HOGY MI A BOLDOGSÁG?
Hogy mi a boldogság? Most elmesélem,
Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen.
Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire,
Figyelj a lelkednek rezdülésire.
A boldogság ott mélyen, tebenned van,
Most szunnyad éppen, némán és hangtalan.
Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág,
Ébredő fény, melytől más lesz a világ.
Boldogság, amikor másnak adni tudsz,
Ha békét hozol, nem szörnyű háborút.
Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér,
Megosztod, ha asztalodon van kenyér.
Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek,
Letörlöd az érted hullott könnyeket.
Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát,
Egy versben, egy dalban, ott a boldogság
A boldogságért néha szenvedni kell,
Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj!
Engedned kell, hogy szívedet mossa át,
S kezedet megfogja egy igaz barát.
Ne félj attól, hogy most talán sírni kell,
Szívedből lassan eltűnik a teher.
Hallgasd szívverésed friss, új dallamát,
Kicsiny csoda, de ez már a boldogság.

LÉLEK
A te lelkednek különleges küldetése van.
A lelked ennek a legmesszebbmenőkig tudatában van.
A lélek vagy, ami korlátlan, végtelenül erős, dacol a térrel és az idővel.
Van-e a lelkednek különleges küldetése?
Igen.
Küldetésed a szíved legmélyebb rejtekében van, és ott kell megtalálnod és beteljesítened.
Nem lehet rá külső mód, hogy küldetésedet teljesítsd.
Különleges küldetésed benned rejlik.
Keress belül.
Meditálj belül.
Fel fogod fedezni küldetésedet.
Amikor a lélek fényén keresztül látunk, az mindig örömérzéssel jár?
Igen, ez mindig a belső öröm érzésével jár, és ez az öröm gyakran könnyek hullatása formájában fejeződik ki.
Ez a könnyhullajtás a lélek gyönyörének külső kifejeződése, és semmi köze sincs az emberi bánathoz, szomorúsághoz vagy kudarchoz.

TÜRELEM
A türelem erény.
Manapság hiányzik az emberekből, el is hanyagoljuk ezt a képességünket.
Az élet viharait a türelem által élhetjük túl.
Ahhoz, hogy elérjük álmainkat, céljainkat, hogy béke és nyugalom vegyen minket körül, sokszor türelmesnek kellene lennünk.
A türelmesség erényét megkell tanulnunk, kikell nevelnünk magunkban.
Saját kincsünk, bölcsességünk, békénk és győzelmünk.
Hosszú folyamat, idő kérdése, hogy kialakuljon bennünk.
Talán azt érezzük, hogy készek vagyunk, de tudnunk kell, hogy teljes lényünk egészében nem áll készen.
Éreznünk kell, hogy a türelem nem valami passzív dolog.
Ellenkezőleg, valami dinamikus.
A türelemben fejlesztjük belső akaraterőnket.
Igaz, hogy ha van akaraterőnk, könnyen fejleszthetünk türelmet.
De éppennyire igaz az is, hogy ha van türelmünk, belső akaraterőnk különleges módon magától kifejlődik.
Légy türelmes, s az idő hamarosan Neked dolgozik.

KÜLÖNÖS
Annyian keresünk itt egy társat.
De valahogy az itt lévők többsége elfeledte, hogy mit is jelent a társ - szó.
Összetévesztik az alkalmi partnerrel, kalanddal, légyott-tal.
Csodálkoznak, ha az ember nemet mond egy-egy megkeresésnek, meglepi őket az őszinteség, valahogy mindenkit beállítanak azok sorába, akik könnyen kaphatóak bármire.
Kedves Ittlévők!
Van aki még társra vágyik!
Ne tessék csodálkozni rajta, s ne tessék egy kalap alá vonni őket bárkivel.
Igen, még létezik szerelem, s a hozzá vezető utat is gondolhatjuk másképp!
Sikeres keresgélést mindenkinek!

NÉHA
Néha elég egy emberi szó, egy jócselekedet, hogy azon embertársainknak segítsünk, akik életük legmélyén próbálkoznak felállni.
Szavaink, figyelmünk, cselekedeteink elegek ahhoz, hogy túléljék lelki vívódásaikat, felálljanak és emelt fővel, kitörve a melankólia és depresszió hálójából továbblépjenek.
Ezeken az embereken gyakran észre sem vesszük, hogy gondjaik, fájdalmaik, lelki sérülésük van.
Magukba fojtják gondjaikat, megpróbálnak megfelelni a külső világ elvárásainak, de eközben felőrlődnek energiáik, s elgyengülnek.
Figyeljünk oda ezekre az emberekre, mert lehet, hogy közelebb vannak hozzánk, mint gondolnánk.

CSODA
Csoda lenne, ha egyszer azt kapnánk, amit megérdemlünk!
Csoda lenne, ha tisztán és becsületesen állnánk dolgokhoz.
Csoda lenne, ha segítenénk embertársainknak.
Csoda lenne, ha megújulna a világ.
Csoda lenne, ha kapnánk egy jelet.
Csoda lenne, ha előre néznénk.
Csoda lenne, ha elfogadnánk a másikat.
Csoda lenne, ha megtörténne a csoda!

MÁSODPERCEK VAGY ÉVEK
Élj a másodperceknek, ha lehet a perceknek, de kérd az órákat, és ha jó vagy megkaphatod napokban.
Élj, azért ami van közöttünk, és még nőhet, de közben óvd, hogy ne sérüljön és évek múltán se végződjön.
Élj a rövid időkért, ha lehet a szép érintésért, de kérd, hogy ne engedjek, és ha jó vagy megkaphatod egy pillanatban.
Sokaknak nincsenek másodpercek, sem percek, de órákat se kérhetnek, és soha nem kapják meg napokban.
Nem élhetnek, azért ami egymás között lehetne, még nőhetne, és nincs mit óvniuk, hogy ne sérüljön vagy múljon el.
Nem tudnak élni a rövid időkért, a szép érintésért, nem kérhetik, hogy ne engedjék el őket, és nem kapják meg, ha jók sem, egy pillanatban.
Én élnék a másodperceknek, ha lehet a perceknek, de kérem az órákat, és ha jó vagyok, megkapom napokban?
Élnék, azért ami lehetne közöttünk, és még nőhetne, de közben óvnám, hogy ne sérüljön és évek múltán se végződjön.
Élek a rövid időkért, ha lehet a szép érintésért, kérlek, hogy ne engedhessek, és ha jó vagyok, megkapom egy pillanatban?
Másodpercek, percek, vagy órák, netán napok, vagy évek?
Nem tudom. Nem tudjuk,
Szeretném, hogy legyen!
Szeretnéd, hogy legyen!
Szeretnénk, hogy legyünk?
Egyszerűen csak szeretnénk!
De van másodpercünk, van percünk, és órákat sem kell kérnünk, és ha jók vagyunk, megkapjuk napokban.
Jó élni azzal, ami van közöttünk, és mégis nőhet, de közben ketten kell óvnunk, hogy ne sérüljön és ezt az évek hálálják majd meg.
Szinte nincsenek rövid idők, rossz érintések, és nem kell kérni, hogy ne engedjünk, és mégis megkapjuk egy pillanatban, és tarthat éveken át.
/McCoy P. Leslie/

LÁTOGATÁS
Ma egy idős házaspárnál jártam.
Érdekes és tanulságos látogatás volt.
Nagyon régen élnek együtt, de még mindig él bennük a varázslat.
Érezni lehetett, hogy egymáshoz tartoznak, figyelnek egymásra, szeretik egymást.
Tiszteletben tartják egymás mondanivalóját, vannak közös élményeik.
Az arcukról tükröződött a nyugalom, egymás szeretete, a belső mosoly.
Jó lenne így élni sokunknak!
Elfogadni a másikat minden tulajdonságával együtt, örömet okozni a mindennapokban, apró figyelmeségekkel csodákat varázsolni a hétköznapok fergetegébe.

MEGERŐSÍTÉS
Mindenkinek vannak elkeseredett pillanatai, amikor középpontba kerül valamilyen oknál fogva, s mások figyelmét felkeltve elindít egy folyamatot.
A körülötte lévők vagy pozitívan vagy negatívan állnak hozzá ehhez a szituációhoz, vagy segítik az illetőt, vagy támadják.
Ezt mindenkinek fell kell vállalnia!
Érdekes módon előbb - utóbb mindig érkezik egy pozitív jel, megerősítés, hogy a bizonytalan helyzetekben merre menjünk, mit tegyünk.
Idő kérdése, s megoldódik minden.
Bár ennek a helyzetnek nem kellemes az alanyává válni, de türelemmel, önmagunk felvállalásával minden megoldódik.
S ha még ehhez külső megerősítés és jóindulatú segítség is társul, akkor nyert ügyünk van, s szépen minden a helyére kerül.

SOKSZÍNŰSÉG
A természet egyik legszebb jelensége a szivárvány, amely sok színben pompázik.
Az emberek is sokszínűek, vannak akik a szivárvány színei közül csak egyet öltenek magukra, s léteznek, akik két-három színben is pompáznak.
Mindig olyanná vállnak, amelyik színhez közel kerülnek.
Az érdekek, a haszon, a befolyásolhatóság, a pénz, a hatalom tartja őket mások mellett.
A világ felé egyszínben díszelegnek, de a helyzeteket felismerve mindig más-más felé bólogatnak.
Mást mondanak a gondolataik, mint a szájuk.
Mindenkinek azt mondják, amit hallani szeretnének.
Miért is nem lep meg ez a szivárvány játék?
Lehet jobb lenne mindenkinek, ha tiszták és fehérek maradnának!

MINDEN ALKALOMMAL
Minden alkalommal, amikor elindulsz otthonról, emeld fel a fejed, szívd tele a tüdőd levegővel, érezd a napfényt, mosolyogva nézz a szembejövők szemébe, és szívvel-lélekkel köszönts mindekit.
Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel.
Döntsd el mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé.
Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek.
Képzeld önmagadat annak a harmonikus, értékes, vidám, kreatív embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, a lelkedig mélyül.
A gondolatnak teremtő ereje van!
Őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét.
A gondolkozás, a lélek békéjének megteremtése, alkotás!!!
Minden jó dolognak a vágy a szülője, és midnen őszinte imádságot meghallgat az ég.
Olyanokká leszünk, válunk, amilyenekké szívünk mélyén lenni, válni szeretnénk.

BEFOLYÁSOLÁS
Sajnos igen sok ember hallgat mások véleményére.
Nincs kialakult véleményük dolgokról, vagy nem merik elmondani, közölni gondolataikat.
Mivel bizonytalanok, gyakran hallgatnak kívüllállók véleményére úgy, hogy nem is gondolkodnak el azon, hogy mit mondtak nekik.
Megingathatóak, gyorsan váltanak, dilemmáznak, csak akkor esnek kétségbe, ha kiderül, mégis az volt az igaz, amit először ők saját maguk gondoltak.
Az emberek többsége gyakran esik ebbe a hibába.
Fontos mások véleménye is, de tudd, te hogyan ismerted meg azt az embert akiről szó van, neked mi a véleményed arról a dologról, amiről épp beszélgettél.
Legyen saját véleményed és merd vállalni saját döntésedet, így mindenkinek jobb lesz!

A TIZEDIK
Jubiláltunk!
Már tíz éve dolgozunk egy kis, markáns csapattal, hogy elérjünk célokat, megvalósítsunk feladatokat.
Az eredményekhez vezető út göröngyös, tapasztalatokkal és élményekkel teli volt, sok-sok kitartást és türelmet igényelt.
Tizedik alkalommal rendeztük meg az itt élő közösség legnagyobb eseményét, amely ismét rengeteg embert vonzott hozzánk.
Jó volt látni őket, az itt felnövő tehetséges gyermekeket és fiatalokat, a mosolyukat, hogy jól érezték magukat.
A rendezvény után átgondoltam honnan indultunk és hová jutottunk.
Sok-sok emberi kapcsolatot éltem meg ez alatt az időszak alatt, voltak nehéz és könnyű napok, s alig akarom elhinni, hogy ez tíz év volt.
Köszönöm mindenkinek, aki segített ezt megélni!

ÖSSZEFOGÁS
Igen, még létezik!
Bár sokan nem hisznek már benne, azért van rá példa.
Nem kell figyelni a gáncsoskodókra, szőrszálhasogatókra!
Mindig voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akik nemtudják elfogadni, elviselni, ha tettrekész, vidám embereket látnak.
Viszont mindig voltak, vannak és lesznek ellenpéldák, akik együtt tesznek, alkotnak, akarnak közösségekért, emberekért, értékekért.
Csatlakozz hozzájuk, s meglátod nem bánod meg!
Csodás élményekben lesz részed!

ALKOTÁSOK
Minden emberben rejlik valami, amely élete során egyszercsak kikívánkozik belőle.
Kihozhatja ezt egy belső késztetés, egy élmény, egy érzés, egy kapcsolat, egy vágy.
Valamilyen formában előbújik lelkünkből.
Ki verset, novellát ír, más zenélni kezd, vagy dallamokkal színesíti kottaapírjait.
Mások a durva kőből faragnak csodát, ecsetszálak segítségével teszik teljessé színvilágukat, különleges alkotások készítésében lelik örömüket.
Bármi születik, maradandó lesz az utódok számára.
A legszebb alkotás viszont az ember.
Az emberi értelmet, lelket formálni a legszebb, de egyben legnehezebb alkotás.
Légy jó Mester, hogy utánad is maradjon érték az utókor, s utódaid számára!

HÉTKÖZNAPOK
Rohanunk, ide oda nézünk, rendületlenűl sietünk.
Nem merünk sehol megállni, sehova nézni, lassabban haladni.
Élünk, elmegyünk sokak mellett, rájuk sem nézünk.
Bezárkózottan haladunk, haladunk egy végzet felé,
nem akarjuk látni magunkat, de mindíg magunkat keressük másban.
Rohantunk, ide oda se néztünk, rendületlenűl siettünk,
bárhol meg akartunk állni, mindenhova nézni, gyorsabban haladni.
Szinte haldoklunk, sokak mellett megállunk, rájuk nézünk.
Már nyitottabban haladunk, haladunk egy cél felé.
Lassan látjuk magunkat, és megtaláljuk magunkban.
Már nem rohanunk, körbenézünk, látunk.
Emberek vesznek körül.
Emberek lettünk.
Megemberesedtünk.
Lejöttünk.
Megnyugodtunk.
Megszeretnek, mert vagyunk, mert másért itt vagyunk.
Rohanva, nézve lassan sietünk.
Érzünk, szeretünk.
Elalszunk, felébredünk.
Szeretetben élünk, elmerülünk.
Nem zavarnak már az emberek, nem zavarnak már a fals érzések,
Nem bántanak már meg ígért szavak.
Elfogadjuk azt amit kapunk amit az emberek maguktól adnak.
Életünket látjuk haladni, virágozni, értelemmel, érzésekkel.
Ilyenek a hétköznapok, ilyenek vagyunk mi emberek.
/Leslie P. McCoy/

KÜZDELEM
Ismét nagy döntés előtt állok.
Mindannyian eljutunk életünk során ilyen helyzetekbe.
Nem kell tapodni másokon, hogy elérjük célunkat, szerintem szeretettel sokkal többet elérhetünk.
De a szeretetről nem csak beszélni kell, hanem alkalmazni, magunkénak érezni.
S ha küzdenünk kell döntéseinkért, az sem jó, ha mások hibáit használjuk fel erre.
Mindannyiunknak vannak hibái, úgyanúgy hozzátartoznak jellemünkhöz, személyiségünkhöz, mint értékeik.
Küzdjünk, de tisztességesen!
Vállalásokkal, nyílt, igaz szóval, tettekkel, s ne szégyeljük hozzá érzéseinket.
Következetesen, de emberien, hogy emberek maradhassunk!

PÁR SZÓ
Előfordulnak az életünkben olyan helyzetek, amikor segítséget várnak tőlünk.
Kapcsolataink szövevényében ez mindennapos elvárás velünk szemben.
Barátaink, ismerőseink, rokonaink gyakran megkeresnek problémáikkal, gondjaikkal, feladatokkal, amelyek megoldásában segítségünket kérik.
Mi a magunk módján megpróbálunk segíteni, hol több, hol kevesebb sikerrel.
Néha viszont mi is örülnénk, ha mindennapi teendőink és gondjaink mellett ránk is jutna némi figyelem, kedvesség, dícséret, pár segítőkész szó és tett.
Sokszor észre sem veszik, hogy mi ugyanúgy vágyunk a segítségre, a megerősítésre, s pár kedves, ösztönző szóért, egy levélért, egy hangért, egy jelzésért képesek vagyunk várni akár évekig is.

VÁRATLAN DOLGOK
Életünk tele van nem várt eseménnyel, amelyek lehetnek jók és rosszak.
Velem is gyakran megtörténnek ezek a dolgok.
A legváratlanabb helyzetben csörög a telefon, a legelkeseredettebb pillanatban kapok egy pozitív megerősítést, s akkor találnak rám, amikor, a legkevésbé gondolom.
Azok lepnek meg, akikre nem is számítok, azok pedig támadnak, akikben bíztam, akik a legközelebb álltak a lelkemhez.
Kevés olyan ember létezik, akik végig mellettem állnak.
De nem keseredem el!
Minden helyzetből tanulok valamit, gyakran elgondolkodom azon, hogy vajon miért ér ennyi váratlan dolog?!
Jó kihívások, megmérettetések ezek.
Próbák, amelyeket valamiért nekem szántak, s csak az enyémek.
Becsben is tartom a tanúlságokat, s elpakolom őket a nemlétező fiókos szekrénykébe.
Csak tudni kell mit hová helyezek!

ÉRINTÉS
Arról szeretnék írni, amiről sem beszélni, sem írni nem lehet.
Arról, ami nem fér bele a szavak mindig szűknek bizonyuló ketrecébe.
Megtapasztalhattuk, mindahányszor a beszéd túljut a mindennapok egyértelműségén, tétovává válik, cserben hagynak a szavak és marad a csend.
Közölnivalónk hídjának marad az érintés.
Az érintés, mely túl van a szavakon, túl a csenden.
Az érintés, amely túl van a test bármely pontjának találkozásán a másik testtel. ...
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak.
Könnyű a Napnak, mert nem kell szólnia ahhoz, hogy a pirkadat pírjával reményt öntsön a szívünkbe, sem a virág szirmán a harmatcseppnek, hogy parányi ékkőként beragyogja a lelkünket.
Egyszerűen csak vannak, nem tesznek semmit és létük csodája önmagunk csodájának felismeréséhez segít. .
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak.
De mit tegyek - ha nem érinthetlek szellőként, sem friss forrásvízként s nem vethetek rád óvó árnyékot, mint a dúslombú fa?
Ember vagyok és fizikai valómban nem lehetek ott, ahol vagy, hogy megérintselek a tekintetemmel, a hangommal vagy a kinyújtott kezemmel. Lehet, hogy mire az érintésem eljut hozzád, a testem már régóta az enyészeté. ...
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak, és az érintéshez nincs más eszközöm, csak a szó.
A szó, amely túl van a tér és idő határán, és a csendből forrásozik. ...
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak.
Mert nem lehet szólni.
Minden szó a teljességet töri darabokra.
Csak a csend igaz.
A csend a teljesség, a csend az időtlenség, a csend a változatlanság.
Minden szó az időtlen teljességcsendből időt teremtő szárnyalással kél és ereszkedik vissza.
A lét hullámverésének kiszakadt, elkülönült cseppjeként felragyogtatja a tengert és visszahull.
Minden szó a teljesség gondolat szülte tükrének egy-egy cserépdarabkája.
Minden szó az elveszett teljesség feletti fájdalom jajkiáltása.
Minden szó hamis, mert az egészet részbesűrítetté, az időtlent időbeágyazottá, a változatlant változás-látszatúvá varázsolja. ...
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal.
Mert minden szó igaz, benne a változatlan, időtlen teljesség az időben, a részben és a változóban nyilatkozik meg.
Mert minden szó a csend szava, minden szó a csend törődése, minden szó a csend odaadottsága.
Mert minden szó teremtés.
Minden szóban a teremtő csend és a teremtett szó eggyé válik.
Minden szóban a teremtő és a teremtett eggyé válik.
Ez az érintés teljessége.
Minden szóban a teljesség van jelen. ...
Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek, hanem a szóközök fehér némasága.
A csend könyvét nem lehet üres lapokkal megírni.
Az csak a süketszoba csendje lenne.
Reményem, hogy a szavaim olyanok lesznek, mint a szellőtől rezdülő falevelek susogása, vagy a madárdal, amelyek csak mélyítik a természet csendjét.
A szíved csendjét.
/Biegelbauer Pál/