Azt a percet feledni nem tudom,
mikor édes csókod égett ajkamon.....
karomba zártalak,arcom tűzben égett,
éreztem,hogy szeretsz,
s én szeretlek téged.

Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.
/Baranyi Ferenc /

Ez még mindig csodálatos, szerintem mindig az is marad!!!

Konsztantyin Szimonov: Várj reám

Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon!
Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom!
Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap!
Várj, ha nem is jön levél innen néhanap!
Várj, ha nem vár senkit ott haza senki már,
És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már!

Várj reám, s én megjövök, fordulj mástól el,
Bárhogy súgja ösztönöd, hogy feledni kell!
Ha lemondtak rólam már lányom és apám,
S jóbarát rám egy sem vár, te gondolj néha rám!
Borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük,
Várj te változatlanul, s ne igyál velük!


Várj reám, óh átkelek minden vészen én!
Aki nem várt, majd rámnevet: szerencsés legény!
Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt,
Hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt.
S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:
Várni tudtál rám, ahogy senki nem tudott.
..És dalban így hangzik

Hogy jön be a fény egy házba? Úgy, hogy nyitva vannak az ablakok. És hogy jön be a fény egy emberbe? Úgy, hogy az ajtó nyitva áll a szerelem előtt.
Paulo Coelho

Élhet melletted valaki, de ha a szívetek nincsen adásban, még akkor is idegenek maradtok, ha görcsösen szorítjátok egymás kezét. De ha a szív adni kezd, lehet a távolság a Föld másik pontja: válaszolnak rá.
Müller Péter

/nem vers/

Ahol nincs te,ott nincs én se.

Szeretni ne tanulj korán,de ha szeretsz,szeress igazán.
Mert az élet oly mostoha,szeretni megtanít,de feledni soha.

"Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok."


Reményik Sándor

Reményik Sándor:
Csendes csodák


Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
Vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem bírom tovább
(Pilinszky János)

Ébredés:


Már éjjel van és ÉN hiába várom,
kinyílik a szemem,nem jön az álom.,
TUDOM,HIBÁZTAM!De hát ember vagyok...˙

Becsukom a szemem, és látok egy képet,
padokat,embereket,virágos rétet,
s TE őrülten HIÁNYZOL,MAJD BELEHALOK...

Riadtan ébredek,testem verejtékes,
sajog a szívem,a kezem keres téged,
ez csak a párnám,mit erősen markolok...

....Szerelem...

A vágy,mely felhevíti nap,mint nap a testem...
A szenvedély,mely lángokba borít engem....
Ha csak RÁ gondolok...Érzelmeket indít el bennem...
Érzem,hogy Ő az,kit mindig is kerestem...

Ez egy saját kis versike...

"-...Nincs olyan perc,hogy rád ne gondolnék,
nincs olyan hely,ahol veled ne volnék,
Szívembe örök tavaszt hoztál,
hát nem csoda,hogy nincs az az idő,mikor ne hiányoznál...."

Paruj Szevak - A szerelem

utadba jön - nem is kerested.
útjára megy - hiába nem ereszted.
mindegy - csak tűrd szótlan panasszal!
mindegy - üvölts, ha az vigasztal!
mindegy - harapd némán a nyelved!
mindegy - párnád ököllel verjed,
vagy görcsösen szorítsd a szádra!
hiszel? - most istent káromolhatsz!
hitetlen vagy? - hitet tanulhatsz!
legyintenél - az is hiába,
s hiába vágyol a halálra.
hát élj, s tanuld meg elfogadni,
hogy nem tud ennél többet adni.

Parti Nagy Lajos - Alázat

Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy nekem.
Megcsöndesedtem, nem verekszem
többé, várom türelmesen,
hogy gazdag terveit betöltse
életemmel a szerelem.

Fáj a hiány szivemben, restelem,
hogy ember így vagyok,
hogy lelkemen és testemen
a csonkaság sajog
de rendelés ez, jogerős itélet,
nem lázadok.

Nem lázadok, csak mentem magamat,
ahogy lehet,
csak illő társamat
fürkészem a hiú magány helyett,
aki ölében és kezében
ajándékot számomra rejteget.

Szeretném elmondani végre, végre,
mi vagy nekem
hát így terelt hálóm elébe
a gondos szerelem,
hogy fönnakadva gyönge szálain,
maradj velem.

Tőled már a viharok elszaladtak;
szelid verő
fényezte békés vonalát utadnak,
a nyugalom, e fő erő
lengett lényed körül,
mint sérthetetlen levegő

Szél támad, és elvinni készül,
emelgeti a szoknyád,
beteg vagyok a rettegéstül,
zokogva borulok rád:
úgy őrizlek, mint gyáva börtönőr
szökni-akaró foglyát.

Ijesztenélek a világgal:
mi lesz, ha nem véd
az én hűségem? kis virágos ággal,
mi lesz veled? károdra tennéd.
Ijesztenélek, s panaszkodom inkább:
romjaimon tekints szét!

Szél támad, és elvinni készül
nyomaidon bedől
az is, mi eddig ép volt, s meg nem épül
többé se ég, se föld,
mindenfelől a hiány szakad rám,
te óvsz mindenfelől.

Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy nekem,
most, amikor már húzódol, menekszel,
s nehéz fejem
horgadva várja: koszorúzza meg már
a szerelem.

Harcos Katalin - Valaki hiányzik

"A szívem fölött elsuhant egy árnyék;
Valaki hiányzik, valami fáj még;
valószerűtlen, zord messzeségben
valakit várnék, de el sosem érem.

Valaki alszik; álmatlan álmot.
Nem ismeri még a csodás világot,
amit a szívem nekem teremtett
s álompermettel dúsan telehintett

Valaki moccan. . . álmodik mégis?
Talán mellette ott vagyok én is?
Karjába bújnék, ölelni vágyom,
de távol van tőle az én világom...

Valaki néha nagyokat sóhajt...
valamit suttog... valakit óhajt.
Megszeretgetném, hogyha tehetném,
hogy boldog legyen, csak azt szeretném.

Valaki itt van... álmodom álmát...
én már meglestem az ő világát.
Titkon velem van megint az éjben,
s ajkam a csókját ízlené éppen.

Valaki mégis karjába kapna
egy titokzatos, szép pillanatra.
Valakit hívok, valakit vágyok...
kísértenek most szerelmes álmok.

Valaki elment, de visszavárom.
Nélküle üres az én világom.
Valamit titkon megsúgok csendben:
boldogok lennénk szép szerelemben... "