt, igaz, nem a legkedvencebb volt, de sokszor beleborzongtam a dalaiba. Mint például ebbe is. Anélkül, hogy értettem volna, mit is énekel. Eszembe sem jutott, hogy megérthetném. De azután jött Florida, és minden megváltozott... Rájöttem, hogy bár sosem tanultam angolul, mégis meg tudom érteni, amit mondanak. Mostanában pedig rámentem a dalszövegekre. (www.azlyrics.com és esetleg egy kis google translator) Ez a dal eddig csak megborzongatott. Most pedig el vagyok képedve...

A 80-as évek Nagyjait irtják, mint a legyeket. Az okát nem tudom, de csak a hülye nem látja, mi folyik itt: Michael Jackson, Freddie Mercury, George Michael, stb stb stb...

Igazából kedvenc filozófusom sorai jutnak újra, meg újra az eszembe. Valahogy így hangzanak: Ez egy kemény univerzum. Csak a társasági máz miatt tűnik szelídnek. És ebben az univerzumban csak a tigrisek élnek túl - és még nekik is nehéz. - Nagyjából ez a lényeg.

Lehetnek emberek szépek. Gazdagok. Sikeresek. Elismertek. Mégis védtelenek maradnak. Egymagukban az ismeretlen ellenséggel szemben.

Ezek az emberek mind csodálatosak. VOLTAK. Még ma is azok lehetnének. Talán ha nem lettek volna mindvégig EGYEDÜL.

Mert újra meg újra és újra és újra ugyanide lyukadunk ki:

KELL EGY TÁRS.

Néha az ember csinál valamit, és... utána figyel, hogy: Na??? - És semmi.

Ez van.

Az időjárás legalább kezd magához térni. Kisütött a és még a szél is fúj - tehát ebből most már munka lesz... Éppen ideje. Kezdek "zaklatottá" válni.

Na ez most olyan bejegyzés lesz, mint a nyugdíjas szex. Mire az előjáték végéhez érek, elfelejtem, miért is kezdtem bele De tényleg.

Ja. Megvan. Szokás szerint megint a homo sapiens...

Miss Xláb mától megint dolgozik. Tavaly év vége óta nem volt munkája. Sokat "gondolkodott", hogy mit tegyen - végül visszament ahhoz a céghez, ahol már egy évet lehúzott, és nagyon utálta a munkát. Mindezt az után a hétvégi tréning után, ahol azt tanultuk, hogy ne dolgozz olyan helyen, amit nem szeretsz, és ne élj olyanokkal, akiket nem szeretsz / aki nem szeretnek... No comment. De a lényeg még csak nem is ez - ez csak egy újabb adalék ahhoz, hogy valójában az ember - tetszik, vagy nem - néha önmaga dönt úgy, hogy nem akar jobban lenni, és inkább kinyírja magát. Hogy utána azt is másra kenhesse...

Szóval a munka egy fővárosi szolgáltatónál telefonos ügyfélszolgálat - online itthonról végezhető munka, sehova sem kell menni, alkalmas arra, hogy az ember beragadjon a saját lakásába, és a saját hülyeségeibe. Reggeli közben fültanúja voltam az eseményeknek. Egymás után jöttek az egyforma hívások. Homo sapiensek telefonálgatnak az ügyfélszolgálatnak, hogy: rossz a csengő, hogyan lehetne elérni a kiérkező kollégát, hogy nem jó a csengő? Homo sapiensek. Erre miss Xláb mindegyiknek ötször elmagyarázza, hogy erre nincs lehetőség. Én meg egyre feszültebb leszek. Nem értem, miért nem nyomja ki az idiótát egy válasz után, minek kell még feljegyzést felvenni, időt húzni. És egyszer csak rájöttem. Végre.

Húsz évvel ezelőtt egy talán éppen párkapcsolati előadáson hallottam először, hogy minden embernek van egy NAGYON FONTOS tulajdonsága. Valójában ezen múlik, hogy ki kivel tud jól együtt élni - de valójában itt nem csak arról van szó, hogy milyenek lesznek együtt az ágyban, ennél sokkal többről van itt szó. Például hogy ki kivel fog tudni jól együtt dolgozni. Vagy hogy kinek milyen munka lesz jó, milyen ügyfelekkel fog tudni együtt dolgozni. Most értettem meg! Lassú víz partot mos...

Tehát minden ember rendelkezik egy bizonyos "gondolkodási sebességgel". Például miss Xláb több éve él együtt macskákkal, de csak tegnap vett először olyan kefét a macskákhoz, ami a szőrüket kicsit megritkítja. A lakásban térdig lehet járni a macskaszőrben, és nagyon úgy tűnik, hogy néhány ruhámat az elköltözés után dobhatom a ....ba. Neki ez a gondolkodási sebessége. Ezért nem esik nehezére ötször elmondani a debileknek, akik arra nem képesek, hogy egy kib.... csengőt megjavítsanak, vagy elérjék, hogy meg legyen javítva, ezeknek az embereknek órákon keresztül azt magyarázgatni, hogy a kiérkező munkatársat NEM LEHET ilyesmikkel munka közben zavarni. Ezt az emberek nagy része nagyjából ÖTSZÖRI ismétlésre értik meg. MEGSZÁMOLTAM! ÖT!!! Megmondom, én hogyan végezném ezt a munkát: "Kérem szépen, legyen kedves a munkatárs kiérkezéséig GONDOSKODNI ARRÓL, hogy a csengő MŰKÖDJÖN. Vagy SZÍVESKEDJEN egy széket odavinni a csengő mellé, és addig üljön ott, amíg a munkatársunk KI NEM ÉRKEZIK. KÖSZÖNÖM, VISZONT HALLÁSRA!" - Következő hívás!

Nem mondom, hogy egy tökéletesen hibátlanul működő szoftvert cipelek a két fülem között, de azért ez a színvonal, ami ebben a civilizációban megfigyelhető... Ehh...

Szóval csak arra akartam kilyukadni, hogy ha egy ideje már olvasod a blogomat, és még mindig nem szóltál be, vagy nem hagytad itt, akkor ideje lenne kicsivel közelebbről megismerkednünk. Különös tekintettel a rengeteg (ismeretlen, külső látogató)-ra! Valamiben nagyon hasonlítunk egymásra.

Csatolt kép:

---

Az ilyen pillanatokért érdemes élni...

Facen közzétettem a gazdálkodós projektem első "hirdetését", szóba került az is, hogy miket tervezek - ősi magyar cuccok, pl. puli kutya, meg pödrött bajusz -, mire HarmonKata előrukkolt ezzel a csodálatos gyöngyszemmel. Hát van, akinek nem csal örömkönnyet a szemébe?

Lassan ideje eltennem magam holnapra... Ami biztos, hogy ma rekord-látogatottságot értem el. Ha semmi nem lesz ebből, az sem számít, mindenesetre kellemes kikapcsolódós nap sikeredett, és ez most jó

Hosszas várakozás után - a múltkor üzentem a falunk polgármesterének a weboldalon keresztül, de nem jött válasz - ma megkerestem facén és ismerősnek jelöltem. Valaminek most már történnie kell. Ideje elkezdenem a "beilleszkedést".

Marha jó egy marketinges vagyok én...

Hogy az üzleti érzékemről már ne is beszéljek. Most jutott eszembe az, aminek már sokkal korábban le kellett volna esnie. Na mindegy. Leesett.

Ugye most itt rohadok bent a lakásban, se dolgozni, se költözni nem lehet. Bevétel semmi, közben pedig megy az idő... Minden nappal csúszik az egész megvalósítás. Kellene a házba berendezés, kellene pénz a költözésre, a tüzelőre, azután kellene pénz a vetőmagokra, a palántákra, a szerszámokra, mert ugyebár az sincsen. Majd egy hónap múlva kellene pénz napos csibére, nyuszikra, oltóanyagokra, és tápra. Na ezekből most még egyik sincsen meg. És... mit csinál ilyenkor egy ÜZLET ember???

Oooooo én barom...

ELADJA ELŐRE a termést, és a teljes éves kapacitást. Méghozzá KÉSZPÉNZÉRT.

Az egészben az a szép, hogy igazából nem is kellene nagy tőke. Nagyjából 8-10 család egy havi fogyasztásának fedezete elég lenne a teljes beinduláshoz. Már csak ezt a 8-10 családot kell megkeresnem. Akiknek fontos a friss áru, a vegyszermentes élelmiszer, az egészséges, biztonságos étkezés. És előre felvenni tőlük a rendelést, meg átvenni a pénzt. Nagy ügy? Dehogyis!!!

Látszik, hogy még sosem csináltam semmi ilyesmit. Megjegyzem: ez itt még csak egy tanulópálya. Mert a kastély-projektet is így kell majd megcsinálni. Pénz nélkül. Előre eladni és beszedni a pénzt érte. Na az nem lesz ennyire egyszerű... De ne siessünk ennyire előre, most ezt a projektet kell beindítani. Méghozzá mindössze 5 nap alatt! Holnap kezdem is a dolgot

Drukkoljatok!

A mai nap nagy felfedezése!

Az előbb találtam egy olyan adatlapot, ami nem volt teljesen kitöltve. Összevontam a szemöldökömet: EZ MEG MIII??? És csak ekkor jöttem rá, hogy... A HARMINCAS NŐK TUDNAK ÍRNI MAGUKRÓL!!!

Ebbe ilyen formában sosem gondoltam bele. De tény, hogy nagyjából 30 körül kezdenek az emberek egy kicsikét is tisztába kerülni saját magukkal... Talán ekkorra kezd kimúlni az iskolai oktatás "személyiségformáló" hatása??? Nem tudom, de ennek nem így kellene lennie. És mégis így van.

Olyan zenéket hallgatok, amikre sosem találtam volna rá magamtól. És tetszenek. Mariah Carrey, Whitney Houston, Toni Braxton Kész rehab intézet, ami itt van

Mikor lesz már jó idő? Költözni akarok!

Ahhoz, hogy egy ember-palánta megfoganjon, a Természet úgy gondolta, hogy több (száz?) millió (vagy milliárd? - már nem is emlékszem, a lényeg, hogy rengetegen voltunk, na! ) hímivarsejtre van szükség...

Vajon ahhoz, hogy egy Igaz Emberi Kapcsolat létrejöhessen, mire van szükség, és mennyire?



Megdöbbentően sokan vagyunk, és valamiképpen mindannyian egymást keressük. Tiszta hülyeség... Egy egészen más korosztályba mentem most bele, és itt egészen máshogyan érzem magam... Lehet, hogy a fejemben lévő kép kicsit torz volt? Nem tudom, de elképzelhető, hogy a Nagy Elődök miatt akartam ennyire elkerülni ezt a célcsoportot... Pedig nem kellene. Azért, mert mellément az életemnek ez a része (és ezzel úszott az egész is!), még nem szabad azt gondolnom, hogy ez a korcsoport az oka mindennek.

Kezdem megszeretni a harmincasokat! Vannak gondolataik, érzéseik, nyíltak, és az életkedvükkel is minden rendben van...

Ilyen hatásra sem számítottam

Az éjjeli hirtelen felindulásból elkövetett levélszórás után 16-szor nézték meg az adatlapomat

Az időjárás nem akar javulni. Ezért aztán elkezdtem gondolkodni, és rájöttem, hogy igazából nem is kellene ennyit foglalkoznom a pécsi munkáimmal. Elég, ha március 15-ig 4, vagy 5 napra szerzek munkát, abból már tudok költözni, tüzelőt venni, elkezdeni az új kapcsolatok kiépítését, és esetleg ha nem indul minden jól, akkor még hetente 1-2 napra bejönni Pécsre dolgozni, hogy a stabil megélhetés meglegyen.

Arra is rájöttem, hogy mivel tudom ezt az ajándék-időt hasznosan kitölteni Elkezdek kertészeti oldalakat böngészni. Alapvetően fogalmam sincs arról, hogy melyik növényt hogyan kel termeszteni. Mit kell palántázni, mit kell vetni, melyik szereti a napot, melyik az árnyékot? Hogyan kell metszeni a szőlőt, meg a gyümölcsfákat? Igazából én ezekhez egyáltalán nem értek!

Egyébként pedig tök jól esik ez a kis pihenés, és eldöntöttem, hogy abbahagyom a stresszelést, és elviselem, ha valami nem úgy alakul, ahogyan terveztem. Elég volt az állandó feszültségből, és önostorozásból. Kell nekem ez a kis vidéki élet, akárhogyan is nézem...

Most több nem jut eszembe, megyek, körülnézek az "új szakmámban".

Rám jött a levélírás. Van ilyen

Igazából két csillag együttállása volt hirtelen.

Egyrészt eszembe jutott, hogy régen kommunikáltam már. Ez sosem szokott jó lenni. Mint azt egy korábbi írásomban fejtegettem, tudomásom szerint teljesen mindegy, milyen módon, és kinek kommunikál az ember (nem a modortalan stílusra gondoltam, éppen nem!), a lényeg, hogy kommunikáljon. Ahogyan az egyik levelező és blogtársam írta: így kerülök bele a "flow"-ba. És igen, benne akarok lenni a flow-ban! Méghozzá nyakig!

A másik, hogy jött egy bolond gondolatom, hogy szétnyitom az ollót. Gondoltam, egy nézelődést megér, ha rákeresek a 30-38 közötti korosztályra. Ésss... érdemes volt Jóval értelmesebb, érettebb ez a generáció, mint a huszonévesek. Úgyhogy próba - cseresznye! Annak semmi értelme, hogy beköltözve a birtokra kiüljek a tornácra, kitátsam a szám, és várjam a sült galambot

Még olyan név is került a kalapba, ami valami miatt korábban beugrott, hogy: "Megvan, ez lesz az Én Szerelmem neve!". Őszintén megmondom: ha tényleg eltalálnám a jövendőbelim nevét így vaktába, háát... nem is tudom. Hetekig nem tudnék mit kezdeni a dologgal. Talán még egy lottót is vennék

Lassan ideje eldőlni. Egy újabb nappal közelebb kerültem a Birtokhoz...

Jóéjt

Blogterápia

Ez a mai nap eléggé különösre sikeredett. Az előző írásom után beindult a "lelki láncreakció". Egyik kép után jött a másik, és rájöttem, hogy mi a fene folyik itt évek óta... Pillanatok alatt kijöttem egy ketrecből, ami láthatatlanul körülvett úgy 11 és fél éve. Azért az nem semmi. Megérte egy csomó dolgot elolvasni, meghallgatni. Ezek nélkül az anyagok nélkül pillangókergető térdnadrágos porbafingó taknyos kölökként pusztulhatnék el, és temethetnének a homo sapiensek tömegsírjába. Ja...

Nem tudom, tudod-e, mi a baj(om) a homo sapienssel. Én kettőről is tudok.

Az egyik, hogy a múlt évszázad fele körül kiderült, hogy az evolúció nem ért véget a homo sapienssel! Létezik egy új emberfaj, ezt leírva sosem láttam, de egy előadáson villámcsapásként ért: kialakult a "homo novis"! És a homo novis és a homo sapiens között nagyobb a különbség, mint a homo sapiens és a csimpánz között! Azóta azon jár az eszem, hogyan lehetnék én is "homo novis"... És végre el is indultam ezen az úton. Jó sokáig szarakodtam vele. Mert... van egy nagy baj a homo sapienssel!

A homo sapiens az sokat gondolkodik - de maga sem tudja, hogy min!!! Ez azt jelenti, hogy pillanatnyilag még én is a homo sapiensek népes táborát erősítem...

Szóval miután felderengett néhány "furcsa" eset miss Xlábbal, azután még néhány, és mégnéhányésmégnéhááááány... Igazából egyszer csak megértettem azt, amiről két napig ment a szövegelés!

Sajnos az időjárás nem akar mellém állni. Telefonáltam a múlt pénteki embernek, de olyan eső volt ma is, hogy holnap nem lehet kertbe menni dolgozni. Mintha az istenek mindenáron szívóznának velem, hogy vajon meddig fogom bírni? Hát: Tulajdonképpen akármeddig, ameddig csak kell. Úgyis ki fogom bírni. Szóval felesleges velem szívóznia a sorsnak. Már csak azt kellene kitalálnom, hogy mit kezdjek a holnapi napommal. Kár lenne itt a lakásban bezárva eltölteni a drága időt... Ki kellene találnom valami hasznosat. Akár még egy randi is jó lenne. Na csak vicceltem. Meglehetősen ramatyul nézek mostanában ki, és nem is lesz időm egyhamar rendbe tetetni magam. Most nem ez a fontos. Majd ha már belaktam a birtokot.

Most ez egy rövid bejegyzés lesz. Jó? Nem jó? Nem számít...

Még 8 nap. (A VIP tagságomból.)

Peregnek a napok. Ilyenek, meg olyanok. (Ez már majdnem vers )

Úgy látom, sikerülni fog megnehezítenem a saját életemet. Végre.

Pénteken visszaadtam a fiamnak az ősszel kölcsön kért biciklijét. Hamarosan úgyis elköltözöm, neki pedig most jó, ha kéznél van. Addig pedig... Ki tudja? Így most lesz mit megszerveznem az egyébként sem könnyű helyzetemben. De rájöttem, hogy évek óta tolok magam előtt dolgokat, amikbe olyan "megoldás" van csomagolva, amik szépen lassan megölnek. Mert újra, meg újra ugyanazokat a rutin-megoldásokat, sablon-döntéseket hozom évek óta. És nem veszem észre, hogy ez már a múltkor sem oldotta meg a helyeztet, meg azelőtt sem, meg... Kicsit rossz kedvem lett ezektől, de szerintem nem fog sokáig tartani.

Röviden a hétvégéről.

Pénteken csak fél napos munka lett, bár egész naposnak indult. Délben tudtam meg, hogy délutánra megváltozott a program. Anyagilag nem esett jól a kiesett bevétel, de pihenés szempontjából előnyösebb lett a helyzet

Szombaton hajnalban két napra felpakolva útnak indultunk miss Xlábbal Budapestre. Éreztem ugyan, hogy nem feltétlenül ez a legjobb döntés, és ez az érzés hamarosan be is igazolódott. A tréningen az egyébként is feszült viszony kettőnk között tovább romlott. Ezért a második napon eldöntöttem, hogy inkább nem próbálkozom a páros gyakorlatokkal. Rájöttem néhány olyan dologra, ami valahogyan eddig is mindvégig itt volt a szemem előtt, de nem akartam látni. Végül be kellett látnom, hogy attól ez még így van, a megérzéseim, a megfigyeléseim helyesek. És bár ez a félresikerült közös utazás végül sok olyan dolgot megakadályozott, amiért a tréningre elmentem (szerettem volna egy teljesen ismeretlen emberrel végigcsinálni a gyakorlatokat, hogy a magam számára újból, újabb nézőpontokból megvizsgáljak embereket, helyzeteket, dolgokat az életemben, ez meghiúsult). Viszont rájöttem, hogy mi az a jövőben, ami kizáró tényező lesz a tanácsadásban - és arra is rájöttem, hogy ezután nem szabad még egyszer közös dologba fognom miss Xlábbal. Hamvában holt gondolat minden ilyesfajta próbálkozás, ami csak újabb és újabb ellenségeskedéseket hoz a felszínre.

Valamikor azt gondoltam, hogy talán ha keresztül megyünk valahogy ezen, akkor az ellentét fel fog oldódni, de az a helyzet, hogy ez mostanra meglehetősen veszélyes vállalkozássá fajult. Olyan feszültségek vannak most már kettőnk között, amit ketten önerőből esélytelen feloldanunk. Sokat gondolkodtam ezen, hogy miért tud pillanatok alatt így kiborítani. De nem jöttem rá. Csak azt tudom, hogy számomra egyre elviselhetetlenebb a puszta jelenléte. Eddig erről nem akartam írni, mert nem voltam tisztában azzal, hogy mi miért történik, találgatni pedig nem akarok - még a blogomban sem.

Mostanra világossá váltak dolgok, és ezek alapján nagyon, NAGYON fontosnak tartom azt, hogy a lehető leggyorsabban kikerüljek ebből a mostani helyzetből, és akár soha többet szóba se álljak vele. Erre kellett most rájönnöm. Ugyanis - minden látszat ellenére ő nem akar jobban lenni, és bárki, aki segíteni próbálna neki, az maga is teljes kudarcra van ítélve. Az az élet, amit él, és ami teljes katasztrófa, az pontosan az az élet, amit ő maga hozott létre - hogy azután másokra mutogathasson, hogy mit tettek vele. És igen, ez megy velem már több, mint tíz éve - és ennyi ideig folyton azt próbáltam bizonygatni, hogy nem akartam ártani neki, nem akartam kihasználni... És NEM MENT, egészen eddig. És sosem fog menni, mert ő úgy döntött, hogy az életét mások tették tönkre - akik közé én is tartozom! És én azt hiszem, hogy nagyon is közel az a nap, amikor ez az egész ráfog borulni, és maga alá fogja temetni. És nem, én ebben nem kívánok részt venni.

Élni akarok, de néha ez nagyon-nagyon nehéz, mert az ember figyelmét iszonyatosan le tudják kötni néhányan, akik semmi másban nem látnak lehetőséget, csak abban, ha másokra mutogatnak. És ezzel nagyon is tudatosan húzzák magukkal a többieket a pusztulásba... Nem tehetem meg azt soha többé, hogy még egyszer ilyen embernek kezet nyújtok. Mert ő nem élni akar. Még ha váltig azt is állítja, hogy igen. És ez a legnagyobb félrevezetés. Néha évekig tart, mire az ember kijön belőle - néha szerencsétlen esetben belehalnak sokan. Én viszont nem ezért születtem erre a világra.

....

.....

Mára az időjárás szembefordult velem. Így aztán kénytelen vagyok lassítani, és előre gondolkodni. És ez nem baj. Az viszont baj, hogy egyelőre semmi ötletem nincs arra, hogyan tudnék mondjuk ezen a hétvégén költözni. Minden nap, minden óra, minden perc, amit még mindig itt töltök, elvesztegetett idő, elvesztegetett energia. Felesleges feszültség, felesleges stressz. Ki kellene találnom azt, hogyan tudnék gyakorlatilag üres zsebbel költözni, hogy se bútor, se tüzelő, se hűtő, se kaja, se semmi nincs odakint - csak rengeteg munka. Hogy a fenébe lehet egy ilyen helyzetet megoldani? Folyton azt mondogatom magamnak, hogy: "na tessék, fiatalember, itt van a megfelelő feladat, a hatalmas intelligenciát elő lehet venni, és használni!!!" - és a válasz erre: semmi!

Szerintetek van Isten? És ha van, akkor hol van?

Valaki tudja a telefonszámát, vagy email címét?