Blogok / [VIP] kis Miss / Útkeresés

A mindenit! Visszajöttem, mert valamit elfelejtettem. Elfelejtettem válaszolni, a nekem feltett kérdésre Küldöm a választ, de itt is megjegyzem - bár nem tudom, olvas-e az illető naplót -, hogy tudom a választ Aki a Bükköt - csak egy kicsit is ismeri -, az tudja. Sajnos, nem mondható el rólam, hogy teljes egészében ismerem, de eltévedni nem szoktam

A másik dolog: tudom, régen írtam már és vannak, akiket érdekel a sorsunk. Ez persze jó dolog és jóleső érzés, ha hiányzom. Miért is kellene ezt tagadni?
Nem azért nem írtam, mert nem volt mit, hisz tudjátok, a téma az utcán hever. Az elmúlt időszak élményei nem voltak mindig kellemesek, nem is biztos, hogy mindenki értené, miről is "beszélek" itten

Elsősorban most azon társkeresőkhöz szólnék, akik hasonló problémával küzdenek, mint én. Biztosan tudom, vannak/voltak néhányan - talán sokkal többen is, csak ők nem nyilatkoznak meg napló formájában -, akik eltérő fejlődésű gyermeket nevelnek.
Régebben kitértem már arra, hogy nem szokásom tanácsot adni. Most kivételt teszek: aki egyedül van ilyen gyerekkel, az kérjen segítséget! Bár minden gyerek más és más, jó, ha körbenézünk lakókörnyezetünkben, városunkban, milyen lehetőségek vannak arra, hogy segítőkre leljünk. Keressék fel a helyi Családsegítő Központot, ahol felvilágosítást kapnak, netán konkrét segítséget tudnak nyújtani.
A múlt hét végén eljutottam oda, hogy elmentem és érdeklődtem. Eddig bírtam...egyedül. Kaptam címeket, lehetőségeket, alternatívát...

...hogy miért nem korábban? Mert úgy gondoltam, menni fog. Megoldom ezt is, mint sok egyebet...Nem ment. Az utóbbi években több hibás döntést hoztam...magam ismerve - és jól ismerem magam -, tudom, hogy ezeket a negatív hatású döntéseket nem hoztam volna meg, ha normál - még ha csonka is -, családként funkcionálunk. A mai Magyaországon, azon szakemberek közül, akikkel a probléma kapcsán kapcsolatba kerültem, senki nem tudta megmondani - ez tény, nem kitaláció! -, hogy mi várható! Kivéve, egy embert, aki orvos és szülő is egyben. Mondta, hogy egyedül, ez nem fog menni...Nem hittem neki. Az idő, őt igazolta.

"Menj férjhez!" Ez röpke mondat, több, mint tíz évvel ezelőtt hangzott el, egy pszichológus szájából.
"Eszem ágában sincs!" No, ezt nem mondtam ki hangosan, csak gondoltam. Ugye, ismerős gondolatok? Örültem, hogy vége, hogy szabad vagyok, megszabadultam egy nem működő házasságból, amit húztunk-nyújtottunk, amíg lehetett. Pedig családpárti vagyok...ez most sem változott.

A pszichológusnak igaza volt. Ezt is be kellett látnom. Egy ilyen típusú fiúnak egyszerűen, nem lehettem egy személyben apja és anyja is. Hosszútávon, semmiképp.

Tehát, akinek még kicsi a gyermeke, igyekezzen ismeretségre szert tenni...a való világban is. Sosem lehet tudni, mikor, hol bukkan fel, a potenciális társ, aki - netán - a nevelőapa szerepére is alkalmas. (Nekem van ilyen ismerősöm, a szülők elváltak, jól működik az új kapcsolat...Természetesen, az együttműködés sikeressége abban rejlik, mennyire szeretik egymást a felnőttek, hiszen akkor könnyebben fogadják el a gyereket is...)

A héten még vár ránk egy utazás, hát, nem vagyok elragadtatva - már magunk mögött hagyva a múlt heti "vesszőfutást" -, hiszen most olyan vidékre megyünk, ahová - tudomásom szerint - nincs közvetlen vonat. Át kell szállni...

Még van egy-két komolyabb téma, amellyel kapcsolatban, talán nem árt, ha ismerik a véleményemet...de, majd máskor

Most pedig "Nyergelj, fordulj!...ebből most csak utóbbi fog megvalósulni, fordulok majd, arccal, na nem a vasút, inkább a fal felé...elébb viszont, beáztatom magam egy kád forrő fürdőbe..

Jó éjt!

Csatolt kép:

Szép jó estét!

Kissé átalakult a mai napom, persze, ez nálunk nem hírértékű. Na, nem a nőnap miatt. Mindig van vmi. Bizony, jó lenne már, egy kis nyugalom. Tegnap már azt mondtam, hogy....na, inkább nem írom le...

-Húzod be a nyelved! Itt csúfolódik velem ez a macska! Az előbb ásított akkorát, hogy a manduláját is láttam...Most pedig komoly képpel néz, de a nyelve látszik! Mulatságos látvány...hát, igen! Egyenlőre ő van, "aki" felvidít, törlészkedik, hozzámbújik. Igencsak a fejemre nőtt, őkegyelmessége

A Zoltánoknak pedig, boldog névnapot!

Csatolt kép:

"...a mostani telihold olyan embert sodorhat eléd, akit már ismerhetsz, de eddig nem volt módotok hosszabban beszélgetni. Ne a szerelem legyen a célod, hiszen az nem szándék kérdése. Az is fontos, hogy ne fuss előre időben! Maradj a jelenben és csak arra koncentrálj."

Úgy legyen!

Bár, más egyéb dolgok is foglalkoztatnak. Miután fiam megkapta a "behívóját", bizonyos felvételi elbeszélgetésekre, azon gondolkodám, hogyan is oldjam meg az utaztatását...megpróbálok beszervezni egy-két ismerőst, talán könnyebben megy a dolog, ha nemcsak én "szórakoztatom" őuraságát..vagy megvehetem a körülöttünk lévő összes helyjegyet...

Zenza, ha olvasol, mindjárt küldöm az információt

Kellemes pihenést, jó éjt!

...hazafelé jövet, csak úgy, felnéztem az égboltra..valami csoda...tisztán, kivehetően a csillagképek Szóltam Kiskovácsnak, nézze meg ő is..persze, nála nem váltott ki olyan hatást. Tudom, hogy nála másképp működnek a dolgok, mégsem mulasztom el felhívni a figyelmét, ha valami szépet látok...így szoktam meg...nekem csoda, ha a harkály közelébe kerülhetek, vagy egy denevér suhan el a fejem fölött...így vagyok összerakva
Később beléptem, nemcsak ide, "odaátra" is...és ott, olvastam vmit. Egy férfiú írt, netes tapasztalatairól, többek között, hogy vki magánéleti problémáira hivatkozva szakította meg az ismeretséget. Az írásából úgy tűnt, nemigazán hiszi el, s inkább mondta volna meg az illető nőnemű, hogy nem őt keresi.

Eszembe jutott, egy régi történet. Valamikor, én is így tettem. Azt gondoltam, mi a fenének regisztráltam, amikor túl sok a megoldandó feladatom. Úgy láttam tisztességesnek, ha visszalépek. Ezt meg is mondtam, de azt is közöltem, nincs ellene kifogásom, mint férfi ellen. Néhány nap múlva, megbántam, hogy kimondtam a nem-et. Persze, már késő volt...
Tehát, az őszinteséggel semmire nem mentem. Ez később is beigazolódott, az eltelt évek alatt.
Azt el kell ismerni, ha valóban akartak volna, mint nőt és mint személyiséget, akkor másképp alakulhatott volna minden. Aztán összeraktam dolgokat, történéseket, információkat és bizony, saját - nem mindig kellemes tapasztalatokat - és el kellett fogadnom, hogy az érdeklődés irányomba, nyilván csak egy futó kapcsolatig terjedhetett volna.

Aztán maradtam a neten..időnként beleunva, megszakítva az ittlétet...hát, én ilyen vagyok. Amikor elegem van, törlöm magam, később - esetleg - visszajövök.

Na, a természetemet nem tudtam megváltoztatni...maradtam az őszinteségnél, ami bizony továbbra sem hozta meg a kívánt eredményt..
A sok megkeresésből - mert arra azért nem lehetett panaszom, de nyilvánvalóan ez a fotóknak szólt, különösen egynek (kalapos)- nagyon ritkán, felcsillant a remény, hogy talán....de, mégsem. Egészen tavaly őszig....hát, azt gondolom, ebben a esetben már én voltam türelmetlen...és persze, jelek itt is voltak...

Szóval, megedződik az ember, egy idő után...hát, ha két-három évente bukkan fel közelemben a potenciális nagy "Ő" - és nemcsak itt csépelem a klaviatúrán -, akkor most várhatok...meddig is?....hát, egy új családról, már le kell mondanom.
Igaz is..törődjek a meglévővel...végre alszik..feszültebb volt ma is...telihold-hatás...

Kellemes pihenést!

Mostanság jártam Kyránál...hát, én nem fiatalodtam, egy napot sem...sőt! Még a fejem is megfájdult, reggel..nem értettem, hogy mitől. Aztán estefelé az utcán éreztem, hogy igencsak hideg van...
Erről jut eszembe: nemrég visszamentem "odaátra"...kaptam ajándékot az oldaltól, így betekintést nyertem azok lapjaiba, akik megtiszteltek látogatásukkal..az egyik lapon olvastam: "az ideális nő keveset beszél, jól főz és ritkán fáj a feje" Az illető uraság odaírta, hogy ő az utolsóra tart igényt, a többit meg lehet beszélni....

Kellemes pihenést!

Csatolt kép:

Tüsszögésmentes, szép estét!

Lassacskán alakulok, de még nem az igazi...Valamit kezdenem kell magammmal, mert ahogy a nóta is mondja: "Nekem olyan asszony kell, ha beteg is kelljen fel..."...vagyis az uraknak mosolygós, vidám, mindig tettrekész asszonyságra van szükségük...hát, ezt néha, baromi nehéz megvalósítani.."Egyedül nem megy..."...hmmm..sorra jutnak eszembe a nóták...
Miért is?...olvastam Joneska sorait és sok minden jutott eszembe. Néha úgy érzem, írni kellene, de azt is tudom, sokan nem értenék meg..."zárt világ" a miénk..azaz, a fiamé....Azt viszont tudom, ha lehetőségünk lett volna egy teljes családra, minden másképp alakul...hisz' tapasztalom, ha velünk van, "fogadott" lánykám...majdnem normális családként funkcionálunk, pár napig...(mer'ugye, az apa, mégiscsak, hiányzik...)..no, de aminek nincs értelme, annak nincs...ez van, jelenleg.
Egyébként nem tudom, mi történt..összebeszéltek ezek a gyerekek, pedig nem is találkoztak..fiamnak is és a lánykának is fáj a foga...

Most pedig, megyek, mert kártyázni kell..most jelentette be Kiskovács, hogy van még kettő percem..

Csatolt kép:

Csatolt kép:

...gyönyörű kisfiú...sötétszőke haj, angyali arcocska. Nagycsoportos óvodás. Anyja mellett ül, a villamoson. Velük szemben - nagy valószínűséggel - hajléktalan férfi. Ő is felfigyel a gyermekre...elindul a kommunikáció. Az anya időnkét mosolyog, nem tilt, de nem is bátorítja a gyereket...és ő, csak csacsog..

- Miért nincs fogad? - kérdezi a kisfiú.
- Tudod, én már öreg bácsi vagyok.
A gyerek félrehajtott fejjel kérdez tovább: - A szemeddel mi történt? Beteg?...
A villamos zaja többször elnyeli a választ, nem ér el minden szó hozzám. Amit hallok, hogy a férfinek is vannak fiai..és unokája is. Sok minden szóba kerül, ha jól értettem, még a versek is. Talán azt mondja, ha velem lennél, olvasnék neked verseket...

A kisfiú elmélyülten figyeli a férfit: - Te nem szoktál minden nap mosakodni? A választ elnyeli a zaj, de úgy vélem, konkrét felelet erre nem volt...valami mást mondhatott..

Figyelem az emberek reakcióit: közelben két idősebb asszony. Látszik, hogy figyelik a diskurzust, de egyebet nem látok. A közelben lévő férfi is figyel, hiszen egy ilyen beszélgetést nem lehet, csak úgy, figyelmen kívül hagyni. De, arcizma sem rezdül.
Én nem tudom megállni, mosolygás nélkül. A gyerek, naiv őszinteségével elragadó.

Közeledik a Városháztér. A férfi feláll és indul az ajtó felé.
- Viszontlátásra! Holnap találkozunk...mondja a kisfiú..
gondolom, ahogy hallja, látja a felnőttektől.

Kellemes napot!

Csatolt kép:

....elmúlik lassan, ez a nap is..olvasom Ges írását..innen is gratulálok neki!

..tegnap nem voltam a helyzet magaslatán, egészségügy szempontjából...így most jár a mosógép és igyekszem csökkenteni a restanciámat. Közben eszembe jutott vmi..visszamegyek az időbe, úgy harminc esztendőt..."Reszket a bokor, mert..."...kaptam a levelet, mely Petőfit idézte...a válaszom, ennyi volt: "ezerszer, Ági"...bizony, jó dolog szerelmesnek lenni

..délután, szokásos szülői látogatáson voltunk. Jó ideje, már nem kérdezik, mi van a magánélettel...Beszélgetünk, aztán Apa, megjegyzi: mennyi magányos férfi van itten mostanság..olyan, negyvenesformák! És nem jár hozzájuk, nő!!...
Mama rákontráz: "és még jól is néznek ki!"
...hűha, miket figyelnek meg a szüleim! Mondom nekik, hogy manapság nem a nők járnak a férfihoz, fordítva történik...már ha megtörténik, egyáltalán..Erről aztán, megint eszembe jut vmi..."Leugorjak hozzád?"...ugye, ez nekem, mint nőnek szólt...vagy:"Majd, ha eljössz hozzám..."....hmmmm...ugyan melyikük lehetett volna, az igazi?? Aki hozzám akart jönni, vagy aki meginvitált magához??...Úgy tűnik, ez már örök rejtély marad...
Az említettekkel, semmilyen kapcsolatom nem volt...

...és boldog névnapot..a Bálintoknak!

..nemrég kaptam vmit, megosztom a nagyérdeművel

"A kutya egy nap addig kergeti a pillangókat, amíg azt veszi észre, hogy eltévedt. Bóklászik erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszercsak látja, hogy egy leopárd rohan felé, láthatóan azért, hogy megegye.
Az öreg kutya, azt gondolja: "Jajjajj! Most igazán szarban vagyok!"
Észrevesz a közelében néhány csontmaradványt valami dögből, gyorsan elkezdi rágni a csontokat, hátat fordítva a közeledő leopárdnak.
Amikor az már majdnem ráugrik, a vén kutya felkiált: "Ez a leopárd igazán finom volt! Vajon találok még egyet?"
Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogja az ugrást, rémülettel néz a kutyára és gyorsan elhordja az irháját.
"Húúú - sóhajt a leopárd - ez meleg volt. Ez a vén kutya majdnem elkapott."
Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról, arra gondol, hogy hasznot húzhat abból amit tud, és kialkudhat valami védelmet a leopárdtól.
Utánairamodik, de az öreg kutya, amikor látja teljes sebességgel a leopárd felé futni, rájön, hogy valami ravaszság történik.
A majom utoléri a leopárdot, elárulja neki a kutya cselét és alkut ajánl.
Az ifjú leopárd feldühödik, hogy rászedték. "Ide gyere majom, ugorj a hátamra és meglátod hogy jár, aki be akar csapni."
Az öreg kutya látja a felé rohanó leopárdot, a majommal a hátán és nyugtalankodik. "Na most mit csináljak?" Ám menekülés helyett újra leül, háttal a támadóknak és ismét úgy tesz, mintha nem látta volna őket. Mihelyt hallótávolságba érnek, felkiált:
"Hol van már az a hülye majom? Már egy órája elküldtem, hogy hozzon egy másik leopárdot."

Tanulság: soha ne nevesd ki az öregeket.
A kor és a finesz végül mindig legyőzi az erőt és a fiatalságot. A szellem és a ravaszság csak a korral és a tapasztalattal nő meg.


Persze, más egyéb is leszűrhető a fenti történetből..kinek-kinek mi...

(Ezen az oldalakon is vannak ám, "fineszes" uraságok...no, persze, hölgyek is, minden bizonnyal..)

Kellemes délutánt!

...mostanában nem írok...jeleztem is, nemrég...azért "odaát" írtam vmit. Néha én is részesülök némely igencsak furcsa ismerkedési szokásokkal megáldott emberek megkereséseiben...aztán asszony legyen a talpán, ha vki finoman szeretne fogalmazni...(nem közönséges hangvételű levél volt, de az uraság stílusa nem nekem való, az biztos...a naplója sem győzött meg...sőt...azt gondolom, nem fogom olvasni..igaz, eddig se tettem, most csak a kíváncsiság sarkallt, milyen lehet a jelleme..vagy éppen, mit is szeretne mutatni...)
..hát, erről ennyit...

Már megint, nagyon hideg van...Kiskovács ismét renitenskedett, ebből tudhattam volna, hogy hidegfront van...most már éreztem, hogy kimentem a teraszra...mert, hogy baglyot játszom, már megint...de, csak eddig..vár az ágy..

Jó éjt!