Blogok

jegyezz meg

Emese blogja: Ajjajj!

A Blogot eddig 2225 alkalommal nézték meg, legutóbb (ismeretlen, külső látogató) látta.
61. Emese [VIP] 2019-01-14 19:47:31
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
60. Emese [VIP] 2019-01-14 19:45:26
Módosította: Emese [VIP], 2019. január 14. 19:46:26
Indok: (nincs kitöltve)
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
59. Emese [VIP] 2019-01-14 18:55:47
"Azért leszel beteg, mert keveset vagy egyedül, magaddal."

Bizony, ez így van! Másokért élünk és másokkal élünk - de ennek határa van. Mert önmagunkkal is élünk. Van, amit csak egyedül, magaddal tudsz megoldani. És ha ezt nem bírod megtenni, vagy nem hagysz rá időt, és túl sokat forogsz az emberek között, eljön az a pillanat, amikor a szervezeted védekezni kezd mások ellen.

Másokkal lenni ugyanis feladat. Nemcsak öröm - de nagy munka is. Figyelni, alkalmazkodni, kifelé fordulni, odaadni… És van, amikor már nincs mit adnod. Ilyenkor már csak a tartalékodat emészted, s észre sem veszed, hogy szüntelen önvédelemben élsz.

Nem vagy már önmagad. Ekkor leszel lázas, náthás, légcsőhurutos, vagy kapsz olyasféle betegséget, amely arra figyelmeztet, hogy vonulj ki egy kicsit a világból. Íme, itt a jogalapod, hiszen beteg vagy - és légy egy kissé egyedül.

Pihend ki a másokkal való kapcsolatok fáradalmát. Ebben sokszor azok is benne vannak, akiket szeretsz. Ők sem jöhetnek most a közeledbe. A magány: szent állapot. Nem akkor, ha valaki végleg benne marad, hanem akkor, ha időnként, átmenetileg, megvalósítja.

A mai ember észre sem veszi, hogy nehezen bírja ki önmagát. És másokhoz nem a szeretet viszi, hanem az önmagától való menekülés. Ez nem jó. Ahogy a lélegzetvételünk is kettős: kilélegzünk és belélegzünk, úgy a lelkünk is kettős: kifelé fordulunk és befelé.

Az egészséges ember így működik. Magammal vagyok - és veled. Magammal vagyok - és veletek. Odaadom magam - és visszaveszem. Ez így normális. Rohanó életünk kibillent ebből az egyensúlyból. Ne engedd! Érezd magad jól, egyedül. És teremtsd meg ezt az állapotodat, ha kell, erővel is.

Müller Péter

:-):-)
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
58. Emese [VIP] 2019-01-13 21:17:19
Ma volt egy kis időm nézelődésre itt a regisztrált férfiak között ,zene hallgatás közben jön meg a bátorságom :-D Lementem egész 45 és 56 közötti korcsoportra ! A félreértések elkerülése végett min 47 max 59 évig szeretnék találni.Igaz,hogy volt szerencsém 60 -on túli nagyon sportos,szimpatikus úriemberrel is találkozni:-) Na bevallom őszintén volt egy két fiatalabb-férfi aki igencsak megdobogtatta a szívemet ;-) De nem vagyok olyan merész,hogy ráírjak csak úgy valakire ,csak annyi,hogy nagyon szimpatikus férfi vagy! Tényleg nem tudnám elképzelni az életemet egy jóval fiatalabb férfival. Olvastam egy cikket és láttam is róluk fotót a pasi 26 a nő 67 éves,háááááááááááááát na azért !
Hozzászólások (1)  
57. Emese [VIP] 2019-01-13 17:22:37
Módosította: Emese [VIP], 2019. január 13. 21:20:08
Indok: (nincs kitöltve)
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
56. Emese [VIP] 2019-01-13 17:20:42
























Módosította: Emese [VIP], 2019. január 13. 17:21:45
Indok: (nincs kitöltve)
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
55. Emese [VIP] 2019-01-12 18:35:01
Módosította: Emese [VIP], 2019. január 13. 20:59:32
Indok: (nincs kitöltve)
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
54. Emese [VIP] 2019-01-12 18:33:42
Módosította: Emese [VIP], 2019. január 12. 18:34:26
Indok: (nincs kitöltve)
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
53. Emese [VIP] 2019-01-12 17:16:39
Érdekes dologra figyeltem fel,nagyon sok külső olvasó táborom van! Ez olyan furcsa kissé,reagálhatnának valamit igazán.

Gondolkodom azon,hogy módosítok a beállításnál,hogy csak regisztrált tagok olvashassák! Kissé zavar!
Hozzászólások (1)  
52. Emese [VIP] 2019-01-12 16:55:45
Kattints ide!



Imádom! :-):-)
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
51. Emese [VIP] 2019-01-12 16:53:06
Üdvözletem!

Nem értem,hogy mi történt ezen a párkeresőn,elvileg ismerkedni kellene ! És valahogy nincs semmi mozgás :-o Mindenki lefagyott ebben a cudar időben,no de sebaj jön majd a gyönyörű Tavasz a szerelem időszaka ;-);-)

Gary Moore zenét hallgatok és meg szált az ihlet :-):-)

Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
50. Emese [VIP] 2019-01-12 14:12:03
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
49. Emese [VIP] 2019-01-08 20:27:20
Ha holnap ezt egyszerre meglépnénk, bármihez szoktak is a férfiak, megváltozna a világ. Ha holnap belepillantunk a tükörbe és azt mondjuk a velünk szemben álló csajnak, hogy baszki, értékesebb vagy, mint egy egy éjszakás numera, és soha többet nem teszed meg csak azért, mert azt hiszed, hogy akkor bárki is vagányabbnak, vagy szerethetőbbnek gondol, akkor nem vélekednek majd így a figyelemreméltó harmincas férfiak a nőkről, hogy „az a baj, hogy olcsó lett a punci.” Együttes erővel felvihetjük az árát – akár toronymagasra, - és akkor egy nap talán sok magányos ember életébe is beköszönt majd a szerelem, ami visszahozza azt a régi iskola-romantikát, amit a válásom óta hiába keresek.

Nem véletlenül mondják: mindig a nő dönt. Döntsünk együtt úgy, hogy instant-love helyett legyen újra igaz szerelem.

(Instant-love helyett igaz szerelem – Szurovecz Kitti novellája)


Hozzászólások (3)  
48. Emese [VIP] 2019-01-08 20:26:31



Kitti Szurovecz
2018. december 19., 13:14 ·
Hosszú ideig házasságban éltem, és amikor tavaly, harminchárom évesen – ugyebár krisztusi kor, - most mindegy, hogy pontosan miért, de kiléptem belőle, úgy hittem, nem lesz nehéz dolgom a társkeresés terén. Elvégre a kinézetemen még nem hagyott nyomot az idő vasfoga, rendszeresen sportolok, járok kozmetikushoz, odafigyelek az étkezésemre és nem vagyok egy agyhalott, egyszóval jókat lehet velem beszélgetni. Van diplomám, rendes hivatásom, senki támogatására nem szorulok. A hozzám hasonló nőkre szokták azt mondani, hogy jó parti. Egyszóval biztos voltam abban, hogy a válásomat követő lelki gyógyulásom után három másodperccel már jön is az a bizonyos nagy szerelem, amelyre mindig vártam, amelyet ennyi kínlódás után bőven megérdemlek már…

Csakhogy az elmúlt nyolc évben, amíg körém egy komoly kapcsolat szőtt biztonságos burkot, valami ugyancsak megváltozott a világban. Méghozzá az ismerkedés terén. Amit ugyanis én a társkeresésben tapasztalok, az nem más, mint egy lélektelen, sekélyes métely. Ebben a világban már alig jut szerep az udvarlásnak. Itt az történik, hogy az alig egyórás randin mindenki fizeti a maga üdítőjét, majd telefonszámcsere nélkül indulunk tovább a következő programunkra. Itt az történik, hogy a kedveskedő bók annyit jelent csak, mint egy köszönés, a csók pedig nem több mint a bemutatkozás utáni kézfogás. Itt az történik, hogy egy mámorban áttáncolt és átbeszélgetett éjszaka után a másik fél nem is érti, másnap mi a francért érdeklődsz a hogyléte felől. Itt az történik, hogy a szeretkezés (nevezhetjük egyáltalán annak?), nem több, mint egy lehetőség a szabadidő kellemes eltöltésére minden további kötelezettség nélkül…

Megmondom őszintén, mióta újra randizgatok, próbáltam már így is, úgy is. Így: azaz odaadtam magam. Azonnal. Első este. Úgy: azaz azért sem adtam oda magam. Nem bizony. Hetekkel később sem. És tudjátok, mi lett az eredmény? Mindkét esetben magamra maradtam. Számomra most úgy tűnik, hogy a korosztályom facér férfijai, ha lefekszel velük, azért állnak tovább, ha meg nem, akkor azért. Már nem akarnak értünk küzdeni, mert a sarkon túl úgyis mindig akad valaki, aki széttett lábbal rájuk vár. Miért is küzdenének, ha mindent két perc alatt készen kapnak? Tinder-randi. Insta-randi. Instant – love. Egy kis ez, egy kis az. Kis kaja. Kis pia. Végül egy kis mechanikus tolom-húzom, aztán kuka az egész. Jöhet a következő. És higgyétek el, mindig van következő.

A múltkor egy-két lezáratlan közös ügyünk miatt összefutottunk a volt férjemmel. Miközben aláírtunk pár papírt, és elkortyolgattunk egy kávét abban a forgalmas körúti presszóban, félve kérdeztem meg tőle: te hogy boldogulsz a nőkkel? Nagyot sóhajtott, majd rám pillantott és kínos mosollyal az arcán azt mondta: „Tücsi – mindig így hívott, míg házasok voltunk, - az a baj, hogy túl olcsó lett a punci. Ha elmegyek egy szórakozóhelyre, vagy koncertre, vagy mit tudom én hova, ismerkedni, rögtön csimbókokban lógnak rajtam a szingli csajok, sőt, még a férjes asszonyok is, és ez még csak nem is azért van, mert akkora ász vagyok, hanem mert mostanában úgy működnek a dolgok, hogy élj a mának, vállald be, szedd fel, fektesd le, felejtsd el. Ők sem akarnak többet, érted? Egy kis tánc, aztán egy közepes dugás és kész. Sokan közülük mintha férfiak lennének, de a legrosszabb fajtából. Ezzel a viselkedéssel pedig nem tesznek mást, mint kiherélnek. Elveszik a férfitől a hódítás lehetőségét, a küzdelem élményét a szívszerelméért, amitől igazán annak érezheti magát, akinek született. Ha egy nő a viselkedésével ellehetetleníti, hogy gyakorolhassam a saját szerepemet, hogy férfi lehessek mellette, akkor már el is veszített… Érted ugye, Tücsi?”

Értettem, és nagyon fájt ezt hallani. Miközben kiittam az utolsó csepp kávémat, lesütöttem a szemem, és szégyenkeztem. Igazából nem csak magam miatt. Azért, mert az baj, ha ilyeneknek látnak bennünket a férfiak. Lehet, hogy elcsesztük, csajok. Valaki, valamikor egyszer igent mondott egy helyzetre, amire nem kellett volna, majd egyre többen követték a példáját, ami valami olyan láncreakciót indított el, amely egyre inkább ellehetetleníti azt, hogy harmincasokként normális párkapcsolatra találjunk.

Jó lenne visszacsinálni ezt az egészet. Letörölni a Tindert a picsába. Nem menni fel senkinek a lakására. Egy csóknál többet nem engedni az első randin, akkor sem, ha félünk, hogy a belső tartásunk miatt elveszítjük a férfit. Ha emiatt elveszítjük, akkor tényleg menjen is a jó büdös francba! Mindannyian társat szeretnénk. Mindannyian szeretni szeretnénk. Mindannyian szeretnénk szeretve lenni. A jó út az, ha türelmesek vagyunk, ha nem rohanunk a vesztünkbe, ha kivárjuk azt, aki hasonlóan gondolkodik, mint mi, és nem tékozoljuk el a testünket – lelkünket, az érzelemvilágunkat csak azért, mert most ez divatos, mert olyan sokan ezt teszik körülöttünk.




Folyt.köv

)
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
47. Emese [VIP] 2019-01-07 16:34:27
Ismerkedő levelet kaptam!

Jó a fütyülöd...:-o:-D

Miit válaszolhatnék erre! Köszönöm a bókot,vagy a nemlétező fütyülőmre gondoltál? :-D
Hozzászólások (2)  
46. Emese [VIP] 2019-01-02 20:48:43
Sokszor elgondolkodom ,hogy próbálom a gyerekekbe belenevelni,hogy veszteni is tudni kell! És ne szólogassanak be csúnya szavakkal egymásnak.Sportszerű játék,sajnos azt kell tapasztalnom,hogy rengeteg labilis idegzetű ember van .Szoktam játszani ha ki akarom kapcsolni az agyamat,nem írom ide,mert szerintem nem is lehet a játék nevét.Megy a tv is talán ennyit,és nem tudja sok játékos tolerálni ha netán netán veszít.Ma egy ilyen bunkónak nevezném nőszemély volt az ellenfelem és a chat ablakon igencsak beszólogatott nekem.Nem reagáltam le,sőt még mérges se voltam.Sajnáltam csak....érdekes mostanában már nem tud bosszantani se az emberi butaság ,bunkósság. Nem szeretem az agressziót,agresszív embereket is próbálom elkerülni.Legyünk már egy kicsit jók EMBEREK ebben a nehéz világban és ne bántsuk egymást.Én így gondolom ezt :-):-)
Hozzászólások (2)  
Hozzászólások (1)  
44. Emese [VIP] 2018-12-30 10:06:52
Hozzászólások (2)  
43. Emese [VIP] 2018-12-30 08:40:00
Üdvözletem!

Tegnap vendégeim voltak,nagyon közel állók!Az egyik vendégemet közel 12 éve láttam utoljára,fiatalabb nálam és nagyon szerettem.Ő nem Magyarországon él.Nagyon elszomorodtam,mert igen beteg és betegsége miatt nem tud dolgozni,szerencsére van két fia akik tudnak segíteni rajta anyagiakkal.De ,elgondoltam,hogy annyi szerencsétlen sorsú ember van! Nem szokásom panaszkodni,de össze teszem a két kezemet,hogy dolgozhatok,ellátom magamat sőt fenntartok egy nagy házat.Nem mondom,hogy nincsenek kisebb nagyobb bajok ,de megvagyok!A tv.-ben a múltkor volt egy adás karácsony előtt ,adományokat gyűjtöttek a rászoruló embereknek.Nagyon sok van,gyerekek,öregek meg sok fiatal is.Álltak türelmesen és várták,hogy kapjanak egy tál ételt,borzasztóan hat rám! Ahol tudok és az erőm megteheti én is segítek,látom az iskolában is sok nélkülöző gyerek van.

Csak úgy megosztottam ezeket a gondolatokat!
Hozzászólások (5)  
42. Emese [VIP] 2018-12-29 21:35:49
Kattints ide!


Ezt most olvastam,és ide hoztam.Szerintetek? Azért van benne valami :-)
Hozzászólások (3)  

Beállítások

Rendezés
Sorrend
Hozzászólás / lap
Automatikus moderálás (illetlen szavak kicsillagozása)
Spéci kódok megjelnítése a szövegben
Spéci kód súgó
Válasz módja



Copyright 2003-2019. Minden jog fenntartva. A Párom.hu név és logo az Egyesült Társkereső Szolgáltatások Kft. bejegyzett védjegye.

A nyomtatott oldal webcíme: https://www.parom.hu/blog_Ajjajj__c4841.html
Nyomtatás dátuma: 2019-01-17 03:41:57