Blogok

jegyezz meg

Íris blogja: Erről-arról

A Blogot eddig 446 alkalommal nézték meg, legutóbb (ismeretlen, külső látogató) látta.
8. Íris [VIP+] 2019-12-02 18:52:31
Csatolt kép:
A sorban araszolva latolgattuk a lehetőségeket, miközben a körülöttünk lévő utasok a vérmérsékletüktől függően halkabban,vagy vehemensebben káromkodtak. Számunkra is szörnyű volt a tudat, hogy „lőttek” a nyaralásunknak, hiszen Guangzhouba legközelebb csak hétfőn indul járat, amivel kedden érünk csak oda, s kérdés, hogy szerdán tovább tudunk-e utazni Malajziába?

A várakozás hosszú perceinek monotonitását megtörve, bekapcsoltam a mobilomat, és elmondtam a fiamnak a történteket. Alighogy kinyomtam a mobilom gombját, angol nyelvű üzenetet kaptam a Lufthansától. amelyben sajnálkoztak a járattörlés miatt, s kérték, hogy hívjam a megadott telefonszámot. A német irodából ajánlottak egy repülőjáratot, másnapra Münchenen és Pekingen keresztül Guangzhouba.Azt gondolom óriási szerencsénk volt, de talán belejátszhatott ebbe az is, hogy törzsutasok voltunk a Lufhansánál.

De még így is akadt megoldásra váró feladat, hiszen egy napot csúsztunk az érkezéssel.

Eredeti terveink szerint egy éjszakát töltöttünk volna Guangzhouban, s másnap délután öt óra körül indult volna a gépünk Langkawi szigetére.

Péntek, késő este volt már, de még reménykedhettünk abban, hogy mivel Kínában hét órával korábban kel a nap, s így még „elcsíphetjük” Mo Lan-t az utazási irodában. Most jó szolgálatot tett a még érvényben lévő kínai SIM kártya. Nemcsak mert rajta voltak a telefonszámok, melyek mindegyike szinte megjegyezhetetlenül hosszú számsorból állt, hanem mert jóval olcsóbban telefonálhattunk,s nem utolsó sorban Yuanért.

Hazaérkezésünk után versenyt futottunk az idővel, de végül ígéretet kaptunk a guangzhoui Pullman Hoteltől, hogy egy éjszakával eltolják a foglalásunkat, s Mo Lantól is, hogy mire odaérünk, elintéz mindent.

Megnyugodva hajtottuk álomra a fejünket, s még véletlenül sem jutott eszünkbe, hogy megpróbáltatásaink ezzel korántsem értek véget!

Másnap délelőtt újra elindultunk a repülőtérre.Már kora délután Münchenben voltunk,de csak este 7 órakor indult a gép,így kényelmesen meg tudtunk ebédelni a reptéren egy étteremben. A pekingi járatot a Lufthansa a China Airlines-al közösen üzemeltette, s utána „domestic flight”, vagyis belföldi járattal lehetett Guangzhouba repülni.

A kínai fővárosban a hatalmas új reptéren landoltunk, melyet 2008-ban, az olimpia évében-ott jártunkkor-még csak építettek, a Madárfészek Stadionnal együtt, de műszaki lévén,már akkor felkeltette az érdeklődésemet a neves brit designer, Norman Foster alkotása, hiszen a létesítményben a feng-shui alapelvei dominálnak , a terminál üvegteteje pedig egy pikkelyes sárkányt mintáz.

De csak menet közben tudtam rácsodálkozni minderre, hiszen mindössze két óránk volt az átszállásra, bár a kapuk között - a nagy távolságok miatt- vonatok közlekedtek.

Amikor már egy órája álltunk a csomagkiadó előtt, várva, hogy a szalagról legördüljenek a bőröndjeink, lassan-lassan eljutott a tudatunkig, hogy valami nincs rendben. A tábláról törölték a járatszámunkat, s ott álltunk a 25 fokos melegben télikabátban, csizmában, s főleg reménytelenül. A nagyobb gond nem is ez volt, hanem a párom nélkülözhetetlen gyógyszerei, melyeket azzal a lezserséggel helyezett a feladott csomagba, hogy ő most az egyszer kényelmesen, egy kis autóstáskával utazik.

Nem volt időnk sokáig töprengeni. Rohantunk az irodába felvetetni a jegyzőkönyvet. Tudatában voltunk annak is, hogy a kínai alkalmazott egészen biztosan rosszul beszél angolul, s ha véletlenül mégsem, akkor borzasztó akcentusa van, így ez az egész procedúra irgalmatlan hosszúra nyúlik majd.

A csatolt kép a pekingi reptér



Módosította: Íris [VIP+], 2019. december 2. 18:53:23
Indok: (nincs kitöltve)
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
7. Íris [VIP+] 2019-11-25 14:47:12
Csatolt kép:

Egy kis ízelítő Langkawiból
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
6. Íris [VIP+] 2019-11-25 14:38:37
Utazás a tomboló télből a trópusi nyárba...



Az ötletet mesés kalandom megírására egy esemény adta, mely szerint gyors egymásutánban a napokban két olyan filmet is láttam, amely Malajziában játszódik. Langkawi szigetén és a dallamos hangzású fővárosban Kuala Lumpurban. Jártam egy pár országban Ázsiában, de a világ egyik legszebb tengerpartja a sasok szigetén,Langkawiban megigézett.

Nos, akkor kezdem sorjában …

Van kedvetek utazni velem?

Amikor véget ért a munkánk Kínában,hirtelen azzal a problémával szembesültünk, hogy maradt egy csomó Yuanunk, amit nem tudunk korlátlanul kivinni az országból, és 40 kg túlsúly, amit személyi poggyászként több száz ezer Ft lett volna repülővel elszállíttatni. Így néhány álmatlan éjszaka után kitaláltuk, hogy életünkben először az európai télből nyarat varázsolunk azzal, hogy visszautazunk Ázsiába, ahol, mint tudjátok, fordítva vannak az évszakok.

Az út megszervezése megint rám várt, az internet segítségével.

A kínai TV eléggé egysíkú műsorát nézve, gyakran felüdítő volt egy angol nyelvű utazási csatorna, mely a Kínát körülvevő országokba csalogatott csodálatos felvételeivel.

Így pillantottam meg egyik este a Malajziáról szóló filmet.

Másnap gyorsan beütöttem a keresőbe a mondatot:

„A világ 10 legszebb tengerpartja”

S lássatok csodát, a 9. helyen ott ékeskedett egy Malajziához tartozó, Andamán tengerben fekvő parányi szigetecske-melyről soha még csak nem is hallottam-LANGKAWI.

Másnap beutaztam a belvárosba a Cityc Plázába, ahhoz az utazási irodához, mely gyakran volt segítségemre az utak megszervezésében, hiszen a kedves kínai hölgynek Mo Lan-nek megvoltak az összeköttetései, s mindig a legjobb szállodákat foglalta a legolcsóbb áron. Talán már írtam valahol, hogy a kínai, ázsiai útjainkon mindig a kínai kollégák foglalták a szállást, mert ez mindig sokkal olcsóbb volt, mint angolul foglalni.

2009 végén hazaköltöztünk, s 2010 januárjában kalandokra készen vártuk az utazásunkat.

Azokban a napokban Magyarországon és Európában tombolt a tél!!!

Aznap,már becsekkoltunk a Liszt Ferenc repülőtéren, s türelmetlenül vártuk a kapunál, hogy beszállásra szólítsanak bennünket, de az idő haladtával egyre türelmetlenebbek ,és még inkább kétségbeesettek lettünk.

Elég volt kitekintenünk a repülőtér hatalmas panoráma ablakán, hogy az ici-pici reményünk is elvesszen, hiszen odakint tejfehér, átláthatatlan köd ereszkedett le.

Még a bécsi gép nem sokkal előttünk felszállhatott, bennünket pedig felszólítottak, hogy menjünk le a földszintre, vegyük fel a csomagjainkat...

Letaglózva araszoltunk az információs ablakok felé, de tudtuk, hogy miután Kínába csak hetente kétszer indít járatot a Lufthansa ez a kéthetes utazás reménytelen méretűre zsugorodott, hiszen már az összes szállodánk és repülőjegyünk napra és órára pontosan le volt foglalva, elérhetetlen, közel 10 000 km-es távolságban...
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
5. Íris [VIP+] 2019-07-21 21:57:30
Csatolt kép:
Léktakaró

Meghívást kaptam, amely éppen jókor jött. Az utóbbi időkben túl sok negatív élményem volt, s ez nagyon megviselt. Megőriztem egy részt, ott legbelül a lelkemben, ahol még mindig az a naiv falusi kislány vagyok, aki annyira hitt az emberi jóságban, a tisztességben...aki rá tudott csodálkozni az élet mindennapi apróságaira...aki elhitte, hogy ha nem tesz rosszat, akkor őt sem bántják. Ezért is tudom nehezen elfogadni, ha valakit csak külsőségek alapján ítélnek meg,s emiatt tesznek rá bántó megjegyzéseket, pedig ez a virtuális világ erről szól!
Tudom, hogy esélyem a pártalálásra valóban a nullához közelít, és, hogy őszinte legyek, már nem is keresek, csak várok valami csodát. De, hiszem, hogy mindig találni fogok az életben szépséget enélkül is, hogy szőhetek barátságokat, ahol nincs érdek, s valóban csak a jellem számít.
Hogy honnan jött a meghívó, mely okot adott erre a kis eszmefuttatásra?
A falumból...ahova időről- időre, - legnagyobb örömömre- visszavárnak!
Október első vasárnapján, amely valaha a búcsú napja volt , rendezik a falunapokat, amikor felállítják a hatalmas sátrat, ahol a gazdák kóstolóval egybekötött árubemutatót tartanak a termékeikből...van itt termelői méz, mindenféle disznóságok, sajtok, házi lekvárok, savanyúságok...szóval minden ami szem-szájnak ingere. Közben az udvaron bográcsban rotyog a birka- s az őzpörkölt, az erdélyi csorba leves. Amikor kész, csak sorba kell állni egy tálkával, amit telemernek a jóféle étekkel, letelepedni a hosszú asztalok valamelyikénél, ahol már ki van rakva a finom kenyér, s a házi savanyúság, kísérőnek.
Közben a hatalmas színpad is benépesül. Műsort adnak a helyi iskolások, a citera zenekar, sőt a megyéből meghívott néptáncosok, zenekarok, énekesek....
Most sem egyedül megyek!
Viszek magammal egy barátomat, egy előadóművészt, akivel öröm lesz találkozni, s beszélgetni éjszakába nyúlóan, a gyerekkori barátaim társaságában.

A várakozás örömmel tölt el. Ismét a falu vendégházában alszom, de most valószínűleg nem egyes-egyedül leszek, a hatalmas, több vendégszobás épületben, mint azon az éjszakán, amit már a Lélektakaró című novellámban megörökítettem,mely címét egy gyönyörű Babits versből alkottam:

„Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki unod a valót: 
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót. ”


"Lepakolt a szobában, majd kitöltött egy pohár vizet, s még kiült a tornácra. 
Egyedül volt az egész nagy házban. Újra és újra megrohanták az emlékek, hullámokban törve rá. Látta magát kislányként amint Marcsival szaladnak a kertbe az öreg körtefa alá, felkapaszkodnak a szinte földig érő ágára, s lábaikat lógázva, összebújva sutyorognak, hangosakat kacagva. 
Míg merengett, észrevétlen mint egy lepel, beborította az éjszaka. 
A lopakodó, csendes, koromfekete éj, olyan, mint amilyeneket gyerekkorában megtapasztalt a kis vályog házban, ahol éjszakánként mozdulatlanná dermedve feküdt az ágyban, s minden idegszálával a kinti zajokat figyelve. 
Néha egy-egy kutya csaholt vadul. Talán rókát látott osonni a tyúkólak felé, vagy egy békés sündisznó kóborolt arra élelemre vadászva? Bár az is lehet, hogy csak válaszolt valamelyik szomszédos házőrző ebnek. A félelem nem ezektől a már ismerős zajoktól volt benne, amelyek forrását ismerte, hanem azoktól a furcsa zörejektől, melyek váratlanok voltak, s szinte robbanásszerűen törték szét a csendet...”
Módosította: Íris [VIP+], 2019. július 22. 07:34:18
Indok: (nincs kitöltve)
Hozzászólások (3)  
4. Íris [VIP+] 2019-07-18 21:39:43
Csatolt kép:
Csatolt kép:

Változékony az idő. Néha szürke fellegek kúsznak el a hegyek felett , s fenyegetően megdörren az ég...de hamarosan kiderül, hogy mindez csak ijesztgetés, mert pár perc múlva a felhők mögül kibukkan a Nap, s fényével magának követeli az egész Eget, forró sugaraival megsimogatja a Föld minden teremtményét...embereket, állatokat, növényeket...

Milyen csodálatos is a természet! Maga a változás, a megunhatatlan örök körforgás!

Toscana 3.rész
Cinque Terre!

Egyedülálló természeti szépséggel bíró, meredek domboldalra épült, autóforgalom elől elzárt, színes házakból álló, Ligúr partszakasz. Az öt kis város képei szinte összeolvadtak bennem, s nem maradtak meg csak a hangulatok, a színek az illatok...

Szitáló esőben sétálunk a második nap reggelén Manarola felé. Nem zavar az eső, mert megigéz a táj szépsége. A hegyek között előbukkanó tenger...a völgyben a színes kis házak...a hegyek oldalába vájt teraszok, szőlőtőkékkel...pipacstenger...az út mentén bogáncs, lóhere, sőt utoljára a gyerekkoromban látott papsajt, és még sok-sok olyan gyönyörű vadvirág, amit néven sem tudok nevezni...még fotózni is elfelejtek!

Csak képeken láttam eddig ilyet, ami az első településen elém tárul. Tengerbe nyúló szikla, s az oldalába vájtan egymás alatt-felett színes kis házak...nos ezért már megérte megtenni ezt a hosszú utat,bármilyen körülmények között, hosszú órákat buszon zötyögve, és igen, idegen emberek társaságában is.
Módosította: Íris [VIP+], 2019. július 18. 21:41:45
Indok: (nincs kitöltve)
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
3. Íris [VIP+] 2019-07-17 12:08:34
Csatolt kép:
TOSCANA 2.rész

Nem szeretnék szokványos útleírást, s bevallom volt egy kis csalódás bennem, s éppen azért amitől tartottam. Ugyanis most voltam életemben először társasúton, s mindezt eddig azért nem tettem, mert idegenkedtem mindettől.Idegenkedtem attól,hogy zsúfolt időbeosztással rohangáljak az egyik helyszíntől a másikig...hogy ne állhassak meg hosszú percere csodálni épületet, festményt, tájat, ami éppen megragadta a figyelmem, vagy amit már régóta látni szerettem volna...hogy ne ülhessek le egy kávézó teraszán akár egy órára is....hogy ne bámészkodhassak andalogva,csak úgy, belefeledkezve a hely varázsába...

Az életem nagyobb felében nem volt részem nemhogy társasútban, de még nyaralásban sem. Nem oly rég, még az Amatőr Művészek Fórumán is kirekesztettnek éreztem magam, hiszen a nálam jóval fiatalabb generáció nem értette, hogy miként lehet egy tizenéves forma kislánynak életre szóló élmény, ha rázódhat a Csepel motorkerékpár kemény hátsó ülésén, a porzó alföldi dűlőúton...végül jó páran mellém álltak, mondván, hogy jó, hogy valaki ilyen szépen festi azt a letűnt ingerszegény világot!

Nos, akkoriban én a képzeletem szárnyán utaztam, s a témát mindig egy-egy könyvben megírt történet adta. Így, amikor egy-két évtizeddel később lehetőségem adódott utazni, a képzeletem előhívta az elraktározott képeket, de a valóság mindig szegényesebb volt, mint amit a fantáziám leírt.

Most ott álltam Cortona főterén, sétáltam a szűk, sikátoros utcán, meg-megálltam egy-egy üzlet, kávézó előtt, s próbáltam elképzelni azt a világot, amit a könyv( Frances Mayes: Napsütötte Toscana) alapján festettem magamnak, és mindent sokkal szürkébbnek láttam

Mielőtt még páran megrónának, elmondom, hogy mindettől függetlenül élveztem ezt az utat és megpróbáltam minden szépséget magamba szívni, mint egy spongya és próbáltam lopni magamnak néhány pillanatot, amikor kirekeszthettem a turisták tömegeit, s csak „kettesben” lehettem egy-egy régi kétezer éves épületcsodával, vagy leginkább, amikor egy -egy közeli vagy távoli csodálatos tájra fókuszálhatott a tekintetem...

Párás, nyirkos reggelen, hajnali 4 órakor, bőröndökkel, táskákkal felszerelten ácsorogtunk a győri pályaudvar bejárata mellett. Álmosságtól kómásan szálltunk át Kapuváron a mikrobuszból a panorámás nagy buszba.

Talán akkor nyílt ki igazán először a szemem, amikor a busz ablakából megláttam elsuhanni az osztrák Alpok párába burkolt hegyeit, néhol a hófedte csúcsait, a völgyben a kis falvakat a templomtoronnyal, s a meghatározhatatlan zöld színű gleccser patakokat, amint a hófehér apró kövek között kanyarogtak. Meseszép volt, bár az autóbusz ablakából nem lehetett mindezt megörökíteni. Úgy emlékszem a Wörthi-tó mellett álltunk meg egy parkolóban először, s itt készítettem az első fotót is.

Szakadó esőben sétáltunk Ferrarában, az Este család városában, majd sötétedéskor érkeztünk szálláshelyünkre Viareggioba. Lepakolás után, az első az volt, hogy megnézzük a tengert.

Esteledett. A tenger azúrkék hullámai hófehér habokkal tarajukon csobbantak a parti fövenyhez, s az égen különös alakzatokat írtak le a szürke esőfelhők... ez maga volt a varázslat!
Hozzászólások (3)  
2. Íris [VIP+] 2019-07-15 14:35:27
Csatolt kép:
A napsütötte Toscana közelről


„Belépek a pékségbe (a fornóba) és orromat megcsapja a frissen sült kenyér illata.

-Isten hozta újra nálunk!-üdvözöl egy cortonai asszony. Biztos látszik rajtam, hogy az este érkeztem Kaliforniából.

-Hogy bírja az időeltolódást?-kérdezi a nő.

-Nem foglalkozom vele-válaszolom. - Nem is nagyon veszem észre, annyira boldog vagyok hogy itt lehetek...”

Így kezdődik Frances Mayes, a Napsütötte Toscana nagy sikerű regény szerzőjének újabb kötete, mely az Édes élet Itáliában címet viseli, s melynek helyszíne szintén Cortona, és a falu melletti ház a Bramasole, vagyis Napravágyó.

Talán mondanom sem kell- hiszen párszor írtam már erről blogposztot- hogy régi vágyam volt Toscana, s a regény még csak fokozta bennem ezt az érzést, így határtalanul boldog voltam, hogy eljuthattam Toscanába.

Cortona az utolsó állomásunk volt, talán ezért is élénkebbek bennem a képek. Valósággá vált, amit a képzeletem festett a tájról, a ciprusokról, a hegyek oldalába vájt teraszokról, ahol végtelen szőlőtőkék sorakoznak, olivafa ligetekről, a hangulatos, szűk, sikátoros utcákról, a kis üzletekről, a kávézók teraszairól, ahol a helyiek ráérősen ücsörögtek a nap minden szakában,s ahol talán az írónő is itta a reggeli kávéját...

folyt.köv.











Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
1. Íris [VIP+] 2019-07-14 18:58:44
A minap a a párkapcsolati intimitásról olvastam az egyik blogban,s rájöttem, hogy valójában én is ezt hiányolom ezekben a virtuális kapcsolatokban.
Úgy érzem ebben a felületes rohanó világban felületessé váltak a kapcsolatok is. Ha valaki pár nap ismeretség után rögtön a szexre tér,az nem is igazán akar közel kerülni a másikhoz,mert valószínűleg nem is igazán kíváncsi a másikra,nem akarja megismerni, mert ahhoz idő kell.
Így inkább játszmázni kezd, hogy célját minél előbb elérje, s ezek a játszmák a valódi intimitás pótlékai.
Sokan talán már nem is képesek intimitás átélésére, melyhez kell két egymáshoz vonzódó ember, akik autonóm személyiségek, akik önmagukban is képesek megélni a bensőségességet. Kellő önbizalommal és önértékeléssel rendelkeznek ahhoz, hogy őszintén felvállalják magukat, és természetesen empátiával kell rendelkezniük, hogy fogadni tudjak a másik kitárulkozását.

Bármely kapcsolat intimitás nélkül nagyon hamar kiüresedik.....és bármily furcsa is,ennél az egyedüllét is jobb.
Hozzászólások (2)  

Beállítások

Rendezés
Sorrend
Hozzászólás / lap
Automatikus moderálás (illetlen szavak kicsillagozása)
Spéci kódok megjelnítése a szövegben
Spéci kód súgó
Válasz módja



Copyright 2003-2019. Minden jog fenntartva. A Párom.hu név és logo az Egyesült Társkereső Szolgáltatások Kft. bejegyzett védjegye.

A nyomtatott oldal webcíme: https://www.parom.hu/blog_Errolarrol_c4890.html
Nyomtatás dátuma: 2019-12-11 17:19:35