Blogok / [VIP] kéknefelejcs. / GONDOLATOK

MIATTAD…
Ezt a verset egy ismerősömtől kértem el, mert nagyon megtetszett. Szerintetek milyen?

Miattad suhan, siklik a hajó
Miattad van minden, mi jó
Miattad rügyezik az ág,
Miattad nyílik a virág
Miattad van sok téli este
Miattad vagyok én, ki szerelmed kereste
Miattad van a reggel, az éjszaka
Miattad van a kéjnek illata
Miattad van a küzdelem, az esély, a harc
Miattad simul ki reggelre az arc
Miattad lehet még a nőkben hinni
Miattad kell a remény poharából inni
Miattad van a sok-sok türelem
Miattad van a vágy, ha tested ölelem
Miattad van a kör, az egyenes, a négyzet
Miattad van ez a fura, felemelő érzet
Miattad van ez a belső melegítő érzés
Miattad van az erotikus légzés
Miattad tör utat az értelem
Miattad izzik, simogat az érzelem
Miattad van a kéj, a gyönyör, a mámor,
Miattad lő nyilával Ámor
Miattad ez az érzés már nem névtelen
Miattad, Benned mára már nem kétkedem
Miattad jön a tél után a tavasz
Miattad vagyok néha szégyenlős kamasz
Miattad van varázsa a mának,
Miattad a hétköznapok ünnepekké válnak
Miattad van folyó, hely és síkság
Miattad van derű, jókedv, vígság
Miattad dobog a szív, jár az ész
Miattad a bánat lassan ködbe vész
Miattad az életet a csoda átjárja
Miattad a csodát az élet táplálja
Miattad van a vonzódás, a lendület,
Miattad a szobácskád elsőrendű lett
Miattad a holnap elűzi a mát
Miattad lesz jövőnk a múlton át
Miattad a szerelem egy édes belső kényszer
Miattad a tűz lobogni merészel
Miattad a gyönyör szárnyakat kap éjjel
Testünk egymáshoz ér forró szenvedéllyel
Miattad a szellem néha testet ölt
Miattad a szerelem a vágy ölébe dőlt
Miattad a magány alkonyodni látszik
Miattad az alkonyat magányossá válik
Miattad állandó, kortalan a szépség
Miattad sző álmot ma is a reménység
Miattad az öröm mindig többre vágyik
Miattad a bánat lassan elvirágzik
Miattad a távol egyre közelebb jut
Miattad az álom a valóságba fut
Miattad a rózsa kinövi a bokrot,
Miattad alkot majd esküvői csokrot
Miattad a mosoly a test belső fénye
Miattad a szerelem az élet reménye
Miattad a zord tél csak kabátba bújt nyár
Miattad a szerelmünk többet ér ma már
Miattad a fény nem halványulhat el
Miattad a parázs tüzet gyújt ha kell
Miattad van e pár sor, ötlet
Miattad a szívem egyszer már törött lett
Miattad Hozzád szólt a vers százszor,
Miattad folytatódik majd egyszer máshol.

KINCS
Kincs a barát, akivel sok mindent megtudsz beszélni,
ha valami nyomja lelkedet.
Elég ha ránézel, minden gondod látod elszállni,
s mikor oly sok év után látod elmenni, szíved meg tudna szakadni, mert megérzi közelgő hiányát.
Láttad minden nap, hol élőben, néha másképp, láttad élete minden egyes fájdalmát elveszni, el sem hitted, hogy el fog hagyni, búcsúzással vagy anélkül, de új útra fog kelni.
Jó pár év után nehéz elbúcsúzni, könnyek nélkül ezt lehetetlen átélni, megélni.
Mit tudnál neki ebben a pillanatban mondani?
Boldogságot kívánsz, szeretetet adsz, mint mindig, oly sok mindent szeretnél mondani, de szavakra nem tudsz találni, hisz tudod, ezekkel el kellene búcsúzni.
Te is látod, netán elképzeled, hogy arcáról lehull egy könnycsepp, ebből is látod, érzed, ő sem akar elhagyni.
Ha nem is fogjátok egymást soha többé látni, szívetekben minden ott lesz sok-sok emlék és élmény, amely erre a barátra fog emlékeztetni.
Őrzöd a szálat egy életen át, mert lelkedben mély nyomot hagyott.

MEGCSÖMÖRLÖTT VILÁG
Nagyon sok olyan embert látok a környezetemben, akik már nem látják életük szebbik felét.
Megfáradtak, megcsömörlöttek, nem érdekli őket semmi, csak a szürke hétköznapok.
Próbálnánk nekik segíteni, de mindhiába, nem lehet őket kimozdítani a holtpontról.
Nem látják maguk körül a jó barátokat, nem veszik észre a szépségeket, szinte minden megsavanyodott körülöttük.
Kritizálnak, mindenből a negatívumot szűrik ki, szinte rányomják hangulatukat a körülöttük élőkre is.
Vajon mivel tudnánk nekik segíteni?
Először talán maguknak kellene szembenézniük önmagukkal!
Addig amíg önmagukkal nincsenek tisztában, hiába várják másoktól a segítséget.

KELL
Kell az otthon, ahol átölel a szeretet gyengéd karja.
Kell a család, aki válaszol a mosolyodra.
Kellenek a barátok, kik melletted állnak, hogy jobban tudj örülni a világnak.
Mindig kell valaki, aki el nem taszít soha, akinek mindig őszinte a mosolya.
Kellenek a vidáman csillogó szempárok, amelyek szinte csalogatják a boldogságot.
Lépjél hát, mindig csak előre, gondolj egyfolytában a szebb jövőre!
Míg van ember, ki megfogja a kezed, szíved - lelked addig nyugodt lehet.

NEM HITTEM VOLNA...
Nagyon szép gondolatok, tovább adom nektek!

Nem hittem volna, hogy eljön ez a nap,
mikor más valakiben látom magamat.
Ugyanaz a jókedv, ugyanaz az érzés,
Vajon mi különbözik, ez itt a kérdés.
Ugyanaz a múlt és ugyanaz a jelen,
Talán ezért fontos ez ennyire nekem.
Ugyanaz az élet, ugyanaz az álom,
Hogy ritkán látlak, csak azt sajnálom.
Ugyanaz a szíved, ugyanaz a lelked,
És örömödet is ugyanabban leled.
Ugyanazt szeretjük, ugyanazt hibáztuk,
De azért vagyunk, hogy egymásra vigyázzunk!

ELLENTMONDÁS
Vannak emberek, akik a környezetükben példás családi életet élnek, boldog családapák, családanyák, nevelgetik szépen csemetéiket.
Persze gyakran ez csak a látszat.
Kikerülve, környezetükből mássá vállnak.
Felszabadulnak, mint a szárnyukra engedett kismadarak, úgy tesznek, mintha senkihez nem tartoznának, flörtölnek, pasiznak és csajoznak, mintha ez egy teljesen más életük lenne.
Bizonyos idő után pedig visszatérnek mindennapi családi életükbe.
Érdekes nem?
Még a körön kívül vannak, addig övéké a világ, tarolnak embereken, érzéseken, minden kívülálló embertől elvárják,
hogy a hódítás joga csak az övék legyen, mert azt vallják, ez jár nekik.
Csak magukkal foglalkoznak, önzőek és gátlástalanok.
Nincs itt valami gond?
De van!
Ők a szeretetéhes, szeretetre vágyó emberek, akik a szeretet apró szikráiért is képesek bármit megtenni, s miközben ezt teszik tompulnak érzékeik, elszakadnak a valóságtól, s egy teljesen torz világba menekülnek.
Észre sem veszik mit tesznek maguk körül, gyermekes, olykor nevetséges viselkedésükkel eltávolodásra késztetik barátaikat.
Ezek az emberek önbizalomhiányban szenvednek, menekülnek saját maguk és életük elől.
Vigyázz, ne lépj ingoványos terepre!

AZ ÉLET VONATA
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel.
Sajnos a valóság más. Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat.
Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra.
Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket.
Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást.
Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során.
Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon.
Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után…
Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket…
Lehetnek olyanok akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak. Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon.
Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba.
De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt.
Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással… és visszafordulni soha sem lehet. Tegyük tehát a lehető legjobbá utazásunkat.
Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait…
Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre.
Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.
Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról aki közvetlen mellettünk foglal helyet.
Úgy érzem vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból… Azt hiszem, igen.
Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas.
A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz.
De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik…
Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni.
Barátaim,
tegyünk úgy hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást.
Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni magunk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban.
Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok Jó utazást!

IGAZ BARÁT
Élni az életet minden gond nélkül, lehetetlen !
Vannak percek,órák,napot,mikor az ember tehetetlen !
Nem tudja mit tegyen,mire lépjen, vagy lépjen-e ?
Nem tudja, hogy lesz-e valaki,
a nehéz pillantaban mellette .
Amikor saját erejével nem tud segiteni magán !
Mikor senki más nem maradt neki, csak a magány !
Bizzik abban, hogy ennek ideje sosem jön el !
Reméli, mindig itt lesz az,
akit igaz barátnak tekint .
Mert egy igaz Barát az élethez kell !
Az neked lesz akkor is, mikor más régen nincs !
Ő akkor jön, mikor mindenki más elmegy,
És tudod, hogy minden hibáddal együtt szeret !
Hiszen Ő figyelmeztet arra, hogy az arcod maszatos !
Egyszóval egy igaz Barát az életben
kimondhatatlanul FONTOS !

A SZERETETRŐL
A szeretet nem puszta időtöltés, nem csak a mindennapokból kiemelő futó érzelem.
Sokkal több!
A szeretet több a szórakozásnál és az élvezetnél, az örömnél és vidámságnál.
A szeretet életünkben a legszebb és a legnehezebb, ám egyben a legfontosabb érzés.
Szeretet nélkül a világ összeomlik, lesüpped.
Napjainkban, amikor az emberek között rengeteg ridegséget és szívtelenséget tapasztalunk, a szeretet erénye sokkal szükségesebb, mint bármikor.
Sorsfordító lehet világunkban, ahol az emberek inkább egymás nélkül és egymás ellen élnek inkább, minthogy egymásnak és egymásért élnének!

BEGUBÓZÁS
Szerinted jó ha begubózunk?
Bár vannak események, amelyek után arra vágyunk, hogy elbújjunk a föld másik féltekén, senki ne zavarjon, ne csörögjön óránként a telefonunk.
Valahogy mégsem maradhatunk örökre ott?
Nem hiányoznának a barátok?
Nem hiányozna a szerelem?
Nem hiányozna a nyüzsgés?
Egy darabig biztosan jól esne a magány, de egy idő után már kívánnánk a társaságot.
Te se gubózz be a problémáid elől, ne vonulj el, hisz az nem old meg semmit.
Nézz szembe velük, próbáld meg megoldani őket, légy kicsit bátrabb, s vállald tetteidet, önmagadat!

MUNKA
Érdekes manapság a hozzáállás a munkához.
Van aki szívesen, szívvel-lélekkel dolgozik, van aki már kifelé néz, s nem szívesen tesz új dolgokat, hanem hajtaná az időt előre, már kifelé kacsingat, s úgy gondolja neki már semmit nem kell tennie.
Az ilyen paszív emberek nagyon visszatudják húzni a többieket.
Aki pedig még lélekkel vagy hittel dolgozik, azt kinézik, megszólják, pedig igazából mindenki így kezdte.
Hová lett a munka becsülete?
Miért érdemel megszólást az, aki még tenni akar?
Remélem vagyunk még elegen, akik komolyan gondolják tennivalóikat, s hisznek a munka fontosságában.

GYŰLÖLET
Ismét találkoztam ezzel a fogalommal, bár érthetetlen számomra, hogy van ember, aki ezt érzi.
Akinek gyűlölet él a lelkében, az vagy felületesen ismeri a másikat, vagy csalódott valakiben, vagy nem tudja elfogadni valamilyen okból.
Téged gyűlölt már valaki?
Én nem tudok gyűlölni, elfogadok mindenkit olyannak amilyen, s igyekszem megismerni.
Érdekes érzés lenne számomra, ha tudnám, hogy gyűlölnek.
Keresném magamban az okokat, s nem érteném, hogy hogyan juthat el valaki odáig, hogy gyűlöli embertársát.
Vagy nem meri vele tisztázni a történteket, vagy nem meri vállalni önmagát, vagy elhamarkodottan ítél, meg sem hallgatva a másikat, vagy lehet, hogy rosszul értelmezett, félreértett valamit, egy gesztust, egy pillantást, egy mosolyt, egy szót, egy mondatot.
Járj utána a dolgoknak, mielőtt gyűlölni kezdenél valakit.
Helyzetek persze mindig lennének, hogy gyűlölködhetnénk, ennek inkább más emberek örülnének.
S ki tudja?!
Volt már rá példa, hogy kívülálló emberek gerjesztettek gyűlöletet azért, hogy két ember ne lehessen boldog.
Ugye te nem tartozol ezeknek az embereknek a körébe?

GYÖNYÖRŰ AZ ÉLET
Gyönyörű az élet, bár néha nem értjük.
Vannak percei, amelyeket úgy gondoljuk, hogy nem kellene megélnünk.
Mi tehetünk róla?
Lehet, hogy igen, de sok mindenről szerintem nem!
Életünk sokféle volt, volt benne szép, varázslatos, emlékezetes, pokoli, gyötrelmes, néha iszonyatos, elgondolkodtató.
Kaptunk benne vágyat, szeretetet, álmot, néha elfeledtük az összes valóságot, gondot!
Sokszor volt fájó, gonosz, csúfos az egész, de bízzunk benne, hogy most a rossz a múlt ködébe vész.
Most talán már jó lesz, minden pillanat, valóra válhatnak gondolataink, álmaink, vágyaink, s mindezek által önmagunk is jobbá válik.
Így kell már lennie!
Nagyon így!
Elég volt a rosszból, a bánatból, a félelmekkel teli, pokoli napokból!
Nem vagyunk még idősek, még annyi minden várhat ránk!
Meg kellene élnünk a ránk váró csodákat!
Nem tudjuk, mi jön még, de szeretnénk élni,
boldogan, vidáman, örömmel teli szívvel a szépeket megérni, s valamikor gyermekeinknek is elmesélni.

TÖKÉLETES
Most olvastam egy szimpatikus bemutatkozást.
Tetszett, mert én sem vagyok tökéletes
Nem is szeretnék az lenni.
Emberben még nem találkoztam tökéletessel, de talán ezért is vagyunk ilyen sokszínűek, mások, egyediek és megismételhetetlenek.
Léteznek olyan emberek, akiknek igezán jól áll a tökéletlenség.
Aranyosak, bájosak, vonzóak lesznek tőle.
Miért van az, hogy mégis sokan a tökéletesre törekszenek?
Talán megszólal maximalista énjük?
Elvárásaik vannak magukkal szemben, amit úgysem érnek el?
Vagy talán másokban keresik a tökéleteset?
Ha mindenképpen találkozni szeretnél valami tökéletessel, akkor hajolj le az első kisvirághoz és ne szégyelj gyönyörködni benne!

KÜLDEMÉNY
Ma kaptam egy kis küldeményt.
Meglepett, mert éjszaka érkezett, s nemtudom ki küldte.
Kaptam egy őrzőt, aki azóta is világít nekem.
Megőrzöm, a küldőnek biztosan megvolt az oka, hogy névtelen maradt, talán nem meri felvállalni önmagát.
Vagy egyszerűen csak megakart lepni, hogy segítsen?
Az is elképzelhető.
Mindenesetre köszönöm, hogy gondolt rám, s hogy örömet szeretett volna okozni nekem.
Ígérem őrizni fogom, egyszer csak eljön majd a pillanat, hogy megtudhatom ki volt az éjszaka túloldalán.
Fénnyel él az ember, mert világít a lélek,
hasonló szeretettel legyen fényem Veled!

PÖRGÉS
Minden napunk rohanás, alig van időnk pihenni.
Ha lenne is találunk magunknak tennivalót, pedig néha valóban megkellene állnunk és nem foglalkozni semmivel és senkivel.
De rohanunk a munkába, a boltba, az óvodába vagy iskolába, majd haza.
Zakatol a fejünk a sok gondolattól, hogy mi vár még ránk.
Pedig ami ránk vár, azt nem oldja meg helyettünk senki.
Csak mi!
Oszd be az időt, mert az lehet barát, de az ellenséged is.
Hagyj időt magadra, az élet szebbik perceire!

CSÖMÖR
Gyakran érezzük azt, hogy megcsömörlünk dolgoktól, nincs kedvünk senkihez és semmihez.
Ilyenkor leginkább azt a megoldást választjuk, hogy bebújunk a négy fal közé.
Unjuk a körülöttünk lévő világot, a rohanó mindennapokat és a siránkozó embereket.
Pedig nem jól tesszük, ha visszahúzódunk.
Ilyenkor kell kilépni a négy fal közül, kimenni a szabadba, vagy új közösségeket, tevékenységeket keresni.
Ismerkedni új arcokkal, szemlélődni a világ csodáiban, szépségeiben.
Tedd le éppen amivel foglalkozol, s irány az élet!!!

REMÉNY
A vérvörös alkony belepi a hegyet és völgyet,
fenyvest, sziklát, s magányos tölgyet.
A vér lassan lefolyik a horizont peremén,
Majd feltűnnek a csillagok az éjszaka egén.
Álomra hajtja álmos fejét a gabona, s a vetemény
Megnyugszik lassan minden élőlény.
De van, ki éppen ilyenkor ébrede,
Tudja jól, itt az ő ideje.
Az éjszaka teremtényei indulnak vadászni,
Ha a Nap van az égen, őket sosem látni.
És van, kinek a nappal az éjjele,
De ilyenkor az álom mégsem játszik vele.
Kit fojtogatnak gyilkos gondolatai,
De jajveszékelését mégsem hallani.
Sokan vagyunk, kiknek a sors nem értelmezte létét,
S bármennyire kívánja, fájó lelke sosem nyer békét.
Bolyongunk, mint félholt lelkek,
Kik megnyugvást sosem lelnek.
Tudomást nem vesz senki rólunk,
Senki nem segít megoldani gondunk.
Sorsunk ez, mit kimondtak ránk,
De ne engedjük, hogy ez legyen fejfánk!
Talán még eljön életünk hajnala,
S harsányan zeng majd életünk dala.
Akkor majd visszanézünk,
Láthatjuk, hatott reményünk.
Fájdalom már nem kell nékünk,
Békében, boldogan élünk!

SZITUÁCIÓK
Döbbenetes, hogy szituációkban mennyire megismerhetőek az emberek.
Kiderül segítőkészek, udvariasak, leleményesek-e, kiderül, hogy valóban olyanok-e, mint ahogy megismertük őket.
Kitartanak-e mellettünk a problémákban, vagy saját érdekeik és egyéniségük kerül előtérbe.
Számíthatunk-e rájuk, vagy szégyenkezünk mellettük.
Kapunk figyelmességet vagy sem, eltudnak-e fogadni olyannak, amilyenek vagyunk, vagy taposni akarnak rajtunk olyan szituációban, amelyben mi lettünk a jobbak.
Döbbenetes, mennyire nem tudnak örülni mások sikerének, mennyire előtérbe helyezik magukat, ha barátjuk, barátnőjük kerül a középpontba.
Sok mindenen el kell gondolkodnunk, s változtatnunk!
Meg kell tanulnunk értékelni embertársainkat, s a szituációk sokaságában eszerint kellene viselkednünk is!